Love Story

   A hit a szeretetből fakad. Ha nincs szeretet, nincs miből fakadjon a hit. Fanatizmusnak hívják a szeretet nélkül is szépen megélő hitet. De a hitnek, amelyből él az igaz ember, szeretetből kell fakadnia, semmi másból. Ha két hívő nem szereti egymást, már nem hívő, csak ember. Ha az egyik hívő szereti a másikat, de a másik gyűlöli, akkor arra azt mondja a Biblia, hogy gyilkos. 

   Nem a hit a mérték sosem a hívőknél, hanem bennük lévő Isten szeretete. Merthogy a szeretet, amelyből a hit felfakadhat, nem embereknek egymáshoz való szeretete, hanem az Isten az emberekhez való szeretete, amely az Isten Fia feláldozásában nyilvánult meg. Ha van az emberben Isten szeretete, hit fel fog fakadni benne, mindenképpen. Ha nincs, semmiképpen sem, csak fanatizmus. 

Hogyan kell beszélnünk az ördöggel? Úgy, ahogy Krisztus tette.

Tanuljunk Krisztustól, hogyan kell beszélni a Sátánnal, ha kísértő gondolatokat ébreszt bennünk.

Hogyan beszélt Krisztus az ördöggel?

Szóba állt vele. Nem ijedt meg, nem fordult el, hanem szembe fordult és felvette a kesztyűt.

Röviden válaszolt, nem kezdett bele hosszú magyarázkodásba, nem indította teológia vitát, egyáltalán nem vitatkozott az ördöggel, hanem röviden reagált.

Isten Igéje alapján válaszolt - nem tette hozzá a saját tapasztalataiból semmit, nem nyúlt hozzá emberi bölcsességhez.

Tanuljuk Krisztustól, így kell beszélnünk az ördöggel, ahogy Ő tette. Tudnunk kell, kik vagyunk Krisztusban. Olvassunk erről a Bibliában, keressünk azokat a helyeket, ahol ez le van írva. Legyen világos képünk és erős meggyőződésünk arról, hogy az életünk el van rejtve Krisztusban és minket az Isten hatalma őrzi meg. Továbbá, Isten gyermekei vagyunk és a mennyei gazdag ország örökösei, megint csak Krisztusban. Nem tartozunk a sötétséghez, a világ gondolkodása és sorsa, már nem a mi gondolkodásunk és sorsunk. Van saját, Krisztustól kapott gondolkodásunk és sorsunk. Nincs a Földön maradandó otthonunk és nem arra várunk, hogy itt fogunk élni örökké, hanem van nekünk máshol otthonunk, sokkal jobb annál, ami itt van. Ezekhez hasonló igazságokat tartsuk mindig a szemünk előtt és így könnyebb lesz válaszolni az ördög ravasz és félrevezető kérdéseire, ha jön. Mert jön, addig jön, amíg még szabadon van. Tanuljunk Krisztustól.

Minél jobban ismerem Krisztust..

Minél jobban ismerem az életet, annál jobban szeretem Krisztust. Minél jobban szeretem Krisztust, annál jobban ismerem az életet.

„Ha látsz szép fiút………. vagy hogyan döntsem jól?”

„Ha látsz szép fiút………. vagy hogyan döntsem jól?”

Ha látsz szép fiút vagy szép lányt és tetszik neked. Tetszik a szép szeme, tetszik, ahogy beszél, ahogy mozog, ahogy nevet, vagy éppen ahogy szomorkodik.  Tetszik a humora, a ruhája, az alakja, a haja színe és hossza, a szemüveg kerete, a szoknyája vagy a farmere. Sőt a szülei is tetszenek, a testvére és a környék, ahol lakik. A hívőknél jönnek hozzá ezek az „extrák”: „óriási a Biblia tudása, hogy vágja az Igét, és milyen mélyek a gondolatai; milyen kitartó és oda adó, mindenkinek segít, mindent bevállal, ott van mindenütt, ahol szükség van rá: az istentiszteleten, az énekórán, a szeretetvendégségen, meg a börtön misszióban is benne van, stb.”

Azt mondod magadnak, ha nem is szavakba öntve: „Ó, Istenem, ő kell nekem! Bárcsak ő lenne a férjem/a feleségem, nekem kell egy ilyen ember, őt akarom magamnak!”.

De mit is látsz valójában ilyenkor? Azt kell mondanom, hogy semmit. Vagy csak annyit, mint látsz egy fényképen. „Nézz csak ide, mosolyogj”! Klikk! Mosolyog a fiú! Mert még nem tudja, hogy meghalt az anyukája, vagy hogy kirúgtak az állásából. ( Szándékosan fokozom a helyzetet, hogy jobban kijöjjön a mondanivalóm. )

A külsőnk. Az van a szemünk előtt. Nem csak az alakunk, hanem a beszédstílusunk, a habitusunk, a lelkünk megnyilvánulásai, a szokásaink stb – ez a külsőnkhöz tartozik, a külső, természetes testünkhöz. 

De gondoljuk csak meg. Amikor mi arról gondolkodunk, ki legyen a férjünk vagy feleségünk, akkor az EGÉSZ ÉLETRE szóló döntés előtt állunk, nem egy évre, vagy tíz évre. A külsőnk, aolyan, mint egy fénykép. Egy fénykép alapján pedig az autót sem vesszük meg, nem hogy azt az embert, aki mellett, nem – akivel együtt – a világon létező legszorosabb kapcsolatban fogunk élni addig, amíg nem halunk, meg, méghozzá boldogan!

A külsőnk változékony: ma ilyen, holnap olyan, harminc év múlva talán egészen másmilyen és ezzel nincs semmi baj. A külsőnk őszinte és természetes: bármit csinálsz vele, romlik és mindenáron a temető felé igyekszik! ( Moszkvai rádióban híres humorista ezzel kapcsolatban ezt mondta: „Ma eldöntöttem, hogy örökké fogok élni. Egyelőre minden szépen alakul….!” )

Ha látsz szép fiút/lányt és ezért döntesz mellette, akkor a következő „csomagot” választasz ki:

1. Elvárom a kiválasztottamtól, hogy a külseje mindig olyan legyen, mint most. Az „eredeti állapotát” őrizzen meg és igény szerint rendelkezésemre bocsásson.

2. Kötelezem magam arra, hogy a külsőm mindig olyan lesz, mint most. Az „eredeti állapotomat” megőrzöm és igény szerint a párom rendelkezésére bocsátom.

Vajon vállalhatóak ezek az elkötelezettségek? Persze, hogy nem. Akkor hogyan döntsük helyesen? Akkor a külsőnk nem is fontos egyáltalán? Mindegy, mi van rajtunk, hogy áll a hajunk, és milyen a szemüvegkeretünk? Lehetünk büdösek, ápolatlanok? Zabálhatunk, amennyit csak akarunk, - úgyis romlik, oda neki, hadd romoljon csak nyugodtan! Aki így is szeret, az szeret csak igazán!? Ne sportoljunk, ne fegyelmezzünk magunkat, ne foglalkozzunk a természetes testünkkel egyáltalán?

Hogyne foglalkozzunk, nagyon is foglalkozzunk! De nem azért, hogy valakinek a tetszését megnyerjünk. Hanem azért, hogy a testünk nem a miénk. Ne a sajátom sem a lábam, sem a kezem, sem a hajam, sem a ruhám, sem a nyelvem – semmi sem a sajátom! Sem a szokásaim, sem a humorom, sem a bánatom, sem a szemem színe vagy szépsége – mind valakié és nem az enyém. És az, amit látsz a másikon, sem az övé.

Nem a sajátja sem a szép szeme, sem a szép haja, sem a jó stílusa. Hogy állandósítsuk a szépségünket és az egészségünket? Ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat! Engedjünk, hogy Ő foglalkozzon a külsőnkkel is  - Ő rakott össze minket és ért hozzá!

Visszatérve a párválasztásra: Isten egyedül, aki tudja, jó-e nekünk ez a lány, vagy ez a fiú. Isten ellát a szíve legmélyebb részéig, és elhat a szívünk legrejtettebb mélységeit, az ember nem képes erre, akárhogy igyekszik. Mi magunk sem tudjuk igazán, mi lakozik bennünk, csak talán sejteni tudunk legfeljebb. Isten szeme előtt nem fénykép, hanem teljes ember áll, az élete teljes hossza és mélysége előtte olyan, mint nyitott könyv és nem is kell olvasnia, mindent lát, mindenről pontos tudomása van. Nem a külsőt nézi, hanem az egész embert. Ezért jó, ha mielőtt eldöntjük, miképpen legyen a kapcsolatunk ezzel vagy azzal szép fiúval, vagy szép lánnyal, - nem is feltétlenül a házasságról beszélek most, hanem még csak a szerelem előtti ajtó megnyitásáról  – vigyünk a kérdésünket az Isten elé és várjuk Tőle a választ. Ha azt mondja, hogy „Nem!” – akkor arra mi is mondjuk magunknak, hogy „Nem!”. Amire pedig azt mondja, hogy „Igen!”, arra mi is azt mondjunk magunknak, hogy „Igen!”. És higgyünk el, jól járunk Vele.  

