Egy napos autózásmentes
ausztriai (Stuhleck) síelés tapasztalatai.
Először a kihívásokról.
Korai felkelés. Mivel lehetőleg legkorábban
szerettünk volna érkezni a sípályára, 5:40-kor induló vonatot választottam
Budapest – Bécs szakaszra. Ki-ki ki tudja számolni, hánykor kell felkelni ahhoz,
hogy le ne késse a vonatot. Nekünk 4:00-kor kellett, de korai lefekvéssel
szépen megoldottunk.
Viszonylag feszes tempó a csatlakozásoknál. Mivel
vonatunk 8:18-kor érkezett Wien Hauptbahnhof-ra, ahonnan 8:58-kor indult a következő
Wien-Mürzzuschlag szakaszra. (Mürzzuschlag a célállomásunk neve, onnan 10
perces buszos utazással kerülünk a sífelvonókhoz), 40 perc állt
rendelkezésünkre arra, hogy megtaláljuk a kasszát, megvegyünk jegyeket és
megtaláljuk, melyik vágányról indul az osztrák vonatunk. Látszólag 40 perc nem
kevés, de nem is túlzottan sok, tekintettel a nehéz táskákra és helyi tájékozatlanságunkra.
Végül is mindent gyorsan megoldottunk és sehova sem kellett rohannunk. Kellemesen
meglepett, hogy az osztrák pénztáros folyékonyan beszél magyarul.
Visszafelé úton 30 percünk volt a csatlakozásra. Az osztrák vonatunk
17:32-kor indult Mürzzuschlagból és 19:02-kor érkezett Wien Hauptbahnhofra, a
budapesti vonatunk 19:42-kor indult. Mivel jegyünk már volt, kihasználtunk ezt
az időt és 20 perc alatt megvacsoráztunk a pályaudvari gyiros-ban. „Izgalomnövelő”
tényező az volt, hogy tudomásom szerint 19:42-kor induló vonat az utolsó, tehát
ha lemaradunk, akkor bécsi éjszakai program után kellett volna nézzünk,
síléccel és bakancsokkal teli táskával. Hála Istennek, minden rendben zajlott
le és 22:50-kor már otthon voltunk, mármint a Keleti pályaudvaron.
Cipelés. Nem muszáj otthonról hozni a sílécet és a
bakancsot. Mi otthonról hoztunk, így olcsóbb volt. Volt hátizsákunk, egy
síléctáska, abba befért mindkét síléc botokkal együtt és nagy táska, abban
voltak a bakancsok és a sisakok. Óriási dolog volt, hogy mindkét táskát üres
állapotban könnyen össze lehet lapítani és betenni a hátizsákba. Át kell
gondolni, mennyi ruhát és mást visz magával az ember, mert mivel nincs autó,
mindennek be kell férnie a hátizsákba. Először úgy gondoltunk, hátizsákkal együtt
fogunk síelni, de nagy örömünkre jött fentről a gondolat, hogy hagyjuk ott a
hátizsákokat a felvonó fenti állomásánál lévő étteremben és így hátizsákok
nélkül tudtunk síelni, a végén ott találtunk sértetlenül, és kiderült, hogy
sokan ugyanúgy leteszik a hátizsákokat az étteremben vagy felakasztanak a
síléctartókra az étterem előtt.
Átöltőzés. Mi az utcán öltöztünk át, de a WC-ben is
lehetett volna. Hazafelé sínadrágban maradtam, és nem bántam meg.
Gyakorlatilag ennyi a kihívás. A vonat, amivel mi mentünk,
román illetőségű, tehát fülkés. Minket ezt nem zavarta, sőt, jól jártunk vele.
