Isten logikátlan logikája

Nem logikus az Isten, ez egyértelmű. Ha ésszel próbálja felfogni az ember, azaz csak ésszel. A mai materialista hívők nem értik Istent igazán, nekem úgy látszik. Úgy teszik, mintha értenének, mint a jó nevelt diák, aki szépen úgy tesz, mintha értene a tanárát, ott ül előtte figyelmes tekintettel, de a tanár mondanivalója messze elkerüli a felfogását, hiába beszél. 

Érhető egyébként, hogy értelmileg Isten értelmetlen dolgokat művel. Nézzük csak az Ószövetségi idők fő eseményeit. Például Dávid csatát Góliáttal. Ott áll ez a szerencsétlen óriás filiszteus és szidja az Izael Istenét. Egy nap, két nap, sok napon keresztül csúfolja magát az élő Istent! Hát nem tudta volna legalább egy kisebb villámot Góliát fejére az Úr? Vagy egy kicsit kinyitni a földet Góliát lába alatt, éppen annyira, hogy elférjen a szakadékban? Miért kellett ekkora nagy körítést csinálni az egészhez: kivárni, amíg Góliát több napon át szidja az Úr nevét, majd az életszállítás ürügyén odaszervezni Dávidot, majd fegyver nélkül Góliát ellen, kövecskékkel? Jó, hogy megoldotta, de miért ennyire bonyolultan? A mai szemmel nézve ez érthetetlen. 

Vagy vegyünk korábbi példát- Izrael kivonulását a Egyiptomból. Az Úr meghallotta a zsidó nép jajkiáltását, eldöntötte, hogy megmenti, rendben van. Miért nem lehetett úgy ráijeszteni a fáraóra, hogy összedönt egy-két piramist az orra előtt? Aztán sose viszlát Izráel, mehettek! Miért kellett dadogó Mózes, meg a tesója, Áron - miért kellett egyáltalán embert beiktatni az Isten nagy tervébe? Nem lett volna Istennel hatalma, hogy a Vörös tenger vízével beborítsa az egész Egyiptomot, miután a zsidókat valamelyik hegy tetején összegyűjti? Pár nap, a víz lemegy, egyiptomiéknek vége, le lehet menni hullákat temetni. A mai hívőnek ez tűnne logikusnak, nem? Isten jön és elintézi mindenkit. De nem ezt olvasunk a Bibliában - sosem jön Isten egyedül és nem intézi semmit egyedül, ember nélkül. 

Ez az Isten logikátlan logikája - amit az ember irányában tenni akar, nem teszi egyedül, vagy nagyon ritkán, alapvetően embert keres, hogy a tervét véghez vigye. Nem logikus, de ez van. 

Az emberek mondják nekem.....

"Jaj, de lefogytál! Nincs valami baj?" - mondják nekem az ételörömét fontosnak tartó, súlyfölöslegekkel küzdő emberek.

"Irigyelek, olyan sportos vagy! Sziklamászók alakja van magának, ez az igazi!" - mondják nekem a múltban aktívan sportoló és még aktív életet élő, mozgást szerető emberek.

"Nem viszed túlzásba az adófizetéseket? Miért kell számlát adnod mindenkinek?" - mondják nekem a gazdasági szempontokat a hitük fölé helyező emberek.

"Te igazán hiteles hívő vagy, Vagyim!" - mondják ugyanazok az emberek, jobb szellemi állapotuk pillanatában.

"Önfejű vagy, csak magad véleményével törődsz, kemény a szíved!" - hallom egyes emberektől.

"Különleges irgalmassággal megáldott szíved van, Vagyim, tudsz-e róla?" - hallom ugyanazoktól az emberektől más körülmények között.

"De jó, hogy ilyen határozott vagy, köszi, hogy segítettél lerázni ezt az asszonyt, nem tudtam megszabadulni tőle!" - hallom más emberektől.