A be nem kapcsolt hűtő is ér valamit.

Aki elfogadja, hogy az Istenünk az el nem mondott imádságokat is meghallgatja, - református barátaim közül sokan bátran vallják ezt - annak el kell fogadnia, hogy: 

a be nem vett gyógyszer is hat, 

a ki nem fizetett számla is ér valamit, 

a meg nem tankolt autóval is mehetünk valahova, 

a ki nem nyitott esernyő is véd az esővel szemben, 

a be nem kapcsolt hűtőszekrénybe is bátran berakhatjuk a nyers pulykamellet. 

Ha ezeket is elfogadják, hiszek nekik. 

Kikről van szó?

Az apa stadionokat épít, a fia - Isten országát. 

Az apa pánikhangulatot kelt, a fia - békességet hirdet. 

Az apa erőben hisz, a fia - vállalja erőtlenséget. 

Az apa ködösít, mert fél, a fia - nem, ezért egyenesen beszél. 

Az apa saját terveit valósítja meg, a fia - Isten terveit. 

Melyiknek a munkája maradandó?  Kikről van szó, ki tudja? 

Én nem hiszem olyan Istenben...

A hívő ember élete lehet körülményes, de a benne lévő Isten szeretete soha.

Én nem hiszem olyan Istenben, aki csak időről időre tud szeretni és csak bizonyos körülmények között tud segíteni a bajba került embereken.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki ül valahol az égben és csak a saját dolgaival foglalkozik.
Én nem hiszem olyan Istenben, akihez hiába beszél az ember, úgysem hallja.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki csak speciális nyelvet fogadja el, akivel nem lehet úgy beszélni, mint az emberekkel.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki csak úgy nevezett szellemi ügyekben járatos, de például a pénzügyben, pálya választási vagy szerelmi kérdésben nem ad tanácsot.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki nem beszél a kisgyerekek nyelvén, és csak a felnőttekkel áll szóba.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki vasárnaponként beül a templomba és ott nézi, kik jöttek el és kik nem, és ehhez méri a segítségnyújtást.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki orgona hangjától elolvad, de az elektromos gitárba leginkább rövid zárlatot küld.
Én nem hiszem olyan Istenben, aki nem tartja be a Szavát.

Azért nem hiszem, mert olyan Isten nincs is. Aki Van, Az más.

Egyetlen bizonyíték

Ne siessünk megmutatni az Úrnak, mennyire tiszteljük és szeretjük Őt, hanem inkább maradjunk az Ő lábánál és hallgassunk. Őt hallgassunk, nem a magunkat, és nem egymást. Hallgassunk végig és tegyük meg azt, amit Ő mond és úgy és akkor, ahogy Ő mondja. Ezzel bizonyítjuk, hogy tiszteljük és szeretjük Őt, ez lesz az egyetlen bizonyítékunk.

Nem a rák a gond.

Újabb áttétes rákos testvérem van. Tegnap hallottam a hírt, ma megyünk hozzá, imádkozni. "Nem a rák a gond!" - ezt mondom mindenkinek, aki utamba esik ( leggyakrabban a titkárnőm, drága Noémi esik utamba, mert nincs, hova szaladjon ). "Meg akarsz-e gyógyulni?" - mindig ez az eldöntendő kérdés. Látszólag a kérdés teljesen fölösleges és bután is hangzik. Ki nem akar meggyógyulni rákból? Ki akar szenvedni és meghalni akkor, amikor még élne sokáig és egészségesen? Egyáltalán ki nem akar meggyógyulni a betegségéből? Hát nem erre költenek a világban legtöbbet? Nem a gyógyszeripar virágzik leginkább? Nem a rákkutatók munkáját támogatják leginkább mindenütt? Nem abban reménykedik valahol a szíve mélyén minden ember - én is - hogy egyszer csak megtalálják valamilyen vakcinát, amely felszámolja a rák gyógyíthatatlanságát? De. Akkor miért kell feltenni ezt a kérdést az áttétes rákos testvérem felé:"Lajos, mondd, meg akarsz-e gyógyulni?" Mert ezt a kérdést nem én teszem fel, hanem valaki más. 

Jézus kérdése ez, nem az enyém, én csak elolvastam ezt a Bibliámban. Ezt kérdezte akkor is, amikor megtudta az egyik betegről, hogy már több, mint húsz éve mozdulatlanul fekszik betegen. "Meg akarsz-e gyógyulni?" Nem azt kérdezte: "Vágysz-e az örök életre?", vagy: "Meg vagy keresztelkedve?". De azt sem, hogy: "Hiszel Istenben?" Jézus kérdése kizárólag a betegségre korlátozódott. Bűnök bocsánata és a betegségektől való gyógyulás - ez Krisztus maga, ettől Krisztust nem lehet megfosztani. Mielőtt meghalt, Ő személyesen kínálta meg ezeket - miután meghalt és feltámadt, átvette a hatalmat minden és mindenki fölött az Atyától, leküldte a Szent Szellemet a Földre - a Szent Szellem végzi Krisztus munkáját. És végzi, ma is végzi! Még nincs feltalálva a rák ellenszere, még tökéletlenek az orvostudomány módszerei, és a rák legyőzhetetlennek próbál mutatni magát, de ez a rák dolga, nem a miénk. A mi dolgunk az, hogy jól megválaszoljunk a Szent Szellem  "Meg akarsz-e gyógyulni?" kérdését. Mert ha igen, akkor meg fogsz gyógyulni. Ha nem, akkor nem, mész a mennybe, ha Isten gyermeke vagy. Illetve a pokolba, ha nem az Isten, hanem a világ, azaz az ördög gyermeke vagy. Nagyon egyszerű. Túl egyszerű lenne? 

Most csak az Isten gyermekeiről beszélek, vagy azokról az emberekről, akik a szívükben nyitottak az Isten felé. Mert Jézus sem véletlenül éppen annak betegnek tette fel a kérdést - valami jót meglátott benne. Heródes királyt pedig a férgek öltek meg és esélye sem volt gyógyulásra - mert menthetetlenül gonosz volt a szíve. Megfigyeltem egy érdekes dolgot - Isten gyermekei közül egyáltalán nem hajlandók harcolni a betegségük ellen. De most megállok, indul a munkanap - este folytatom, addig lehet gondolkodni.  

Lógunk egymásnak

Nekem jó a kapcsolatom világgal: én meg vagyok feszítve neki, világ meg nekem, pontosan úgy, ahogy Pál apostol mondja. Így lógunk egymás előtt a kereszten, ki-ki a sajátján: a világ a megélhetés keresztjén, én a golgotain. Mindketten gondoskodunk arról, hogy ne elevenedjen bennünk az a rész, amely újra összekapcsol minket, mint régen, amikor még együtt jártunk egymással. 

Én gondoskodom arról, hogy a testem-lelkem ne kívánja vissza magát a főszerepbe, hanem a Szent Szellem legyen ott, és ebben Krisztus és a mennyei Atyám a támogatóm. A világ meg gondoskodik arról, hogy test-lélek irányítson, és nem a Szent Szellem, erről meg a Sátán a főszponzor és a pokol lelkes ördögcsapata a támogató kör.

"Kedveseim, ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van", mondja valahol János apostol, aki pontosan tudja, miről beszél és én is tudom. Az a világ, amiről János beszél, nem a tenger hullamai, nem a tavaszi esőcseppek a virágzó fák ágain, nem is a család szeretete, vagy szülők iráni gondoskodás. Az a világ, amiről János beszél - a pénz és a hatalom szeretetének, a hazugság és az irigység világa, a kiolthatatlan bosszú és "lázadjunk fel minden ellen" világa. "Gazdagok legyünk!", mint életcél. "Csapjunk be a hülyét, mert megérdemli!" - mint cselekvési norma. Megromlott lelkiismeretű emberek világa az a világ, amiről János apostol beszél. Szülőket nem tisztelik a gyerekek. Gyerekeket nem szeretik a szülők. Mindenki annyit lop, csal és hazudik, amennyi lehetősége van arra, hogy megússza büntetés nélkül. De nem ússza büntetés nélkül senki - legkisebb zsebtolvaj sem. és nem az ellopott pénz összege, hanem az okozott fájdalom miatt. Feleségemtől kétszer elloptak a táskáját - tudom, mennyire fájhat, láttam, átéltem vele együtt.    

A világra büntetés vár és a világ is vár a büntetésre, ezért minden világból való ember fél a haláltól. Mert a büntetés nem a halál előtt, hanem a halál után jön, ez a sorrend. Először a bűn, utána a halál, utána felkelés a halálból és ítélet, és majd az ítélet végrehajtása, a büntetés. Ha valaki nem hisz ebben, nézzen utána a Bibliában, nem én találtam ki, én csak elolvastam és megértettem. 

