Hogyan vezessük embereket Krisztushoz ?

"Hogyan vezessük embereket Krisztushoz?"

Közülünk sokan úgy gondolhatják, szomorúan: "Még senkit sem vezettem Krisztushoz, még senki sem tért meg a szavaimra. Biztos valami baj van velem, vagy még mindig kevés a hitem. Vagy valamilyen bűn ott lopódzik a szívem mélyén, és nem veszem észre. Vagy nem ott vagyok, ahol Isten látni akar: nem abban a gyülekezetben, nem abban a városban, nem abban az egyházban stb..."

Meg szeretném nyugtatni: Krisztus a munkáját csapatokon keresztül végzi, ebbe beletartózik a megtérések megmunkálása is. Sosem egy szál evangélista vagy egy szál bátor hitű ember munkája ez. Ebben a munkában benne van először is maga Isten: Ő adja a növekedést. És ebben a munkában van sok-sok ember is.

Az egyik imádkozik, a másik szavak nélkül ott van és "csak" önzetlenül segít valamilyen ügyben, a harmadik kérdésekre válaszol, a negyedik valamilyen olvasnivalót ad, a negyedik elhívja házi csoportjába vagy keresztény koncertre, az ötödik ott ül a szobájában és dicsőítő dalt ír, a hatodik ezt a dalt a színpadon elénekli, közben  azt sem tudja, hogy ő is benne van a" munkacsoportban", a nyolcadik Isten Igéjével szolgál a gyülekezeti vasárnapi istentiszteleten, (ahova a hetedik meghívta!).

Hány embert számoltam össze? Már nyolcnál tartok! Általában még többen vagyunk: többen imádkozunk, többen válaszolunk a kérdésekre, többen tesszük bizonyságot egy-egy embertársunknak, többen írunk énekeket, (vagy feljegyzéseket a facebook-on). Mindezmögött Istenünk minket szorongató szeretete van, és minket szorongató szeretet Ő maga, a Szeretet,  Aki egész világra kiterjedő csapatát építette fel: Krisztus Testét. Olyan erős ez a csapat, hogy maga a pokol sem bír ellene, hiszen maga a Szentlélek vagy a Szent Szellem személyesen jelen van a csapatban. A Szent Szellem ereje feltámasztotta Krisztust a halálból, ha csak ezt az egyet nézzük, akkor is azt kell, hogy mondjuk: "Ez nem semmi!"

Visszatérve tehát: ne keseredjünk el, ha még senkit sem vezettünk kéz a kézben Krisztushoz és már 20 évesek vagyunk :-) - nem mindenkinek feladata ez, akkor sem ha látszólag igen, de ebben a munkában mindenkinek van feladata, amit maga a Szentlélek ad. Végezetül: Ízleljük meg Pál apostol a Rómaiakhoz írt levél 12:3-8-ban található kijózanító szavait a Szent Szellem szolgálati ajándékainak és a szolgálatok különbözőségéről. Akár kívülről is megtanulhatunk ezeket a szavakat - "stresszoldó"-nak! :-)      

Nincs olyan Krisztus...

Nincs olyan Krisztus, akinek nincs hatalma bűnöket megbocsátani és betegségeket meggyógyítani. Mindenfajta bűnt és mindenfajta betegséget. Ha valaki azt mondja, hogy Krisztus mégsem képes erre, hamis Krisztust hirdeti. Ha valaki úgy hirdeti Krisztust, hogy nem veszi igénybe a bűn és a betegség fölötti erejét, megint csak hamis Krisztust, képtelen, vagy korlátozott képességű Krisztust hirdeti. Ez olyan, mintha öt, sőt hat sebességű autónkról azt állítanánk, hogy csak három sebességű. Milyen a három sebességgel közlekedni, próbájuk csak meg: lassú, fárasztó és magas lesz az üzemanyag fogyasztás. Ez van, amikor korlátolt képességű Krisztust hisszük el mi magunk és olyannak hirdetjük másoknak is. Örömhír viszont, hogy Jézus korlátlan képességű, mert benne van az Atyában! És mindenki számára elérhető az Ő teljes hatalma, aki ilyen hittel közelít Hozzá. Nem a vallásos elképzeléssel, nem a "tradíciók tükrében", de nem is az ördögi hazugságok talaján, hanem azzal a feltételezéssel, hogy Isten nem hazudik, és Krisztus sem hazudik, úgy szintén a Szent Szellem sem. Amit mondanak magukról, igaz és ha elhisszük és cselekedeteinkkel visszaigazoljuk a hitünket, lesznek erről bizonyítékaink is. Tehát - nincs olyan Krisztus, aki nem tudja minden bűnt megbocsátani és nem tudja minden betegséget meggyógyítani. Nincs olyan, hiába keresnél.