"Nincs saját véleményed, mások irányítják téged, éppen akivel beszélsz utoljára, annak hatása alatt vagy!" - ha szembe kerülök az illetővel, ezt kapom meg.

"Sosem tudsz befejezni semmit, mindig félbe hagyod dolgokat!" - mondják nekem az emberek.

"Kitartó ember vagy, mindig végig viszed azt, amibe belekezdted!" - mondják nekem ugyanazok az emberek, pár hónappal később.

És így tovább, és így tovább. Emberek mondják nekem a maguk véleményét, maguk pillanatnyi állapotát, téves vagy helyes nézetüket. Meg szoktam hallgatni őket, aztán felnézek a kék égbe, és megkérdezem: "Atyám, te erre mit mondasz?" Valamikor bólogat egyetértően, és azt mondja: "Ezt vedd komolyan, igazuk van!"  Valamikor mosolyog és azt mondja:"Felejtsd el! Imádkozz értük!"

Így haladok, Krisztus szabadságában, Krisztussal feszesen összekötve, véleményétől függve, szabadon a saját és az emberek véleményétől....

Kiben bízhatsz?

Csakis abban az emberben megbízhatsz teljesen, akinek a kezeit átlyukasztottak miattad. Akinek  a vére folyt ki miattad. Aki miattad halt meg a kereszten. Benne bízhatsz teljesen. 

Ha valakinek nincs

Krisztus soha nem kér abból, ami nincs. Ő tudja igazán, mink van nélküle és abból kér mindent. Krisztus első tanítványai nem munkanélküli teológusok voltak. Volt szakmájuk, volt megélhetési forrásuk, volt családjuk és kapcsolatrendszerük. Éltek és boldogultak, Krisztus nélkül is, Krisztus előtt. 

Krisztus után minden odaveszett. Oda a szakma, oda a kapcsolatrendszer. Krisztussal való folytonos utazások miatt Péternek már esélye se volt a hajóra vigyázni, távolból sem irányíthatta már többé a vállalkozását. 

Így van ma is. Krisztus jön és elkéri mindent. Minden alatt mindent kell érteni. És ha még semmid nincs, sem vagyonod, sem szakmád, sem boldog család, sem jól felépített vállalkozásod, vagy komoly áron kialakított kapcsolatrendszered - akkor Jézus nem ezeket kérni, hanem megvárja, sőt segíti, hogy felépíthess, utána elkéri. Könnyű odaadni az a pénzt, ami nincs, vagy amit bűnnel szerezte az ember. Azt a pénzt, amit becsületes munkával, Isten áldásával szerezte meg az ember, azt már nehezebb. Megfordul, hogy a Sátán van a dolgok mögött, karizmatikus mozgalmakban azonnal szellemi hadviselésbe fognak, ha valami negatív fordulat jön az anyagiak vagy egészség terén. Sokszor viszont csak az van, hogy Jézus elkéri. Elkéri boldog házasságodat. Nem rosszat, hanem boldogat. Ha valakinek sosem volt boldog a házassága, nem tudja, mit jelent odaadni Jézusnak. Az anyóst azt mondják, könnyű meggyűlölni, ebben sokan szívesen engedelmeskednek Isten parancsának. De a szeretett feleséget, szeretett gyermeket? Ábrahám ismeri ezt az érzést, Jób is. Amikor ott állsz Isten előtt és kérdezel: Uram, te adtad nekem őket, hol vannak? Hol van az a boldogság, az az öröm? Kezdesz hadonászni az ördög ellen, megkötözöd kezét-lábát, meg sem mer moccanni. De az évek telnek, és a helyzet pedig ugyanilyen mozdulatlan, mint a megkötözött démonok. Lassan rá kezdesz jönni az igazságára: nem a Sátán, hanem maga az Úr Jézus elkérte ezeket. 