A világ sorsa már eldőlt: szét fogják szedni, vagy elégetni, mint a régi sportcsarnokot. Semmi nem marad belőle, mert jön a jobb, modernebb változat. Új világ jön - amikor a "világvége" szót hallóm, mindig mondom magamnak: "világeleje" - mert nekem, aki Krisztusban van, és nekünk, akik Krisztgusban vagyunk, nem a "világvége" a kulcsszó, hanem a "világeleje", mert odatartózunk. "Nem vagyok e világból való, ti sem", mondja Krisztus mindenkori tanítványának, és ez tény. "Nem idevalósi vagyok - de ti sem! mondja a bátyánk! Tehát én sem, és egyetlen testvérem sem! Eszembe jutott hirtelen - a golgotai kereszt tulajdonképpen olyan, mint a rakétakilövő állomás - ha ott vagy, csak idő kérdése, mikor repülsz fel és nem az űrbe, hanem azon túlra, messzi drága új-régi otthonodba - haza!  

Mikor vagyunk gyülekezetben?

Mikor vagyunk gyülekezetben? Szerintem: 

Gyülekezetben vagyunk: amikor imádkozunk a testvérünkkel együtt a lányáért, aki most éppen szülni készül, de a baba még nem fordult fejjel lefelé. 

Gyülekezetben vagyunk: amikor olcsóbban vagy ingyen elvállalunk valamilyen munkát a testvérünk részére, amiért egyébként más összeget elkérhettünk volna. 

Gyülekezetben vagyunk, amikor nem haragszunk a testvérünkre, bár lett volna miért. 

Gyülekezetben vagyunk, amikor sms-t küldünk a testvérünknek és gratulálunk a testvérünk gyermekének bemerítkezésével kapcsolatban, akinek megtéréséért már régóta is imádkoztunk, bár nem látta senki. 

Gyülekezetben vagyunk, amikor félretéve a saját dolgunkat, azonnal indulunk a testvérünk segítésére, mert éppen lerombolt valahol az autójával, és nekünk van vontató kötelünk. 

Gyülekezetben vagyunk, amikor valahol ketten leülünk és kinyitjuk a Bibliánkat és a szívünket is, egymás felé és az Úr Jézus felé. 

Gyülekezetben vagyunk, amikor nem mondjuk a testvérünkről rosszat, akkor sem, ha mindenki igen. 

Gyülekezetben vagyunk - és így tovább. 

A menny és a pokol bejárata előtt.

Erről muszáj pár szót írnom, amíg friss az élmény. 

Ma megint Gedeon kis Bibliát osztottunk fővárosi egyetem bejárata előtt. Nagyon szeretem az egyetemi osztásokat: magam is voltam egyetemista, nagyon élveztem az egyetemnek szabad légkörét, sok-sok beszélgetést barátokkal, vizsga előtti stresszeket, közös programokat - a mai napig is szoros szeretetkapcsolat fűz a volt évfolyamomhoz. Szeretem az egyetemistákban, hogy bár még nem teljesen felnőttek, de már önállóan gondolkodnak és szabadon döntenek. Így döntenek a Biblia elfogadásával kapcsolatban is: jönnek velem szemben ketten, beszélgetnek, nevetnek - odanyújtom a Bibliát, az egyik örömmel elfogadja, a másik udvarias maszkmosollyal elutasítja. 

Amennyire szeretem az egyetemistákat, annyira fáj a szívem azokért, akik elutasítják az evangéliumot. Az ördög nem alszik és nem tétlenkedik, küzd minden emberért: az egyik siet, a másiknak van otthon, a harmadik nem szereti, ha az utcán zaklatják, a negyedik utálja a vallásokat, az ötödik szerelemistent imádja éppen. Ez lezajlott ma is. Úgy éreztem magamat, mintha ott állnék a mennyország és a pokol kapuja között és az egyik jobbra ment, a Bibliával, a másik balra, Biblia nélkül. És volt aki elment mellettem, de utána visszajött és kért egyet, sőt, még a feleségének is! 

Mit tegyünk,ha hazudnak nekünk?

Mit tegyünk, ha hazudnak nekünk? 

Nekem sokszor hazudnak: tegnap például az önkormányzati ügyintéző, előtte a banki ügyintéző, előtte a postás, előtte a TV bemondó, előtte az ügyfelem, előtte az ellenfelem ügyvédje, előtte a saját tanúm, előtte a bíró. Össze-vissza hazudnak az emberek, és ez ebben a világban teljesen normális: A Hazugság Atyja vezeti az egész világot és az emberek, ha a világhoz igazodnak, nem tudnak nem hazudni, előbb-utóbb hazudni fognak, mert vagy félnek az igazságtól, vagy érdekük van a hazugságban. 

Tehát mit tegyünk, ha hazudnak nekünk? Én ezt a módszert javaslom: ne higgyünk el! Nálam ez működik legjobban. Meghallgatom a félrevezető információt és úgy döntök: nem hiszem el. És nem a hamis információ mentén intézem a dolgaimat, hanem megkeresem a dolog valós állását és annak megfelelően cselekszem. Ehhez természetesen ismernem kell a valós helyzetet. Ez munkába kerül, de megéri. A másik: hazudók időnként erőszakosak, vagy rámenősek, vagy hatalmi pozícióban vannak. Ha ellenkezem, konfliktusba kerülök velük, és néha hátrányt kell szenvednem. De akkor is megéri. Mert bármennyire erőlködik a hazugság, előbb-utóbb jön az Igazság és legyőzi. 

Mi tesz boldoggá az embert?

Engem például az tesz boldoggá, amikor látom az Isten akaratát érvényesülni a saját magam és a mások életében. Boldoggá tesz, amikor valaki átadja az életét Jézus Krisztusnak. Vagy amikor kitart Jézus Krisztus mellett és inkább hátrányban marad, de hitben. Vagy amikor látom beérni az imádságokat. Boldoggá tesz például Orbán Gáspár megtérése - lassan már tíz éve majdnem minden nap imádkozom azért, hogy Jézus Krisztus neve egyre hangosabb és népszerűbb legyen a városunkban, az országunkban. Volt egyszer, hogy a Szentlélek arra vezetett, hogy megálljak a Citadellánál és onnan imádkozzam ezért a gyönyörű városért, amely úgy éli a napjait, hogy nem vesz tudomást arról az Istenről és az Isten Fiáról, akiknek köszönheti, hogy egyáltalán élet van benne. 

Boldoggá tesz, amikor látom, hogy lebukik a sikkasztó politikus, vagy népszerű színész., vagy elkapják a drogterjesztő hálózatot. Nem a baját látom a lebukásukban, hanem az Isten lehetőségét, hogy megmentsen a pokoltól. Engem is annak idején "lebuktatott" az Úr, nem az emberek, hanem az Isten törvényének megszegése miatt. Lebuktam, és a térdeimről már maga Krisztus emelte fel, szabadságra és boldogságra. 

Boldoggá tesz, amikor az Úr finoman, vagy kevésbé finoman rávezet, hogy nem vagyok Isten. Hogy még nem vagyok teljesen szent és bizony van bennem még bőven csiszolni való. Érzem ilyenkor az Isten apai közelségét és odafigyelését. 

Boldoggá tesz, ha kiugrik a Bibliából egy-egy szó és belehatol a szívembe, megváltoztatva az addigi gondolkodásomat. Boldogan mondok le a saját igazamtól, valamikor a folyamatot nem élvezem, de a végén mindenképpen boldoggá válok. 

Ez csak néhány ok és magyarázat arra, hogy miért mondom magamról: Boldog ember vagyok, körülményeimtől függetlenül!" 

Mindezidáig

Nagyon sokan vannak, akik svájci hitelek, vagy saját vagy mások rossz döntése miatt kényszerültek elhagyni az otthonaikat. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, kegyelméből, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért!  

Nagyon sokan vannak, akik a betegség vagy baleset miatt kényszerültek arra, hogy levágják valamelyik testrészüket. Nagyon sokan most is fekszenek a műtőasztalon, vagy járnak a kemoterápiára. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, kegyelméből, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Nagyon sokan vannak, akik bár értelmesek, szorgalmasak, képzettek, nem találják munkát. Nem tudnak kibontakozni, kihasználni a bennük lévő képességeket. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Nagyon sokan vannak, akik magányosak, reménység nélkül élnek, nem találják kapcsolatot más hívőkkel, nincs sem gyülekezetük, sem imacsoportjuk, és ők sem hisznek már Jézus Krisztusnak. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Nagyon sokan vannak, akiknek nem adatott, hogy házasságban éljenek: nem találtak a párjukat, vagy elváltak, mert nem bírtak tovább. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, kegyelméből, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Nagyon sokan vannak, akiknek nem lehet gyermekük. Nekem három fiam lett, az Úr kegyelméből, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Nagyon sokan vannak, akik sosem láttak a szüleiket, vagy nagyon kicsik voltak, amikor meghalt vagy az apu, vagy az anyu. Van olyan, akinek a születésekor meghalt az anyukája és csak a fényképeken láthatja. Az Úr mindezidáig megőrzött ettől, szüleim élnek és egészségesek, megismerhettem a dédmamámat is, az Úr kegyelméből, nem rajtam múlt, hálás vagyok Neki ezért! 

