Van egy üveg vodka a szekrényemen...

Van egy üveg vodka a szekrényemen. És van egy TV a nappalimban. Időnként rá szoktam nézni ezekre a tárgyakra és hálás szível újra és újra konstatálni: "Elvégeztetett - Krisztusban ezektől is szabad vagyok - áldott legyen az Úr neve!" 

Ne bántsuk Jézust!

Amikor nem hiszünk Jézusnak, bántjuk Jézust. 

Amikor azt mondjuk: "Itt már nem lehet mit tenni, ez van, és ez lesz!" és kifarolunk a problémás helyzettel valamilyen saját trükkünkkel, akkor újra kicsúfoljuk Jézust, kinevetjük őt, amikor azt mondja, Ő - mindenható Isten Fia, akié minden hatalom, az égben és a Földön. 

Amikor panaszkodunk a körülményeinkre, de nem kérjük Jézustól segítséget, akkor újra elmegyünk a golgotai kereszt mellett, fejünket csóválva és gúnyolódva odadobva neki: "Magát sem tudja a keresztről levenni, engem hogy tudná kiszabadítani ebből?" 

Amikor küzdünk valakikkel valamiért, valamilyen előnyért, valakinek kedvességéért, valakinek figyelméért, vagy csak irigyek vagyunk valakire, akkor újra ott ülünk a golgotai kereszt tövénél és szétszakítjuk Jézus köpenyét darabokra, remélve, hogy nekünk is jut. 

Amikor nem fogadjuk kritikát, harcolunk az igazságunkért körömmel-foggal, netán bosszút állunk az ellenségeinken, megbocsátás helyett, akkor ütünk újabb és újabb vasszögeket Jézus lábába és kezére és újra és újra megszúrjuk az oldalát kemény szavaink dárdaival. 

Amikor nem nézünk fel Jézusra, lenézünk Őt, ez az igazság és bűn egyszerre. 

Így nem akarom "ismerni" Jézust!

Úgy nem akarom "ismerni" Jézust, mint a saját falubeliek: 

Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: "Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?" És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában." Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt. (Máté Evangéliuma, 13. fejezet, 54-58.)

Ma is meg lehet ismerni Jézust úgy, mint annak idején, ha nem is ács fiaként, de teológiai professzorként, akár az összes teológia főigazgatójaként. Jézust meg lehet ismerni: kedves Jézusként, szerető Jézusként, barátságos Jézusként, bölcs Jézusként. Baptista Jézusként, karizmatikus Jézusként, református, vagy római katolikus Jézusként. 

A saját házában Jézust nagyon jól ismerték. Mi is Jézus saját háza vagyunk. Fennáll annak veszélye, hogy belefussunk ugyanabba a csapdába, mint annak idején a saját falubeli ismerősei. Ismerhetjük Jézust úgy is, mint aki kiszámíthatóan minden vasárnap egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyszínen előidézhető, minden körülmények között. 

Ismerhetjük Jézust olyan Jézusként, akiről tudjuk, hogy általában nem tesz túl sok csodát. Hiszen nem tette már évek óta, miért tenne ezentúl, miért változtatná a szokásán? A gyülekezeteinkbe rendszeresen járunk, ott vagyunk minden vasárnap, észrevennénk, ha másképp lenne. Tudjuk már, hogy az a Jézus, akit mi ismerjük, nem szokott meggyógyítani minden betegséget, csak nagyon ritkán, kivételes esetben. Az a Jézus, akit mi ismerjük, sosem avatkozik be vasárnapi istentiszteleteink menetrendjébe, tudjuk már, hogy nem akarja, hiszen rend Istene ő. Így ismerjük mi Jézust. Nem is várunk ettől a nekünk már nagyon ismerős Jézustól igazán sok csodát. Hiszen ismerjük már évek óta! 

A ma tisztességes, komoly hívőnek tartott emberek többsége nagyon elcsodálkozna, ha Jézus a mennyei, józan ész számára felfoghatatlan bölcsességével és azt alátámasztó csodáival állna elő a gyülekezeti vasárnapi istentiszteleti alkalmainkon valamelyik szolgáján keresztül. A gyülekezeteink számára ilyen Jézus nem igazán ismerős, erről az oldalról már rég nem jelentkezett. A betegeink többsége az orvosi beavatkozás segítségével gyógyul meg, ha meggyógyul. A démonok, gonosz lelkek létezésében egyszerűen nem vagyunk hajlandóak hinni, hiszen nekünk ismerős Jézus sem foglalkozik ezekkel, nekünk sem kéne.     

Nem veszünk észre, hogy valójában hitetlenek vagy nagyon kishitűek vagyunk és a baj a mi oldalunkon van? Nem vagyunk esetleg olyanok, akik kiakadnak Jézusra, valóságos Jézusra, ha nem azt teszi, amit megszoktunk tőle, vagy megismertünk belőle "csodamentes" éveink, évtizedeink alatt ? Tényleg ismerjük Jézust úgy, ahogy kell, ahogyan Ő van valójában? 

Úgy, mint például egy vadidegen" romai százados:

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ’Tedd ezt!’, megteszi.”

Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. (Máté Evangéliuma, 8. fejezet, 5-13.) 

Talán nem ismerős nekünk mindkét rész a Bibliából? Hogyan olvasunk ezeket? Értjük, miről szólnak és kinek szólnak ezek a részek? Az Isten Igéje nem azért adatott nekünk, hogy kiválogassunk belőle azt, aminek befogadására képesek vagyunk természetes adottságaink szerint, a többi részt pedig átugorjunk. Nem mi ítéljük meg az Istent és az Ő Szent Igéjét, hanem fordítva, az Isten és az Ő Szent Igéje, Aki maga Jézus Krisztus személyével azonos, Ő fogja megítélni minket az Ő beszédéhez való hozzáállásunk alapján. 

Kiválogatunk az Isten Igéjéből, ami nekünk tetszik, vagy amivel a gyülekezeteink többsége hajlandó egyetérteni? Ha igen, minket is ki fogják válogatni ugyanezen az alapon, és nem megünneplésünkre, hanem a megszégyenítésünkre. Jézus minden szavát komolyan kell venni. Látjuk itt Jézus és benne az Atyánk világos hozzáállását: Jézus nem csak megdicsérte a római százados hitét, hanem fontosnak tartotta figyelmeztetni azokat, akik bár azt mondják, jól ismerik Jézust, és a mennyei országának fiai, mégis, hitetlenségük miatt nem engednek Jézust kibontakozni úgy, ahogyan Ő szeretne és ezzel gyakorlatilag ellenségeivé válnak, akaratuk ellenére. 

Drága Testvéreim! Ne legyünk olyanok, mint azok, akik kiakadtak Jézus természetfölöttijére, mert nekik természetes Jézust ismerték. Jézus szabad, és az Istenünk hatalma által korlátlanul hatalmas, de a saját hitetlenségünk - bármennyire is nehezen lehet ez elhinni  - ugyanazt eredményez, mint Jézus földi szolgálata idején - csak kevés csodát tud tenni.  

PS: Általános tévedés: ha a gyülekezetünkben a testvérek nem bántják egymást, már az Isten természet fölötti szeretetéről szokás beszélni. Korai, véleményem szerint.