Ügyvéd vagyok. Ez hatalom. Egyetlen aláírásomtól függhet, lesz valakinek lakása vagy cége, vagy nem.
Ügyvéd vagyok. Ez felelősség. Ha hibáztam, nem mutathatok senki másra, ott az aláírásom. A hibám ára nagyon magas lehet.
Ügyvéd vagyok. Ez szabadság. Nincs főnököm, magam döntöm el, milyen ügyet vállalok, és milyet nem.
Ügyvéd vagyok. Ez kötött pálya. Kötnek a jogszabályok, etikai normák, köteles vagyok fenntartani kamarai tagságomat, köteles vagyok fizetni kötelező biztosítást, egyébként egy-kettő és már nem vagyok ügyvéd.
Ügyvéd vagyok! Ez öröm. Boldog vagyok, amikor belépek az irodámba. Szeretem a hivatásomat. A helyemen vagyok.
Ügyvéd vagyok. Ez félelemmel is tölt. Amikor arra gondolok, hogy rajtam múlik valakinek a megélhetése, vagy lakhatása. Nem egyszerű.
Ügyvéd vagyok! Én? Igen, Hatalom, felelősség, szabadság és kötöttség, öröm és félelem egyszerre. De mindenek előtt hálaadás Annak, akinek ügyvédje vagyok. Az Úr Jézusnak, aki ide állította, hogy vezessen az igazságszolgáltatás szolgálatában.
Pár ember kérdezte, nem nehéz hívőként ügyvédnek lenni? Válaszom már lassan 20 éve ugyanaz: Nem! Sőt, hívőnek igazán könnyű ügyvédnek lenni. Hívővel ott az Istene. Csak nem szabad kompromisszumokat vállalni. Ha pedig "ide is-oda is" alapon dolgozik a hívő ügyvéd, akkor az nagyon nehéz, sőt kibírhatatlanul nehéz.