Kettő nem ugyanaz

A Vallás - vakok vágánya, csak kereszt van a nyakukon. Sok szó estik Istenről, csak éppen Ő nincs ott. Mint az esküvő a vőlegény nélkül. Minden stimmel, a kaja, a zene, az anyakönyv vezető. De a vőlegény sehol.

A Hit - más. Sokszor nem stimmel semmi. Se a zene, se a kaja, se a társaság. De Isten ott van. Ahol hit van, ott van az Isten maga. És ott van a Jézus maga. És ott van a harmadik is, a Szent Szellem.

A Vallás lebukik, a Hit letérdel. Vallás akkor böjtöl, amikor mindenki, a Hit - amikor kell. Vallás nem keresi Istent, nem töri magát imádságban, el van így is. A Hit meghal az imádság nélkül, ha nem imádkozik, ki van készülve.

A Vallás a naptárak szerint tervez, a Hit egyáltalán nem tervez, hanem vár. A Vallásnak megvan a saját szövege, a Hitnek nincsen, neki a szöveget maga az Isten adja, sokszor az utolsó pillanatban.  

A Vallás nem várja vissza Jézus Krisztust, inkább nem is akar gondolni arra, hogy egyszer nem lesz rá szüksége senkinek. A Hit másra sem akar gondolni, csak arra, hogy végre lássa is Azt, akivel állandóan beszél.

Akarsz-e meggyógyulni?

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? János 5,6 

Már több, mint 24 éve vagyok Krisztusé. Ez hosszú idő. Több, mint 24 éve minden vasárnap ott vagyok a gyülekezetben, hallgatom az Isten Igéjét, együtt imádkozom a testvéreimmel. Több, mint 24 éve minden vasárnap énekkel dicsérem az Istent, többi testvérem együtt. 24 év alatt számtalan jó igehirdetést, tanítást, bátorítást, buzdítást, bizonyságtételt, imádságot hallottam meg. És több, mint 24 éve minden nap kinyitom a Bibliámat, és olvasom. 

24 év hosszú idő. 24 év alatt természetes szinten is a csecsemőből fiatal felnőtt lesz, kialakult személyiséggel, teherbírással, és ennek megfelelően a felelőssége is teljes. 24 év nem csak megengedi, hanem megköveteli, hogy az emberben kialakuljon határozott kép arról, hogyan gondolkodik az Isten, mit tanít Jézus Krisztus, és hogyan dolgozik a Szent Szellem.  24 év alatt, ha az ember benne van a hit mindennapi gyakorlásában, az Igével és a testvérekkel való folyamatos szeretet,- és ima közösségben, kialakulnak és szilárddá válnak olyan meggyőződések, amelyek megakadályozzák az ember elbizonytalanítását, az Isten akaratától való eltávolodását, visszaönállósítását. 

24 év még nem a hegy csúcsa, de már nem a völgy alja. Egy fajta domb, ahonnan már lehet látni valamit. Isten vitte fel erre a dombra, Jézus Krisztus vezette oda, és a Szent Szellem fáradozott érte. 24 év felelősség is - már nem mondhat az ember: "Bocsánat, még olyan kezdő vagyok!", ezt a mennyben már nem fogadják el. Nem kapaszkodhat már a "nagyok" nadrágjába, nem hivatkozhat igazán már senkire: sem a gyülekezet aktuális állapotára, sem a környezete esetleges oda nem figyelésére, de a saját rossz lelki állapotára sem. 24 évi Krisztus követése után már nem igazán. Már ott van az ember a domb tetején, ahonnan láthatja és, ha nézi, és ahova hívhatja a többiéket, ha hívja. 

Itt, ezen a helyen állva, odafordulok Hozzád, kedves Olvasóm és kérdezem:"Akarsz-e meggyógyulni?" 24 év alatt soha nem hallottam az igehirdetőt feltenni ezt a kérdést vasárnap a gyülekezethez, és 24 év nem volt elég arra, hogy megértsem, miért. Akarsz-e meggyógyulni? Igen, vagy nem? Ha nem vagy beteg, ne akarj beteg lenni, maradj egészséges, nem tiéd a kérdés. A kérdés ahhoz szól, aki beteg. Főleg ahhoz, aki már régóta beteg. Bármilyen betegség megtámadta a testedet, kérdezem: "Akarsz-e meggyógyulni?" Nem kell, hogy keresztény legyél, nem kell, hogy templomba járj, nem kell, hogy valami fogalmad legyen a Bibliáról, sőt, nem kell, hogy Krisztusról legyen valami fogalmad. Nem kell, hogy jó ember legyél. Az kell, hogy beteg legyél és hogy válaszolj erre a kérdésre, itt és most: "Akarsz-e meggyógyulni?" Meggyógyulni azt jelenti, hogy már nem leszel beteg. Meggyógyulni azt jelenti, hogy már nem lesz szükséged mások segítségére, hanem te fogsz tudni másokon segíteni. Akarsz-e ?

Akarsz-e egészséges testet? Ezt most Krisztus kérdezi Tőled, akinek a Szelleme bennem van. Ha válaszolsz, nem nekem válaszolsz, hanem Krisztusnak. Ő nem ember, Ő Isten. Ő nem erkölcstan tanító,Ő Isten. Jézus azért jött, hogy bűneinket megbocsássa és a betegségeinket meggyógyítsa. Ő nem kér Tőled most semmit, csak egyet - válaszolj: "AKARSZ-E VÉGRE MEGGYÓGYULNI?"   

Minden, amit Isten teremt, jó.

Minden, amit Isten teremt, jó. 

Isten teremt: alkalmakat. 

Isten teremt: szavakat és alkalmakat a szavak kimondására. 

Isten teremt: csendet és alkalmakat a csendben maradására. 

Gondolatokat és alkalmakat a gondolatok megvalósítására.

Isten teremt: hitet és alkalmakat a hit kipróbálására.

Isten teremt: szeretetet. Isten teremt saját szeretetét szeretni nem tudó emberek szívében. 

Isten teremt, állandóan teremt. 

Szabadságot, békességet, nyugalmat és örömöt. 

Barátságot, igazságot, reménységet. 

Amit Isten teremt, azt nem lehet megszüntetni. Isten megszünteti azt és azokat, ami és aki ellene harcol. Mert Ő - Isten. Jó Isten! Ezért minden, amit Isten teremt - jó.    

Milyen jó, hogy rövid az élet!

Milyen jó, hogy nem ezer évig élünk a Földön! És nem három vagy négyszáz évig, hanem csak maximum százhúszig. Ezt nem olyan régen megértettem, vagy inkább megéreztem. Nagyon szeretem az életet, és nagyon élvezem az Atya csodálatos alkotásait: napfényt, kék égboltot, minden évszakban találom szépet és minden korban tudok boldog lenni. Mégis, nagyon örülök, hogy az itteni tartózkodásunk ideje nem annyira hosszú. Ez is Istenünk szeretetéből fakad. Mert van véges élet, az itteni. És van végtelen, az ottani.

Gyakorlatilag minden ember élete két szakaszból áll: az első véges, a második végtelen. Az elsőt az ember itt él, a Földön. A másodikat már nem itt a Földön, hanem egy másik helyen: vagy nagyon-nagyon jó helyen, vagy nagyon-nagyon rossz helyen. Kettő hely között nagy különbség van és nincs átjárás kettő között. Az egyik hely csodálatos, a másik hely szörnyű. Egy közös van bennük: végtelen ott az ember tartózkodása. Ha az első helyre kerül az ember, nem megy el onnan soha, mert nem akarja. Ha a második helyre került az ember, nem megy el onnan soha, mert nem tudja. 

És az, hogy hol tölti el az életének második szakaszát az ember, attól függ, hogy hol él az életét itt, a Földön. Itt is kettő hely van ám, hiába egynek látszik a Föld! Itt nem arányos a kettőnek az elterjedése: a rossz hely sokkal nagyobb területet foglal a Földön, mint a jó hely. De van itt a jó hely, olyan mint a nagy kastélynak az előszobája: már bent van az ember, de még nem látta az egész kastély gyönyörűségét. Bármennyire furcsa, a Földön mindkét hely egy-egy személy nevéhez kapcsolódik, vagy inkább egy-egy személyhez való tartózását jelenti. A jó hely Jézus Krisztus nevéhez kapcsolódik. Azok, akik Jézus Krisztushoz tartóznak, jó helyen vannak. A rossz hely a Sátán, vagy másképp az ördög nevéhez kapcsolódik. Azok, akik a Sátán uralma van, rossz helyen van. Kik vannak a Sátán uralma alatt? Azok, akik nem tartóznak Jézus Krisztushoz és nem állnak Jézus Krisztus uralma alatt. Ugyanúgy fordítva is: Aki Jézus Krisztus uralma alatt él, nincs már a Sátán uralma alatt. 