Ne legyél világé!

Istennél nincsenek véletlen találkozások. Jézus nem véletlenül belebotlott a tanítványaiba, hanem terv szerint elhívta őket. Jézus ma sem változott - bennünk és rajtunk keresztül hajtja végre apai tervet. Minden találkozásunknak, minden eseményünknek, minden eseménynélküliségnek, eltávolodásnak, közeledésnek stb. elrendelt célja van, egyik sem véletlen. Így lássunk önmagunkat, így lássunk az előttünk álló pályát és így közelítsünk meg a velünk kapcsolatba kerülő személyeket. Az Istenünk rend és folyamatosan növekvő élet Istene, aki elhatározta, hogy a Fiának hatalmát napról napra egyre csak növelni fogja, és ebben semmi sem változtatta az évezredek során. Nem számít sem technikai, sem erkölcsi fejlődés, sem fejletlenség, nem számít sem éghajlat, sem az utolsó focibajnokság eredménye. Nem számít egyes gyülekezetek létszámának növekedése és valahol máshol a templomok kiüresedése sem - ne ragadjunk le ezeknél. Értsük meg egyetlen fontos dolgot - Jézus Krisztus királyi hatalma napról napra növekszik - ha ezt nem tapasztaljuk sem magunkban, sem a környezetünkben, akkor bajban vagyunk, mert úgy tűnik, elfogyott az olaj a lámpásainkban, és a só, ami mi vagyunk, elvesztette az ízét, mert nem maradtunk benn a Krisztusban, hanem valahol leléptünk a vonatról, és tulajdonképpen újra a világé lettünk, bár ezt nem akartunk. Pedig a világ nem méltó ránk, ha Krisztusban vagyunk. De mi sem vagyunk méltóak Krisztusra, ha a világban vagyunk. Ne legyünk sem a világé, sem azé, aki a világban van, azaz az ördögé.

Jézus fölöslegesen sosem beszél.

Jézus fölöslegesen nem beszél. És vannak olyan dolgok, amikről csak egyszer szól.

Kérem, ne imádkozzon értem, római katolikus vagyok!

"Köszönöm, nekem ne adjon Bibliát, római katolikus vagyok!"
"Kérem, ne imádkozzon a gyógyulásomért, római katolikus vagyok!"

Minek képzeli magát a romai katolikus egyház? Hogy meri úgy tanítani Isten bárányait, hogy ne a Mestert kövessék, hanem a romai katolikus egyház tanítását? Hogy merészel Isten és az emberei közé állni? Nem féli Istent talán? Nem gondolja a következményekre? Hiszen nincs annál veszélyesebb hely az egész Földön, mint ha oda áll az ember, ahova csak Isten állhat. Nem kellene a romai katolikus egyháznak végre felismerni, hogy nincs semmi különleges benne, nincs különleges megbízatása Istentől, hanem éppen ugyanolyan kis testrész ő a Krisztus Testében? A tanítóké lesz a legsúlyosabb ítélet, ezt mondja az Isten Igéje. A felfuvalkodott püspökök pedig a Sátánnal egyforma ítélet alá esnek. ( 1.Tim. 3:6 ).

Vagy tűzoszlop, vagy sóbálvány

Hitben való járásban nincs helye sem megállásnak, sem visszanézésnek, sem visszafordulásnak. Vagy tűzoszlop, vagy sóbálvány.

Milyen jó, ha Isten keze nyugodtan fekszik a vállunkon!

"Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló. Körülvetted mindenfelől, előttem is,      mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed!" ( 139. Zsoltár, 4,5 )

Milyen jó, ha Isten kezét nyugtat rajtunk! Ha nem kell rángatnia minket, hogy ne essünk saját kívánságaink csapdájába. Ha nem kell fájdalom okozásával felébresztenie minket meddő álmodozásainkból és visszatérítenie a valós életbe. Ha nem kell kulcsra tennie kezét és könyörögnie hozzánk, hogy tegyünk már végre, amit annyiszor megígértünk neki, vagy higgyünk már el, amit mond rólunk, és bánjuk már végre azt a bűnt, vagy hagyjunk már végre azt a több éve félreértésből megszokott "igazságot". Milyen jó, ha Isten keze nyugodtan fekszik a vállunkon!