Mivel alig volt ember, ledöntöttük a székek melletti kartámlákat és kényelmesen
tudtunk feküdni, sőt aludni. Visszafelé úton a mi kocsinkban nem működött a
fűtés, de a kalauz segítségünkre volt és felajánlotta az 1. osztályt, ahol jó
idő volt és volt hely bőven. Egyébként a
vonat tiszta és kényelmes. (Nem értettem, a kislány az 1. osztályban miért
egyfolytában mondogatta síró hangon szegény anyukájának a fülébe:”Anyja, ez
vonat koszos, nem jó, koszos!”
Itt találtam információt arról, hogyan kerülünk Stuhleck-re
vonattal:
Innen tovább osztrák vasút oldalára, ahol részletes
információt kapjuk az oda-vissza utazásról.
http://fahrplan.oebb.at/bin/query.exe/dn?to=Spital%20am%20Semmering%20Stuhleckbahn%20Talstation
Amint korábban mondtam, a célállomásunk neve: Mürzzuschlag,
irány Graz.
Az árakról.
Itt az árkalkuláció, személyenként (felnőtt):
2.700,-Ft -
síléc, bakancs, sisak kölcsönzése személyenként (5.000,-Ft visszajáró kaució),
10.230,-Ft
vonatjegy Budapest-Bécs-Budapest, (Vonatjegy az utazás időpontjától számított 3
napig érvényes), plusz 1.860,-Ft helyjegy, összesen 12.090,-Ft.
59 euró úgy nevezett Kombiticket Wintersport Sichleck. Ebben
benne van vonatjegy oda-vissza, buszjegy a Mürzzuschlag pályaudvarról a
sífelvonóig és vissza, és 1 napos sífelvonó jegy.
Megjegyzés: Kombiticket nagyon kényelmes módon működik:
külön-külön kapunk vonatjegyet, helyi buszjegyet és sífelvonó jegyet. Mindenütt
bankkártyával lehet fizetni, csak egy helyen szükség van 2 euró készpénzre – a sífelvonó
kasszánál, ennyit kérik letétként, a plasztik sífelvonó jegyért, visszaadáskor
2 eurót visszakapjuk.
Tehát összesen egy személyre kb. 30.000 - 32.000,-Ft-ra jön ki az utazás,
sílécbérlésével együtt.
Miért azt mondom: „megérte!”?
Azért, mert sokkal intenzívebben ki tudtunk kapcsolódni,
mint ha „autópálya – sípálya – autópálya” hagyományos rendszert választottunk
volna. Hiszen az egész utazás alatt pihentünk – nem kellett odakoncentrálni
semmire, csak a csatlakozásokkor. Bár az idő ködős volt, tudtunk gyönyörködni a
tájban, magyarban és osztrákban. Figyelgettem az embereket, főleg az osztrák
vonat volt nagy élmény: kis állomások, havas fenyős erdők, majd egyre magasabb
havas tetejű hegyek, vonat csendes suhanása, kényelmes ülések, kifogástalan
tájékoztatás – mire oda kerültem a sípályára, már nagyot pihentem! A helyi
buszon is élmény volt utazni, bár nagyon rövid utazás volt, kb. 10 perc. (Megjegyzés:
Stuchleck-nek két buszmegállója van, a másodikon kell leszállni! Mi az elsőn
szálltunk le és egy kicsit sétálnunk kellet, de legalább bemelegedtünk a síelés
előtt.)
Lehet, hogy csak nekünk élmény volt Danival. Mindketten
szeretünk vonatos és buszos utazást és nem ragaszkodunk az autóhoz. Amikor
bárhova utazom, igyekszem elkerülni a hivatalos turista „kirakat” részeket és
legalább egy kicsit megismerni, hogyan élnek ott „normális” emberek. Erre most bőven
volt lehetőségünk. Amikor megérkeztünk, szinte egyszerre azt mondtunk
egymásnak: „Úgy érzem, ez több volt, mint egy nap!” Nagyon hálás vagyok
Istennek, hogy végig velünk volt, megőrizte a balesettől, és minden olyantól,
ami elrontotta volna ezt a szép napot. Talán ennyi röviden. Ha van még kérdés,
szívesen válaszolok.
Zsludov Vagyim