És most jön a magyarázat arra, hogy miért vagyok ennyire boldog az életünk rövidsége miatt. Azt mondja a Biblia, ahhoz, hogy a második élet szakaszt az ember ne a rossz, hanem  a jó helyen töltsön, nem elég alákerülni Jézus Krisztus uralma alá, ott mindvégig - azaz az utolsó leheletig - benne kell maradni. Ez nem könnyű. Természetes Jézus Krisztus minden segítséget megadja azoknak, akik benne vannak, hogy mindvégig kitartsanak.De azért nekünk is, akik Jézus Krisztusban vagyunk, van ebben munkánk bőven. Alapvetően egyetlen egy munkánk van - ki kell tartanunk Jézus Krisztusban vetetett hitünk mellett. Az itteni életünk legutolsó másodpercéig a szívünkben és a szánkban meg kell őriznünk erős bizonyosságot arról, hogy minden, ami Jézus Krisztus mondott magáról, igaz. És mit mondott Jézus Krisztus magáról? Hogy Ő olyan, mint szőlőtő, és mi olyanok vagyunk, mint szőlővessző. Ezért ha benne vagyunk, van életünk, és életünknek vannak gyümölcsei. Ha pedig nem vagyunk benne, nincs életünk, és gyümölcseink sincsenek. És ezt az állapotot semmi mással nem tudunk fenntartani, egyedül csakis a mi hitünkkel, amit Istentől kaptunk. 

Mindvégig hinnem kell Krisztusban, annak ellenére, hogy naponként jön a Sátán, jön a világ, és jön a saját régi énem és nevet a szemembe Krisztusban való hitem miatt. Elképzelni is rossz, ha ezt ezer évig csinálnák.....

Hivatkozás: 

"Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett.."
(Jelenések könyve 2, 26) 

Amikor azt mondom: "Uram, itt vagyok!"

Amikor azt mondom: "Uram, itt vagyok, tegyél velem azt, amit akarsz!" - üres poharat teszem az elő víz automatába. Csak saját poharammal ihatok, máséból nem kérek, pohár nélkül meg szét folyik és én is szomjas maradok, azok is, akik velem vannak.

Mint a Nap a Földdel

Törődik a Nap a Földdel? Igen, törődik  - küld az életet adó fényt és melegséget. Hogy örülünk, hogy reggel már nem fagy be az ablak! Ha nem tenné, megszűnne az élet.

Törődik az eső is a földekkel? Hogyne, törődik  - küld az életet adó víztömeget a növényeknek és mindennek, ami él. Ha nem tenné, megszűnne az élet. Kanadában erdőtűz emészt hatalmas területeket, ott nagyon várják most az esőt, imádkozunk is sokan Istenhez az esőért.

Függ-e a Nap a Földtől? Nem igazán. Küldi a fényét és a melegét mindenkinek. Fel lehet lázadni a Nap ellen, nem kell a Nappal egyetérteni, akkor is teszi a dolgát. Le lehet takarózni, le lehet menni a pincébe, a Nap akkor is küld a fényét és a melegét a Földnek, mert Nap.

Függ-e az esővízzel terhelt felhő az alatta lévő mezőtől? Nem igazán. Lehet fenyőültetvény alatta, de lehet napraforgó ültetvény vagy szőlő, nem tesz különbséget, küldi lefelé az esőt, végzi a munkáját. Fel lehet lázadni az eső ellen is, lehet védekezni, lehet ellenkezni, az eső akkor is esni fog, mert eső.

Így vagyunk mi is, Isten gyermekei ebben a világban. Bennünk van az Isten, Jézus Krisztus Szelleme által. Bennünk van Isten fénye, Isten melegsége, és Isten esővize. Isten rajtunk keresztül ad fényt és melegséget az emberek reménytelenségtől és halálfélelemtől sötét és hideg szíveikbe, rajtunk öntözi meg a kiszáradt lelkeket és életet fakaszt ott, ahol nem volt.

Függ-e a munkánk az emberek befogadó készségétől? Nem igazán. Lehet evangéliummal ellenkezni, lehet harcolni ellene, el lehet rejtőzni előle - úgy mint a Nap a Földdel, az eső a földekkel, nekünk is törődnünk kell azzal, hogy elvégezzük a munkánkat: elvetjük az örök élet magjait, megöntözünk az örök élet magjait, és ápoljuk az örök élet magjaiból kikelt növényeket. Törődjünk az emberekkel - úgy mint a Nap a Földdel, és mint az eső a földekkel. Így áldott lesz a föld és termőföld lesz belőle.

Az utolsó nap érzése

Tegnap apukámat bevittek a kórházba kivizsgálására: éjjel rosszul lett, mentővel vittük be, dicsőség az Úrnak, már jól van, elmúltak a fájdalmak. De nem erről akarok írni. A betegszállítót megfigyeltem, aki az aput a sürgősségin ide tologatta, oda tologatta. Valami különös nyugalom sugárzott az arcáról, már kezdtem volna hinni, hogy testvérem az Úrban. Lehet, hogy az is, ez nem derült ki. De kiderült viszont, hogy miért ilyen nyugodt: amikor osztályba felvitte az aput, elbeszélgetett a nővérkékkel és én közben véletlenül hallottam. Ma az utolsó napja itt, holnaptól máshova megy, magasabb fizetéssel. "Ja,"- mondom magamban:"Erről van szó, ezért ilyen nyugodt!" Úgyis csak egy nap, már kibírja, sőt ki is élvezi, a gondolatai más nincsenek is itt, hanem már tervezi, milyen jó lesz az új helyen. "Ez az!" - mondom:"Az utolsó nap érzése!" Nekünk, Isten gyermekeinek, akiknek itt nincs maradandó otthona, akik nem vagyunk ebből a világból valók, hanem olyanok vagyunk, mint Krisztus, aki nem ebből a világból való - nekünk ezzel az "utolsó nap érzés"-sel kell élnünk itt a napjainkat. A gondolatainkat nem a földre irányuló dolgokra kell alapvetően irányítanunk, miközben végzünk a földi szolgálatunkat: dolgozunk, imádkozunk - hanem oda, ahova kerülünk majd - és lehet, hogy ez a majd holnap lesz. Nem félve a haláltól, nem rettegve a holnap ismeretlenségétől, nem elbújva valamilyen tevékenységbe a minket körülvevő valóság bizonytalanságától. Hanem nyugodt örömmel, hogy ez a betegszállító - mert Isten megígérte nekünk olyan csodálatos életet, olyan csodálatos helyen és minden időkorlát nélkül, amit sem szem sem látott, sem a fül sem hallott. Érezzünk erre rá, hamar letelik ez az idő, de nem a halál rettenetes bevárásában  teljen, - Istenünk ezt nem akarja - hanem az el nem múló és nagyon valóságos reménységben. Nem fogunk megszűnni, nem fogunk eltűnni, nem fogunk tönkre menni - élni fogunk, jó helyen, jó társaságban, atyai otthonban, ahol most Krisztusunk lakásokat épít nekünk.

Hogyan eljuttathatja magát az ember a mennyországba? Sehogy!

