Szégyenfolt a Krisztus Testén

"Itt nem oszthatnak Bibliát, mi katolikus intézmény vagyunk!" Most is fülemben cseng ez a mondat. Ma a fővárosi közoktatási intézmény bejárata előtti közterületen osztottunk a Gedeon Új Szövetséget. Diákoknak, tanároknak, és arra járóknak. Szépen sütött a nap, a szívünk is boldog volt, mert kedvesen fogadtak, örömmel, mosolyogva, és nagyon kevesen utasítottak el. Már 108. Bibliánál tartottunk, amikor a bejárati ajtóban megjelent az intézmény vezetőhelyettese és barátságosan, de határozottan, meg talán egy kicsit úgy, mint amikor az apa rá szeretne venni kamasz fiát a jó belátásra, közölte: "Uraim, bocsánatot kérek, de a vezetőnk kéri, ne osszák itt Bibliát, mert katolikus intézmény vagyunk." Kezdtem volna motyogni arról, hogy ez tulajdonképpen közterület és a rendőrségnél is be van jelentve a Biblia osztás, de erre még barátságosabbra felturbózott mosollyal, ellenkezést nem tűrően egyenesen a szemembe nézte és kérdezte: "Most ezen kezdjük vitatkozni?" Kezdtem volna vitatkozni, de a társaim lebeszéltek róla. Nem kezdtünk vitatkozni. Felajánlottunk az emberünknek is egy kis kék Új Szövetséget, azt  mondta, elfogadja és köszöni szépen. Látva szomorú arcunkat, próbálta enyhíteni a dolgon: "Elvileg közös a célunk", mondta. "Igen, igen", válaszoltunk, miközben pakoltunk vissza a Bibliákat a dobozba. Kezdtünk számolni a Bibliákat az autónál, 109 db jött ki, amikor odaszaladt a lány az intézményből és kért egyet, mert ő látta, hogy a többiéknek van, de ő nem kapott meg. 110 kereken. Nem is olyan rossz, gondoltam. Dicsőség az Úrnak! És szégyen a katolikus egyháznak, Isten bocsássa meg nekik.