Ha valakinek soha nem volt nagy vagyona, nem tudja, mit jelent lemondani arról, legfeljebb csak elképzeli. Ne mondja tehát, hogy ő nagy odaadó - legyen meg először nagy vagyona, majd el fogja kérni Jézus, akkor mondhatja. 

Úgy, mint Jézus

Hogyan imádkozunk másokért? A bajban lévő testvérünkért, még a kárhozat felé tartó gyermekeinkért, vagy szüleinkért? Mindenben Jézust kell követnünk, közbenjárásban is. Először is, Jézus imádkozott, nekünk is imádkoznunk kell. Jézus lemondott magáról és így imádkozott - nekünk is le kell mondjunk magunkról, "ki kell szállnunk" a saját tulajdon életünkből és így kell könyörögnünk valaki másért, aki nem mi vagyunk.

Résén kell legyünk, az egoista természetünk a közbenjáró imádságunkat is tönkretenné szívesen, belevéve a saját szempontjainkat. Jézus teljesen lemondott a saját szempontjairól: megbecsülés, tisztelet, elfogadás, biztonság - ezek nélkül élt és imádkozott értünk, ezzel a szabadsággal élnünk kell nekünk is. Nyomorúságos helyzet ez, lemondani mindarról, ami olyan jól esik a lelkünknek, de Jézussal kell járnunk, nem a saját lelkünkkel, imádság terén is.

Mit jelent tulajdonképpen a közbenjáró imádság? Mi zajlik le akkor, amikor megállítjuk az életünk megszokott folyását, letérdelünk és kezdünk könyörögni vagy hálát adni valakiért? Pontosan tudjuk, mit teszünk ilyenkor? Pontosan tudjuk, kiért imádkozunk, de tudjuk-e, hogy kihez intézünk kérésünket, vagy kinek adjuk hálát? Tudjuk, persze, az Isten, Ő az, akihez imádkozunk. De sejtjük-e, hogy az Isten kicsoda? Tudjuk-e, hogy hol van, és hogy mehetünk be Hozzá? Bocsánat, hogy ilyen példát hozom, de a WC-nél sem mindegy, milyen ajtón megyünk be. Fontos, hogy ott legyünk, ahol imádságokat meghallgatják és a kéréseinket intézik.  

Ha azt akarjuk, hogy az imádságunkat meghallgassák, be kell menjünk az Isten tróntermébe, elé kell állnunk a szent Isten elé. A bírósághoz intézett előadásunkat a bíróság tárgyaló termében, a bíróság által megengedett módon és időpontban kell intéznünk, egyébként teljesen hatástalan. A folyosón elmondott beszédünk, bármennyire szép és őszinte, nem éri el a célját, nem vált ki kívánt hatást, legfeljebb a mellettünk elhaladó takarítónő megsajnálja, "szegény ügyvédek, nehéz szakma, ez is már magában beszél..." 

Meggyőződésem, hogy a ma a gyülekezetekben és másutt elhangzó imádságok többsége ez: "szegény ember, elfáradt, magában beszél..." Nem éppen örömteli megállapítás, de a mai kereszténység gyenge gyümölcstermése és leginkább materialista beállítottsága ezt igazolja. Számos olyan gyülekezetben fordultam meg, ahol csak a lelkész imádkozik: könyörög, hálát ad, megáld, megint, bűnöket bánt, stb. - miközben a gyülekezet többi tagja bölcsen hallgat és ha valakinek véletlenül imádkozni kell, megijed és gyorsan elhadar néhány saját gondolatát. Nyilvánvaló, nem érti sem a lelkész, sem a gyülekezet nem értették meg, vagy elfelejtették, mit jelent a közbenjáró imádság. A mennyei bíróság folyosóján várakoznak, szörnyen megijednek, ha a valamelyik testvér  halálos betegségéről kapnak hírt, reménykedve néznek a tárgyalóterem ajtajára, de csak kevesen merészkednek bemenni a tárgyaló terembe és kihozni onnan a gyógyulást megítélő, életet parancsoló határozatot a beteg testvérünk számára, ezzel megmentve az ő életét. 