Ahogy a halott nem tudja saját magán segíteni, így nem tudja az ember saját magát eljuttatni az örök életre, bármennyire is törekszik szent életet élni. Egyetértek Wachman Nee testvérünkkel, amikor ezt mondja:"Ha az ember maga próbál üdvösségre jutni, ettől meg elkárhozik. Nem egy vallásalapító tartozik ebbe a csoportba. Ha viszont az ember, meghallva az evangéliumot, kész elfogadni, amit Isten felkínál neki, akkor üdvözül. Az első esetben az ember kezdeményez, a másodikban elfogadja Isten akaratát." Még: "Azt olvasunk János evangéliumában, hogy "akik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a hústest akaratából, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek" (1,12-13) Az ember nem azért születik újjá, mert akarja: Istentől kell születnie." És még: "Isten megtanít arra, hogy ilyen fontos és nagyszerű dologban, mint a megváltás, semmit, ami az emberből való nem fogad el. Ha szellemi életünkben fejlődni kívánunk, meg kell értenünk és szüntelen szem előtt kell tartanunk mindazokat az alapelveket, amelyeket Isten alkalmaz újjászületésünk idején. Ezek megmutatják, hogyan haladhatunk tovább a szellemi életben. Az éppen most tárgyalt kérdés egyike a legfontosabbnak. Ami az ember énjéből való, azaz hústesti mivoltából, teljességgel elfogadhatatlan Isten számára. Még akkor is az, ha olyan nélkülözhetetlen és drága valóság felé irányul, mint a megváltás. Szüntelenül tartsuk szem előtt, hogy Isten nem a dolgok külső megjelenését, jó vagy rossz, kicsiny vagy nagy voltukat nézi, hanem eredetüket: Tőle vannak-e, vagy sem. Az üdvösség kérdésében ez az elv így hangzik: nem azért üdvözülünk, mert törekszünk rá, hanem mert Isten meg akar váltani bennünket. Az egy marad egész életünkön át. Meg kell látnunk, hogy azonkívül, amit Isten általunk cselekszik, minden más cselekedet, legyen az bármilyen dicséretes, tökéletesen hiábavaló. Ha ezt az elvet nem tanuljuk meg hitrejutásunk kezdetén, később számtalan kudarccal számolhatunk" ( W.Nee bizonyságtételei c. könyvből )   

Magánkívüli ember

Ha nem találod magad Krisztusban, sosem tudod meg, mi lett volna belőled.
Krisztus nélkül élni olyan, mint élni személy igazolvány nélkül, állampolgárság nélkül, nem és kor megállapítása nélkül, lakás nélkül és szülők nélkül. Se mások sem tudják, ki vagy, sem te magad. És mivel nem tudod, ki vagy valójában, nem tudod, mit kezdjél magaddal, és csak azt tehetsz, mint a többi ugyanilyen, magánkívüli ember: eszel, iszol, bámulsz a körülményeidbe, mint macska a konyha ablakába. de nem érted, mi van és miért van, ami van.

Követni Krisztust - növekedni

Követni Krisztust azt jelenti, növekedni Krisztus személyének megismerésében. Krisztus nagysága olyan, hogy ha milliárd évig élne az ember, akkor sem lenne elég Krisztus személyének teljes megismeréséhez. Ha nem ismerjük meg nap, mint nap valami újat Krisztusból, akkor nem követjük Őt igazán. Legfeljebb követjük Krisztusról alkotott gondolatainkat. De nekünk Krisztust kell követnünk, nem a saját gondolatainkat. Krisztust követve változunk. Napról napra, ismeretről ismeretre, állandóan elveszítjük valamit önmagunktól, és helyette felvesszük valamit Krisztusról, így követjük Őt. Így újulunk meg, így leszünk erősek - mert Krisztus minket megerősít. Így leszünk értelmesek - mert Krisztus mondta, ha követjük őt - világosságban fogunk járni, vagyis bármilyen ismeretlen helyzettel, megoldhatatlan vagy átláthatatlan helyzettel kerülünk szemben, nem kell megállnunk, mehetünk tovább, kérve Krisztustól, tegye világossá mindent.
Ha eldöntjük, hogy napról napra növekedni fogunk Krisztus személyének megismerésében, lesznek útitársaink. akik szintén törekszenek arra, hogy Krisztusból minden nap valami újat ismerjék meg. Nem klubtagok, nem haverok, nem elméleti teológusok, hanem testvéreink - ugyanannak a Testnek a tagjai, ugyanannak a Vérnek a csatornai. Azok, akik esznek Krisztusból és isznak Krisztusból. Akik benne vannak Krisztusban és akikben Krisztus benne van. Mert Krisztust csak azok ismerhetik meg, akiknek Ő megengedi.
Ha Krisztus nem akar válaszolni, nem fog. Krisztushoz kérdéssel fordultak az emberek, és voltak, akiknek nem mondott semmit. Mert látta, hogy igazából nem érdekli, és véletlenül sem akarják megváltoztatni a gondolkodásukat és az életgyakorlatukat. Krisztust - nem Krisztusról szóló információt ( "Krisztus nyomán", "Isten nyomai után" és a többi tanulmánynak semmi köze Krisztus megismeréséhez )- , hanem magát Krisztust valóságosan csak akkor ismerhetjük meg, ha Krisztus szóba áll velünk. Ő maga mond el nekünk magáról, a bennünk lévő Szellemén, a Szent Szellemen keresztül. Nincs más mód Krisztus megismerésére. Arról pedig, hogy Krisztus kivel áll szóba, maga az Atya dönt, az Isten. Nem tudjuk rávenni Krisztust, hogy mutatkozzon már be a hitetlen családtagjainknak. Nem tudjuk rávenni hitetlen családtagjainkat, hogy mutatkozzanak már be Krisztusnak. Kérnünk kell az Atyát, hogy mutassa be Krisztust hitetlen családtagjainknak. Ezt kérhetünk és ezt kérnünk kell, ez a szolgálatunk.
Ha eldöntjük, hogy napról napra növekedni fogunk Krisztus személyének megismerésében, három biztos ellenségre kell számítanunk. Az első - mi magunk, a régi természetünk. A második - a Sátán uralma álló világ. A harmadik - maga a Sátán, közvetlenül. Erről később, talán a következő bejegyzésben.

Tragikus tévedés

Oswald Chambers írja a "Krisztus mindenek felett" áhítatos könyvében: " Jézus azt mondta:"Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket (Máté 28:10), és nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket saját véleményeteknek". Ebből ezt hallom: "Ne tegyétek embereket baptistákká, reformátusokká, római,- vagy görög katolikusokká, evangélikusokká, vagy karizmatikusokká. Hanem tegyetek őket tanítványokká! Vezessetek az emberek hozzám és én személyesen fogom tanítani őket." 
Milyen tragikus tévedés az emberek részéről az egyházhűség gondolatának a félreértése. "Ne hagyjátok a gyülekezeteiteket, mint ahogy egyesek szoktak!" - kellett hallgatnunk vasárnapról vasárnapra, amikor a kis posztbaptista gyülekezetünkből kezdtek szállingózni az emberek. "És most kérdezem a megkeresztelt gyermek szüleitől, megígérik-e, hogy a gyermeküket hitre és a magyarországi református egyházhoz való hűségre nevelik?" - kérdezi a református lelkész a kisbaba megkeresztelésekor. "Megígérjük!" - mondják szülők, és jó, ha nem gondolják komolyan. 
És így tovább, és így tovább. Ne menj a "Felház"-ba, mert elszoktatják a gyülekezettől!" "Maradj baptista, mert ez az igazi!" "Vigyázz vele, mert pünkösdi!" Darabolják a Krisztus Testét, és csodálkoznak, miért ilyen kevés a Krisztus tanítványa Magyarországon vagy Európában. Mert nem azt csinálják, amit Krisztus mondott. Az, hogy ezt pont a lelkészek, lelkipásztorok, papok és főpapok teszik - ettől sem Krisztus, sem az Atya, sem a Szentlélek sem hatódik meg, sőt. Nagyobb büntetés vár azokra, akiknek sok adatott, mint azokra, akiknek kevesebb. Ez az emberek, Isten embereinek tragédiája, és Krisztus fájdalma. Mert kénytelen lesz megbüntetni azokat a szolgákat, akik bár ismerték az akaratát, kicsavartak a szavait, félreértették, és másoknak félremagyaráztak, a Lukács 12:47 alapján mondom ezt: "Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap." (Lukács 12:47) Figyelem! Nem koronát, hanem verést, méghozzá sokat......

Szégyenfolt a Krisztus Testén

"Itt nem oszthatnak Bibliát, mi katolikus intézmény vagyunk!" Most is fülemben cseng ez a mondat. Ma a fővárosi közoktatási intézmény bejárata előtti közterületen osztottunk a Gedeon Új Szövetséget. Diákoknak, tanároknak, és arra járóknak. Szépen sütött a nap, a szívünk is boldog volt, mert kedvesen fogadtak, örömmel, mosolyogva, és nagyon kevesen utasítottak el. Már 108. Bibliánál tartottunk, amikor a bejárati ajtóban megjelent az intézmény vezetőhelyettese és barátságosan, de határozottan, meg talán egy kicsit úgy, mint amikor az apa rá szeretne venni kamasz fiát a jó belátásra, közölte: "Uraim, bocsánatot kérek, de a vezetőnk kéri, ne osszák itt Bibliát, mert katolikus intézmény vagyunk." Kezdtem volna motyogni arról, hogy ez tulajdonképpen közterület és a rendőrségnél is be van jelentve a Biblia osztás, de erre még barátságosabbra felturbózott mosollyal, ellenkezést nem tűrően egyenesen a szemembe nézte és kérdezte: "Most ezen kezdjük vitatkozni?" Kezdtem volna vitatkozni, de a társaim lebeszéltek róla. Nem kezdtünk vitatkozni. Felajánlottunk az emberünknek is egy kis kék Új Szövetséget, azt  mondta, elfogadja és köszöni szépen. Látva szomorú arcunkat, próbálta enyhíteni a dolgon: "Elvileg közös a célunk", mondta. "Igen, igen", válaszoltunk, miközben pakoltunk vissza a Bibliákat a dobozba. Kezdtünk számolni a Bibliákat az autónál, 109 db jött ki, amikor odaszaladt a lány az intézményből és kért egyet, mert ő látta, hogy a többiéknek van, de ő nem kapott meg. 110 kereken. Nem is olyan rossz, gondoltam. Dicsőség az Úrnak! És szégyen a katolikus egyháznak, Isten bocsássa meg nekik.    