Oswald Chambers. "ALKALMAS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN"

"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben." 2. Tim. 4,2

Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hajlamban, hogy csak az "alkalmatlan" időben állnak elő az Igével. Ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. "Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben", azaz akár van kedved hozzá, akár nincs. Ha csak azt tennénk meg, amire hajlamot érzünk, akkor sokan soha semmit sem csinálnánk. Szellemi területen is vannak munkanélküliek, szellemileg gyengék, akik vonakodnak bármit tenni, ha csak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést. Istenhez való helyes viszonyunk próbálja éppen az, hogy mindent tőlünk telhetőt megteszünk, akár érzünk ihletést, akár nem.
A szolgáló testvér legveszélyesebb csapdája, hogy bálványt csinál ritka pillanataiból. Amikor Isten Szelleme az ihletettség és a belső látások idejével ajándékoz meg, ezt mondod: "Ezután Isten kedvéért mindig ilyen leszek." Nem, nem leszel ilyen, Isten gondoskodik róla, hogy ne légy mindig ilyen. Az ilyen pillanatok teljesen Isten ajándékai. Nem akkor ragadhatod meg magadhoz őket, amikor akarod. Ha azt mondod, hogy mindig olyan akarsz lenni, amilyen legjobb perceidben vagy, akkor Isten számára kibírhatatlan különc leszel és sohasem teszel semmit tudatos ihletés nélkül. Ha istenné teszed legjobb pillanataidat, maga Isten eltűnik az életedből és nem is tér vissza addig, amíg el nem végzed legközelebbi kötelességedet és meg nem tanulod, hogy ne csinálj bálványt ritka pillanataidból.

"reggeli ital"

"Reggeli ital":

"Milyen fenséges az Örökkévaló, mégis törődik az alázatosokkal!
 Jól ismeri a büszkéket is, de távol marad tőlük.
 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom, te tartod meg az életem!
 Kinyújtod kardodat, és megvédesz ellenségeim haragjától.
 Bizony, jobb kezed megment tőlük!
 Az Örökkévaló bosszút áll értem az ellenségeimen,
 hűséges szeretete örökké kísér!
 Ne hagyj el Örökkévaló minket, hiszen kezed alkotásai vagyunk!" ( 138. Zsoltár, 6-8 )

"Kétfajta özvegyasszony"

      Özvegy és özvegy között nagy különbség van, Pál apostol szerint. Az egyik az élő, a másik élő halott. Így írja erről Pál apostol Timotéusnak: "Az az özvegyasszony, aki teljesen egyedül van, Isten gondviselésére bízta magát. Az ilyen özvegy éjjel-nappal imádkozik és könyörög Istenhez. Az olyan özvegyasszony azonban, aki csak az élvezeteket hajszolja, már életében hallottnak számít." ( 1. Tim. 5:5-6 ) 

     Életében halottnak számítani - rettenetes sors. Ilyen özvegyek nincsenek a környezetemben. Viszont van a gyülekezetemben olyan özvegyasszony, akinek az imádságát úgy lehet inni, mint kristálytiszta vizet, mert nincs benne egyetlen fölösleges szó. Mindig várom az imádságát, és mindig felemelkedek szellememben az imádsága végére, mindig valamiképpen közelebb kerülök Istenhez. 

      Nagy áldás egy élő, magát teljesen Isten gondviselésére bízó özvegyasszony. Anna prófétanő is ilyen özvegyasszony volt, aki ki sem ment a templomból, hanem éjjel és nappal böjtöléssel és imádkozással szolgált. ( Lukács 2:36 ) Nagyon fiatalon elözvegyült, de mégsem ment férjhez, hanem Isten lett a férje. Meg is lett eredménye a hűséges szolgálatának, abban a megkülönböztető megjutalmazásban részesült, hogy személyesen üdvözölhessen a Messiást és prófétálta a szolgálatáról, vigasztalva a szabadításra váró honfitársait. 

      Özvegyekről és árvákról Isten különösen odafigyel - a Bibliában végig lehet ezt nyomon követni. "Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában". ( 68. Zsoltár, 6. ), "A gőgösek hazát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát".( Pldb. 15:25 ). Jézus szegény özvegy két fillérjéről mindenki tudja. 

        Úgy látom az Igéből, özvegység nagy lehetőség komoly szolgálatra egy hívő asszony számára. Amíg férje volt, férje felé volt az első számú szolgálata. Miután a férje az Úrhoz költözött, felajánlhatja a szolgálatát, sőt egész lényét teljesen Istennek. De mehet férjhez is, ha így vezeti az Úr. A lényeg, hogy ne maradjon uratlan, élvezetek rabja, mert akkor bekövetkezik rajta, amit mondott Jézus:"jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik".   