Pedig nem maradhatunk a folyosón. Be kell mennünk a Szentek Szentjébe, a mennyei trónterembe, ezt mondja Jézus, ezt előírta az Istent, az Atyánk. Ha tetszik, ha nem, a kéréseinket nem mi magunk intézünk el egymás között, nem a lelkész, vagy valaki más, hanem a Szent Isten és Jézus Krisztus, és a Szentlélek. Jézus Krisztus, miután meghalt és feltámadt, felemelkedett a mennyebe, bevezették a mennyei trónterembe, ahol  bíróként elfoglalta a helyét. Jézus már előre elmondta ezt, erről beszéltek a próféták és erről beszélnek az apostolok. Tehát, ki az, aki el fogja bírálni a kérésünket, ha bemerészkedünk a trónterembe?  Hát nem az Édesapánk, aki a saját Fiát odaadta értünk? Nem a Fia, Jézus Krisztus, aki szeretett minket és meghalt értünk? Ha ezt tudjuk, akkor miért még mindig ott vagyunk a folyosón? Hallgassuk meg Péter apostol Korneliusz  századoshoz intézett szavait: "A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő ISTENTŐL RENDELT BÍRÁJA ÉLŐKNEK ÉS HOLTAKNAK. Róla tesznek bizonyságot próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." ( Apostolok cselekedetei, 10: 38-43 ) 

    

       

Járulékokat fizetve...

Iszonyatosan magas járulékokat fizetve, 27 %-os ÁFÁ-ra és 37 %-os EVA-ra gondolva, "Üzenjük Brusszelnek!" közös pénzből milliárdokat kivevő plakátokat látva, imádkozom: 

"Uram, mikor szünteted már végre háromnegyedes többséget a parlamentünkben?  

 Mikor vezeted ki onnan önfejű, magukat szerető egyéneket?  

 Mikor állítod le a kétlelkű "showpolitikusainkat"?  

 Mikor zárod be minden hazudozó, üresen beszélő szónoknak a száját ? 

 Mikor a minisztereinkből lesznek  miniszterek? 

 Uram, siess, szolgáltasd nekünk igazságot azokkal szemben, akik nem félik Téged! Rázd ki 

 őket  a hivatalukból, mint a port kirázzák a régi szőnyegből!   

 Korábban idegen hatalmak nyomorgatták a magyar népet, ma nem jönnek sem tankok, sem 

 visznek senkit munkatáborokba. Isten szereti a Magyarországot és a szeretete aktív szeretet - addig fog szorongatni a magyar emberek életét, amíg nem hagyják fel az istentagadó, értelmetlen gondolkodásukkal és nem fogadják el, hogy Isten - Isten, az ember pedig csak ember, akár magyar, akár nem. 

Ne bántsd a szálkámat!

Sokan nem kritizálják senkit. Legalább is nyíltan, aztán mi van a szívük mélyén, az egy másik tészta. Azt mondják: "Ne essünk az ítélkezés bűnébe!" A szöveg jó, abban hiba nincsen. Az indítékban lehet, hogy mégis van. A Biblia, például Pál apostol levelei a szeretet himnusza mellett  tele vannak mások negatív minősítésével. Kritika és kritika között nagy különbség van és a különbség mindig a belső indítékban, vagy a hátsó szándékban keresendő. Az egyiket Isten szeretete idéz elő, a másikat az ember önszeretete. 

