Tanulj a római századostól és nálad is működni fog!
A Történet (Lukács 7):
Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment. 2 Élt ott egy római százados, akinek a rabszolgája halálos beteg volt. A százados nagyon kedvelte ezt a rabszolgáját, 3 és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és mentse meg a rabszolgáját. 4 A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy megtedd, amire kér. 5 Szereti a népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
6 Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj! 7 Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a rabszolgám. 8 Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.”
9 Jézus elcsodálkozott ezen. Majd hátrafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Igazán mondom nektek: még Izráel népe között sem találkoztam ilyen nagy hittel.”
10 Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a rabszolgát már egészségesen találták.
A gondolat:
A római százados szíve alázatos volt. Nem tartotta magát annyira jó hívőnek, hogy befogadja a házában Jézust. Arra sem, hogy személyesen kérjen segítséget Jézustól. Nem tartotta magát a zsidók szponzorának, bár támogatta őket és zsinagógát építtette nekik. Szerette őket és szerette az Istenüket - éppen ezért építtette nekik a zsinagógát. És szerette a szolgáját annyira, hogy mégis merészelt segítséget kérni Jézustól. Nem kért magának semmit. Mint a maga Jézus sem. Így talált egymásra a romai százados alázata és Názáreti Jézus Krisztus kegyelme. Így kaphatott a romai százados az Istentől olyan erős hitbeli kijelentést Jézus Krisztus hatalmáról, aminek maga Jézus Krisztus is elcsodálkozott. Mit tanulhatunk romai századostól? Úgy gondolom, a szívünk helyes beállítottságát. Ha nulláknak látjuk magunkat az Isten előtt, jól látjuk. Ha nem kérjük saját magunknak az Istentől semmit, jól kérjük. Ha szeretjük a "rabszolgáinkat", azokat az embereket, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak velünk, és függnek tőlünk - és kérjük helyettünk, hogy az Úr Jézus tegye jót velük, jól kérjük. Ha hisszük, hogy az Úr Jézus ma is ugyanilyen hatalmas, mint akkor volt - jól hisszük. Alázat és szeretet hitet fakaszt, a hit pedig elindít a könyörgést, a könyörgésre jön Jézus válasza és végül a "rabszolgáinkat egészségesen találják".