Mielőtt felháborodnánk a minket ért igazságtalanságokon....

Mielőtt felháborodnánk a minket ért igazságtalanságokon, szívünk szemeivel nézzük fel a golgotai keresztre, és gondolkodjunk el azon, vajon miért kellett Krisztusnak szenvednie és meghalnia ilyen gyalázatosan? Véletlenül nem helyettünk vállalta a halált, nem miattunk, nem a mi bűneink miatt?  
Talán Krisztus is bűnös volt, ezért kellett meghalnia? Vagy talán Isten a Fiát kegyetlenségből átengedte a halálnak? 
Mielőtt felháborodnánk minket ért igazságtalanságokon, álljunk egy pillanatra a golgotai kereszt előtt és belső szemeinkkel nézzük meg a vért, amely beborítja a keresztet. Mi közünk van ehhez a vérfoltos kereszthez? Ha úgy látjuk, semmi közünk hozzá, mehetünk tovább, felháborodva a minket ért igazságtalanságokon, egészen addig, amíg nem esünk bele a tűzzel és kénkővel égő tóba lesz, ami a második halál. ( Jelenesek könyve, 21:8 alapján )

sem unalom, sem izgalom

Krisztusban nem számít sem unalom, sem izgalom: a Szent Szellem egyensúlyban van és békességet áraszt, mindenkor.

Csak egyetlen lépés

Rég írtam, de ma is így gondolom, és mondom:
"Ha hallgatva Isten szavára csak egyetlen lépést tetted előre, máris emberek egész tömegét előzted meg - azokat, akik - bár ők is hallottak, - nem tették meg és a helyükön maradtak. Folytasd az utat, kövesd az Urat."  

Én szeretem az Istent, vagy a Szent Szellem?

Nem kell erőltetnem magam, hogy szeressem Istent, az Atyát és Jézus Krisztust. Elég, ha hagyom, hogy a bennem lévő Szent Szellem vezessen - Ő nem csak szereti Istent és Jézus Krisztust, hanem azonos velük. Jézus Krisztus mondta a samariai asszonynak: Te azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt imádjuk, akit ismerjük. A Szent Szellem úgy szereti Istent, és Jézus Krisztust, hogy ismeri Őket, mert bennük van és Ők benne. Szentháromság egysége tökéletes, felbonthatatlan és állandó. Szentháromságon belül szeretetegység van. Éppen ezért van bennem a Szent Szellem, hogy engem ebben a szeretetegységben tartson. Milyen csodálatos, egynek lenni Istennel, egynek lenni Jézus Krisztussal és ezen az egységen keresztül tapasztalni az élet sokszínű gazdagságát! Jézus Krisztus mondta a tanítványainak: Elküldöm hozzátok a Szent Szellemet, Aki elvezet titeket minden igazságra, valahogy így mondta. A Szent Szellem feladata elvezetni minden minden igazságra. És mi az igazság? Jézus Krisztus ezt is mondta: én az Atyában vagyok, az Atya pedig énbennem. Erre az igazságra vezet legfőképpen minket a Szent Szellem és nem ennek az ésszel felfogható felismerésére, nem intellektuális világosságot hoz, hogy "Ja, már értem, miről van szó!", hanem minket magunkat, az egész valónkat: értelmünket, akaraterőnket, érzésvilágunkat, sőt a fizikai állapotunkat átülteti az egyik valóságból a másikba: az istenkívüliségből, amit Jézus élő halott, vagy külső sötétségnek hív, az istenbelüliségbe, ami az Isten országa, a mennyek országa, az Isten királysága, az örökség, az Isten szeretett Fiának uralma, vagy a világosság, vagy a szabadság - sok neve van, attól függően, melyik oldalát nézzük éppen.

Tehát az Isten irántam való szeretetét, és az Isten iránt való szeretetemet és a testvéreim iránti szeretetemet, sőt, az ellenségeim iránti szeretetemet nem az én görcsös erőlködésem, állandó önvizsgálatok, rendszeres Biblia olvasása, imádkozás és böjt, vasárnapi istentiszteletek folyamatos látogatása hoz létre, hanem maga a Szent Szellem, ha megengedem Neki. És megint csak Ő, a Szent Szellem leültet naponta a Bibliám mellé, rávezet arra, hogy imádkozzak és böjtöljek, oda irányít a figyelmemet a hibáimra és helytelen gondolataimra, megújítja a gondolkodásomat, megfelelő szavakat ad a számba a megfelelő pillanatban, stb., ezzel gondoskodik arról, hogy az egész életem kedves legyen az Atyának, hogy megáldhasson és támogathasson engem. Ez az osztályrésze mindenkinek, akiben a Szent Szellem lakozik. Nem mindenkiben lakozik a Szent Szellem, hanem csak azokban, akiknek az Atya adja. És csak az Atya adhat a Szent Szellemet, azoknak, akiknek Ő akarja. Jézus Krisztus elmondta, hogy senki sem jöhet hozzá csak úgy magától, hanem csak azok, akiket az Atya vonzása indít erre. És senki sem marad Jézus Krisztusban csak úgy magától, saját erőfeszítések árán, hanem csak azok, akik engedik a Szent Szellemnek, hogy rendelkezzen fölöttük.

Gyors halál receptje

Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" 5. Mózes 5:16

"Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” Máté 15:4

Vagyis: ha csak rövid ideig szeretnénk élni ezen a földön, ha nem akarjuk, hogy az életünk rendben legyen, és ha azt szeretnénk, hogy dicséret helyett halálbüntetés legyen a végünk, akkor tudjuk, mit kell tenni: elég, ha nem tiszteljük az apánkat és az anyukánkat, vagy legalább valamelyiket kettő közül. Ne törődjünk velük, ne segítsük semmiben, ne támogassuk sem pénzzel, sem kedves szóval, sem másképpen. De ha fel akarjuk gyorsítani az eseményeket, gyalázzuk a szüleinket - használjuk ki őket, lázadjunk ellenük, okozzunk nekik fájdalmat és szomorúságot - gyorsan el fogjuk pusztulni, ezt maga Isten ígéri meg nekünk és Ő nem szokott mellébeszélni.

A beépített vízmérték

Milyen jó dolog a beépített vízmérték! Ma fel kellett raknom a lapos tv-t az irodában, és általában ferdén szoktam felrakni mindent, amihez fúrás kell: karnist, képet, fali polcot, bármit. Ha egyedül vagyok, persze. Mert nem szoktam pontosan mérni, úgy nagyjából megnézem, úgy tűnik, egyenes. Kifúrom a lyukakat, felteszem a képet - hátralépek, megnézem: ferde, egy kicsit. De ma nem így történt - tökéletes vízszintességgel szereltem fel a TV-t, bárki megnézheti. Mert a TV tartóban be van építve a vízmérték. Így minden külső segítség nélkül ( "nézd már meg, egy kicsit lejjebb, most egy picit feljebb, most jó!" ), egyedül fel tudtam szerelni az állványt. El is gondolkodtam: ez olyan, mint a Szentlélek bennünk: belénk van építve és mindig mutatja az egyenes vonalat és ha eltérés van, elég, ha hozzá igazítjuk magunkat - és újra egyenesen állunk! Vagy vízszintesen.

"Szívkontroll"-TIPP

"Szívkontroll"-TIPP: ( Máté 18.9-14 )

"Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."   

Terrorista egyház

"..... Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?" ( Lukács 18:8 )

Elvilágiasodott egyház nagyobb pusztítást végez az emberek között, mint bármilyen természetes katasztrófa, vagy az összes terrorista szervezet együttvéve. Úgy pusztítja az emberek lelkét, hogy nem menti meg őket a kárhozattól. Az egyház, ha összebarátkozik a világgal, már nem akar engedelmeskedni Krisztus parancsainak, hanem a saját hagyományait követi. Nem megy el a széles világra, nem hirdeti az evangéliumot minden teremtésnek. Mivel az emberek nem hallják az evangéliumot, nem hisznek, nem keresztelkednek meg és emiatt elpusztulnak.És mivel kevesen hisznek és megkeresztelkednek, kevesen vannak, akiket ilyen jelek követik: Jézus nevében ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, nem árt nekik. És kevesen vannak, akik betegekre vetik kezeiket és ennek egyenes következményeképpen kevés beteg gyógyul meg az imádság ereje által.

Buli van!