Szeretem a testvéremet, tisztában vagyok a saját tökéletlenségemmel, imádkozom a testvéremért, kész vagyok szívesen feláldozni a saját időmet, pénzemet és amire szüksége van, ha erre felszólít az Úr?  Ez az alap az Istennek tetsző kritikához. De ez még nem ok, hogy kritizálhatom a testvérem dolgait. Szükséges, hogy erre maga a Szentlélek szólítson fel. Saját magam sokszor tapasztaltam meg az egyiket, a másikat is. Mindkét szerepben voltam: kritizálóként, és a megkritizáltként. Óriási a különbség az Isten által indított, és nem az Isten által indított kritika között. Nem szavakban, hanem a szív belső indítékában rejlik, amint korábban mondtam. A szavak tulajdonképpen nem is számítanak, vagy nagyon keveset. Ha a szívem jól be van állítva, az Isten szeretete vezeti, akkor a szavaim gyógyítani fognak, akkor is, ha karcosak. Ha nem, akkor nem. Dicsérhetem a másikat, hízeleghetek neki, de ha csak magamból indulok ki,  csak zavart okozom a testvéremben, és bajba viszem. 

Sokszor a testvérem nem a hiányai, körülmények kedvezetlen alakulása, vagy a Sátán támadása, hanem a bűne, a saját tulajdon bűne - rossz döntése, téves gondolkodása,  elhamarkodott szavai miatt kerül oda, ahol baj van. És ha az Úr üzen, figyelmeztessem erről, akkor engedelmeskednem kell. Akkor is, ha adott esetben ez lesz az utolsó szóváltás közöttünk. Akkor is, ha soha többé nem látom a testvéremet, mert elfordul tőlem. 

    

Hazugságok levegője

Hazugságok úgy vannak, úgy élnek közöttünk, mint az illatok - nem látjuk őket, de ott vannak a levegőben és hatnak ránk. 

Hazugság, hogy pénz vagy az asszony szeretete boldoggá tesz. 

Hazugság, hogy az ember jó. 

Hazugság, hogy minél többet tud az ember, annál könnyebb lesz az élete. 

Hazugság, hogy vannak olyan titkok, amelyek sosem derülnek ki. 

Hazugság, hogy akinek van hatalma, nagyobb biztonságban van.

Hazugság, hogy amit lát az ember, vagy amit hall, akár a TV-től, akár a másik embertől, az igazság. 

Hazugság, hogy nincs Isten. 

Hazugság, hogy nincs pokol. 

Hazugság, hogy az ember élete a halálával ér végét. 

És így tovább. Tovább és tovább, a hazugságok hamis iránymutató táblák után megy az ember, és akkor lesz bajban igazán, amikor végig leélve a hazugságok alapján az életét, találkozik az Igazsággal. Merthogy találkozni fog az Igazsággal mindenki egyszer, ez olyan biztos, mint a halál. 

Ha lemerül az aksi

Ha lemerül az aksi, érdekes módon senki nem késik kétségbe, nem zuhan mély depresszióba, nem pánikól be, hanem bekapcsolja a töltőbe a telefont és boldog. Ha lelki 'aksi" lemerül és lemerül, mert használjuk a lelkünket - akkor van töltő, rendelkezésünkre áll teljesen ingyen, minden fajta hűségnyilatkozat és havi befizetés nélkül lehet igénybe venni - Isten Igéje, a Biblia. A gyártótól érkezett, Attól, aki minket megalkotta, nem valami olcsó utánzat. Ha lelkileg lemerültünk, tegyünk magunkat a töltőre: olvassunk a Bibliánkat, keressünk benne az erőt, a békességet, az új energiát - és meg fogjuk találni. És imádkozzunk - ez a másik töltő - kettő együttes használata hoz az eredményt.  

Igyekezzünk ne az utolsó pillanatban rákapcsolódni a töltőre - az élet megköveteli nagy energia fogyasztást - inkább előre töltekezzünk fel, és még tartalékba is tegyünk energia többletet. Isten Igéjéből és imádságból sosem lesz túl sok - ettől ne féljünk. Mellékhatások nincsenek - Isten Igéje tiszta és a szívből fakadó imádság is megbízható erőforrás, mert azt szereti az Isten.