       

     

"Mit tegyünk, ha nem történik semmi?"

A testünk általában akkor jön mozgásba, ha történik valami. Ha nem, unatkozik és elfoglalja magát valamivel. Az ember tevékenységének jelentős része ezzel fejezhető ki: "Amíg nem történik semmi, csináljuk valamit!" Ez a régi, bukott természetünk magatartása. Vagy félelem, vagy izgalom irányítja. Egy jó film, rossz élmény, jó beszélgetés, szép szó, kedves sms, durva válasz, autóbaleset, vagy abból való megmenekülés, fizetési felszólítás, stb., - a lista rendkívül hosszú lenne, ha folytatnám. Ezek azok a "löketek", amelyektől indul valamerre a régi, bukott természetünk.

Jézus Krisztusban nyert új természetünk magatartása egészen más. Nem várja izgalmakra, rendkívüli eseményekre, vagy egyéb külső löketekre ahhoz, hogy cselekedjen. Figyel Istenre, Aki állandó és kiegyensúlyozott tevékenységben van. "Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom", - mondta Jézus ( János Ev. 5:17 ). Ebből látjuk, hogy a mennyei Atyánk milyen állapotban van. Munkálkodik. Munkálkodik ma is. Nem unatkozik, nem alszik, se nem kapkod össze-vissza. Tökéletes összhangban van önmagával és mindennel. Istenünk munkája mindig eredményes és hatékony. Jézus pedig tökéletes összhangban van az Atyjával, hiszen egy vele. Jézusban mi is egyek vagyunk az Atyánkkal. Jézusban, ( és csak Jézusban ! ) olyan állandó, kiegyensúlyozott és mindig eredményes élet zajlik, amihez nem kell semmi más és amely fölött nincs uralma sem időnek, sem körülményeknek. Hiszen Isten tervei végrehajtása folyik, aki fölötte van az időnek és fölötte áll a földi körülményeknek. Pál apostolt fogolyként vitték Rómába császári kihallgatásra. ( Apcsel. 27. fejezete ). Külső szemmel a körülmények irányítottak az egész utat: merénylet elől menekülve Pál római császárhoz fellebbezik, majd rossz hajóra szállítják, viharba keverednek, hol a hajósok miatt, hol a katonák miatt életveszélybe kerül, majd a hajó odavész, ő meg a többiék éppen, hogy megmenekülnek, ismeretlen szigetre vetődnek ki, ahol mérges kígyó marja meg, stb.stb. Mennyi "löketet" kapott Pál útközben, mire végre Rómába került! De mégsem ezek a "löketek" voltak az római útjának mozgatói - hanem maga az Isten. Sem a kormányzó, sem a százados, sem Pál útitársai sem tudtak, hogy ők nem a maguk akaratából kerültek ebbe, és Pál valójában nem is fogoly, hanem a menny Istene egy szolgálati útra indult küldött szolgája. Inkább ők voltak azok, akik Pál szolgálatára voltak beállítva, tudtukon kívül. Ez történik ma is. Ha Jézusban vagyunk, sosem vagyunk a körülmények rabszolgai, hanem mindig és minden körülmények között szabadok vagyunk. Mert Isten mindig szabad, mindig szabad Krisztus is, sőt, Ő uralkodik és nem valakik fölött, hanem MINDENKI fölött! És Benne, Krisztusban szabadok vagyunk mi is, Szabad tevékenységben, vagy tevékeny szabadságban. Nekünk nem kell löket, hogy Jézus élete elinduljon és valamilyen eredményre vezessen. Jézusban automatikusan eredményessé válunk, teljesen függetlenül attól, hogy éppen milyen körülmények között vagyunk. A mennynek nincs szüksége földi rásegítésre. Isten nem dolgozik bérmunkában, "külső vállalkozók" munkáját nem igényli. Viszont semmit sem tud létrehozni abban az emberben, aki nem hisz Jézus szavainak, és nem fogadja be Isten Szellemét vezetőjenek. Az ember vagy magában van, vagy Krisztusban - ezen múlik, hogy rá lesz szorulva a külső lökésre vagy nem. Ezzel bátorítom minden kedves testvéremet az Úrban: maradjon az Úr Jézus Krisztusban, ne lépjen túl Jézus Krisztuson és ne maradjon le Jézus Krisztusról - a Szent Szellem segítségünkre van, hála a szerető Atyánknak. És ha így maradunk - eredményesek leszünk, olyan biztos ez, mint ahogy él az Istenünk. Ámen!