"Ismerd meg Őt, és ajándékot kapsz - isteni természetet!" - TIPP:

Testvérem, buli van, ajándékot kaptál, velem együtt! Sőt, sok ajándékot, annyit, amennyi pont az életre való, nézd:

"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon." ( 2. Péter 2-4 )

Látod, mekkora? A romlottság markában tart az egész világot a bűnös vágy által. Az ember nem tud ettől megszabadulni, ez olyan lenne, mintha kiugraná a saját bőréből, letépné saját fejét, vagy a hajánál fogva kihúzná magát a vízből, ha fullad. A bűnös vágy gravitációja lefele nyomja minden embert, gazdagot és szegényet, öreget és fiatalt, beteget és egészségest: irigység, harag, kapzsiság, vagy csak jogos önérzet - ezek minden normális ember természetes tulajdonságai. És a világban azt mondjak "nincsen ezzel semmi gond" - és így az ember rabja marad a romlottságnak, és közben azt hiszi, hogy szabad. Hát ettől szabadította meg bennünket az Isten Jézus Krisztusban, új, isteni természetet kapjuk Krisztusban, amely szabad a bűnös vágyaktól és ezért nem romlott, hanem ép, friss és egészséges! Hála-hála és újból hála szerető Istennek ezért a fantasztikus ajándékért! Isten rendben van, Jézus és a Szent Lélek teljesen rendben vannak - és bennük  mi is rendben vagyunk, mert ahogy ők vannak, úgy vagyunk mi is ebben a világban! Ezt ne felejtsd el, mert hiába van bankkártyád a zsebedben és a pénz a bankszámládon, ha nem hiszed, hogy a tiéd. Élj Isten ajándékaival, Jézus Krisztus gazdag  kegyelmével, hogy ne legyen hiábavaló - hadd teremjen ma is benned sok-sok gyümölcsöt, hogy ma is hálaadásod bőséges legyen, holnap meg még bőségesebb! Nincs gond, ÉLHETSZ NYUGODTAN, GONDTERHEK NÉLKÜL - mert Isten mindennel megajándékozott, ami az életre és tiszta életre való. Isten úgy döntött, hogy ajándékot ad nekünk, bűnös embereknek - az Ő Fiát és ha valaki nem kér ebből az ajándékból, hoppon marad, örökké és csak saját magát hibáztathat. 

.

...Mindenkit várja Jézus? Nem, nem mindenkit.

„Egyenes haladás törvénye”

Ha egyenesen akarunk haladni az életben, ne a magunk körül forogjunk, hanem Jézus Krisztus körül, Szent Szellem vezetését kérve. Ne a magunk bajaival, örömével, vagy a magunk lelki-testi állapotával kössük le a gondolatainkat, hanem Jézus Krisztus parancsainak megértésével és végrehajtásával. Miért Jézus Krisztussal? Mert eleve Jézus Krisztussal kezdődik az élet, Ő az élet Alfája. Ha reggel kávét készítesz magadnak, először vizet forralsz fel, ezt a lépést nem hagyhatod ki, egyébként sosem lesz kávé a csészédben. Így a Krisztust sem hagyhatod ki, ha élni akarsz. Mivel Krisztus élet fejedelme, ezt mondja róla a Biblia és nem hazudik, Krisztus az a személy, aki parancsol az életnek. És az élet engedelmeskedik Krisztus parancsainak és oda megy, ahova küld, és azokba költözik, akikbe beparancsol.

Itt vagyok én például. Vagy itt van például Boros Lajos testvérem, remélem nem haragszik, hogy vele is példázom és egyet ért azzal, amit mondok. Bennünk nem volt élet úgy igazából addig, amíg Jézus Krisztus parancsa alapján a Szent Szellem nem fecskendezte belénk, mert kértünk, hogy tegye meg. Azért kértünk, mert többé nem akartunk saját magunk életét élni, mert megint csak a Szent Szellem segítségével világossá vált számunkra, hogy a saját életünk tulajdonképpen életveszélybe sodor minket menthetetlenül. Ezért egy pillanatig sem akartunk már a saját életünket, hanem Jézus életét akartunk és kértünk. Jelentkeztünk Jézus Krisztusnál életéért, cserébe felajánlottunk a saját, életveszélyes életünket. És Jézus Krisztus örömmel elfogadta az ajánlatunkat, parancsot adott az a Szent Szellemnek, aki az élet közvetítője, hogy menjen belénk és töltse ki ránk Jézus Krisztus életét. A Szent Szellem belénk költözött, belesétált a legbelső szobánkba, a szellemünkbe, egyben életre keltve azt. Felkapcsolta a világítást, elindította az élet motorját. Azóta van bennünk élet, azóta vagyunk elevenek az Isten számára, és igazából azóta vagyunk normális, értelmes és hasznos tagjai a társadalomnak. Azóta béke van közöttünk és Isten között, sőt, olyan hatalmat és tekintélyt adott nekünk Jézus Krisztusban a szellemi világ fölött, amilyen csak a gyermekei bírhatnak. És azóta háború van közöttünk és a Sátán között, aki Isten gyűlölt ellensége, mert nem csak gyermekei lettünk Istennek, hanem szövetséges katonai is, ez is beletartózik ebbe az új életbe.

És azóta egyenes mozgásban vagyunk, haladunk előre és előre. Mert Jézus Krisztus Szelleme nem csak eleven állapotot hozott létre bennünk, hanem elindított és vezetve kísér minket egy bizonyos irányba – haza felé, az élet országa felé, az atyai otthonunkba, ahol az Atya és Jézus Krisztus vár minket.  Mert Jézus Krisztus nem csak Alfája az életnek, hanem Omegája is, Ő indít az elején és Ő várja a végén. Mindenkit? Nem, nem mindenkit. Csak azokat, akik az Ő útján járnak, és akikben az Ő élete van. 

Amikor Orbán Gáspárra gondolok...

Amikor Orbán Gáspárra gondolok, Jézus ezen prófétai kijelentése jut eszembe: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, hogy már lángolna! Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! Az gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek - hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával." ( Lukács 12:48-53 )

...minden bankkártyára és biztosítási kötvényre kötelezővé tenném....

Minden bank és biztosító bejárata fölé, minden bankkártyára és biztosítási kötvényre kötelezővé tenném az alábbi felirat elhelyezését, jól láthatóan: 

"Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."  (Jézus Krisztus, rögzítette: Lukács, 12:15)

Csak a hullát nem lehet megvesztegetni!

Csak azt az embert nem lehet megvásárolni a világ valamijével (pénz, nő, hatalom, megbecsülés, köztisztelet, népszerűség, szakmai elismerés, nyugalom, egészség, stb...), aki naponként megfeszíti a világot maga számára, és saját magát megfeszíti a világ számára. Aki, amíg él, keresztre van feszítve Jézus Krisztussal együtt és azt az életet, amit testében él, Jézus Krisztusban való hit által él, aki szerette őt és meghalt érte." Pál apostoltól tanultam, ő mondta el, hogyan kell csinálni. Ki lehet keresni a Bibliában, aki nem hiszi el.

Mondhatja valaki, ez így nem lehet, vagy nagyon nehéz. Erre azt mondom, ez lehetetlen. A lehetetlenbe hívja Isten. A lehetetlennel kezdődik és a lehetetlenben zajlik le láthatatlan és valóságos Isten látható és valóságos élete. Amíg valami lehetséges így is, Isten nélkül, ott Isten még nincs is. Ahol Isten nincs, ott a halál van és a Sátán az úr. Ahogy kilépünk a lehetségesből a lehetetlenbe és nem saját fanatikus elképzeléseink és beteges fantáziánk ereje által, hanem a Szent Szellem ereje és fegyelmezése által, ott kezdünk élni és dolgozni Isten számára és ott már a Sátán félni kezd tőlünk, mert ott már velünk van az Isten, a rettenetes Isten és hatalmas Jézus Krisztus, a legnagyobb Király a királyok között és a legnagyobb Úr az urak között. Ne maradjunk a lehetségesben, az agyunk számára kényelmes biztonságban - engedjünk át ma is az egész valónkat, aki és ami vagyunk - Istennek, Aki szerette minket és odaadta értünk a legdrágábbat, az egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Értékeljük azt az árat, amit minden érdemünk és saját értékünk nélkül kifizette értünk Az, Akié minden. Szóljunk magunknak, beszéljünk magunkkal erről, és ha valaki ezt nem értékeli, bocsássunk meg. És visszatérve: így, őrizve magunkban az Isten szeretetének titkát, Jézus Krisztust, Aki ott van bennünk és ott van köztünk, képviselve magában a világ összes értékét és pozitívumát messze meghaladó értéket, megértjük, hogy miért meg vagyunk feszítve a világ számára és a világ, ahol nincs Krisztus, mert nem fogadja el, miért meg van feszítve a mi számunkra. Ne nézzünk hátra, ne menjünk temetni a halottakat a halottakkal együtt és ne legyünk ámokfutók, akik nem értik Krisztust és mégis meg akarják tartani az életüket.