Olykor összeszorul a szívem....

      Olykor összeszorul a szívem. De nem azért, mert kevés a pénz, vagy öreg az autó. Nem is azért, mert valami hiányzik. Hiányzik, de nem valami, hanem valakik. Hirtelen hiányozni kezdenek az arcok, a hangok. Azoknak hangja, azoknak arca, akik már elmentek. Tudom, hogy jobb helyre költöztek, de nekem itt lent hiányoznak. 

    Itt van Köves Gábor például. Úgy elmennék hozzá, úgy megkérdeznék, mit gondol erről, mit gondol arról, mit tanácsol. Mindig valamivel gazdagabb lettem, miután beszélgettünk. A gyerekeink még kicsik voltak, sőt még nem is voltak még, amikor Gábor táplált és táplált és táplált a hitemet, példaképet állítva elém, anélkül, hogy tudott róla. Nem találom sehol, a sírját sem találtam meg, pedig többször nekiálltam keresni. Lehet, hogy az Úr direkt elrejtette, hogy ne a sírtól, hanem az élő Gábortól táplálkozzak, emlékezve és emlékeztetve magam azokra, amiket mondott, és ahogyan élt. 

    Vagy itt van Skolnik Jutka például. Nagyon hiányzik és senki sem tudja pótolni. Millió beszélgetés a gyerektáborokban, a gyülekezetben és privátban. Éveken keresztül egymás mellett szolgáltunk azzal, amink volt a gyerekek felé. Egyik szilveszter nálunk együtt töltöttünk. Feri, Jutka férje, már aludt a kanapén, mi meg hárman kitartóan társasoztunk. Senkinek nincs és nem is lesz olyan Jutka hangja, Jutka mosolya, humora. Jobb helyen van, él, csak máshol. És én még itt vagyok, itthol. 

     Vagy itt van Laci bácsi, Szabó Adrienn apukája. Egyszer beszélgettünk egy nagyot, talán három óráig tartott - sosem fogom elfelejteni el, egyetlen egy beszélgetés nyomán nagyot léptem előre a szellemi növekedésben. Próféciát mondott el, keserű dolgot, de valóságost, meg is valósult. Ő is már pihen elérhetetlen messziségben, szerencsémre pár szór meglátogattam az idősek otthonában, tudtunk beszélgetni. Bánom már, hogy nem látogattam sűrűbben. Már késő. 

     Vagy itt van Reichert Gyűri például. Mintha tegnap volt, amikor még itt volt - valóságos érték volt beszélgetni vele, bármiről volt szó. Egy időben egy bizonyos parkolóban találkoztunk Zuglóban, mindig rágondolok, amikor elmegyek a parkoló mellett. 

     Testvérek. Nekem a kereszténység: testvérek. És amikor összeszorul a szívem a hiányérzet miatt, csak egyetlen egy dolog segít - hogy nem mindenki elment, itt vannak még, sokan, mellettem. 

       

  

Az ördög emberközelsége

Az ördög emberközeli. Nagyon megértő hozzánk és készséges. Hozza a cigit, hozza a piát, hozza a lányokat, mindent, ami kell az embernek. Hozza a gyógyszert, hozza a hatalmat, a befolyást. Kiválogatja legjobb cuccokat, csak hogy a kedvünkbe járjon, Legjobb számítógépes játékokat, leggyorsabb gépeket, legmenőbb holmikat tesz ránk. A lábunk alá dobja az egész világot. Ha már Jézusnál nem jött be, kénytelen megelégedni az emberrel. Ha már nem tudta Isten Fiát elpusztítani, pusztítja az embert. Aki elfogadja: a cigit, a piát, a lányokat, a befolyást és az ördög bölcs mondását: "Nem kell ide Isten, barátom, magad is boldogulsz, van erőd hozzá!"

Szeretetlenségvallomás

Nem szeretem a szegénységet. Nem lennék őszinte, ha szembe nézném a szegénységgel és azt mondanám neki: "Szeretlek!" Mert igazából nem szeretem. Ahogy betegségért sem vagyok oda érte. Bármennyire hallok innen is, onnan is: "Betegséget Isten adja, el kell fogadni!" Nem. Nem szeretem a betegséget. Istent szeretem, de a betegséget valahogy nem találom sem szimpatikusnak, sem kívánatosnak. Nem vonz a betegágy. Nem rohanok a gyógyszerekért sem, bármit, csak vegyem már be, úgy hiányzik! Nem hiányzik. 

Nem hiányzik sem a szegénység, sem a betegség. Átkok ezek. Szorult helyzetbe hozzak az embert, nem tud azt tenni, amit szeretne, ha szegény vagy beteg. Nyomás alá kerülünk, ha nincs pénzünk alapvető dolgokra, kölcsönökre szorulunk rá, vagy éjjel-nappal dolgoznunk kell, látástól mikulásig, pihenés nélkül. Nyomás alá kerülünk, ha a vérnyomásunk túl magas, vagy túl alacsony, az ízületeink fájnak, fáj a fejünk, vagy a fogunk, nem beszélve komolyabb betegségekről. Kinek hiányzik ez? Ki nem szeretne egészséges testben, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élni és a korának megfelelően végezni azt, amit Isten mond, ezzel segítve a környezetét? Segíteni a házastársának, gyerekének, szüleinek, rokonainak, barátainak, hívő testvéreinek, sőt az ellenségeinek - akár anyagilag, akár két kézi munkájával, akár élettapasztalattal? 

Bár nem szeretem sem a szegénységet, sem a betegséget, ők vágyakozással néznek rám, úgy veszem észre. Időnként meglátogatnak, bár nem hívom, sőt néha elég hosszú időre nálam maradnak. Többször átéltem már azt az állapotot, amikor a bankautomatától egyre kisebb összeget könyörögve a végen "a bankunk elutasította a műveletet" szemrehányó üzenettel távoztam, pénz nélkül. Előbb-utóbb mindig sikerült kidobni a szegénységet a házból, de nem megy messzire, kóborog a környékemen és mindig reménykedik, hátha végre megszeretem és örökké egymásé lehetünk. Nem leszünk egymásé, sem a szegénységgel, sem a betegséggel. Sohasem. Mert nem lehetünk egymásé. Én Krisztusé vagyok, ők pedig a Sátánhoz tartóznak. Krisztus sem szereti őket, sőt gyűlöli, mert halál előhírnöke a szegénység és a betegség. Ha az ember végleg elszegényedik, hogy már ennivalóra nincs pénze. meghal. Vagy ha a betegség benne marad az ember szervezetében, előbb-utóbb az emberi test halálát okozza. A halál pedig az Isten ellensége. Éppen a halál fölötti győzelmet ünnepelünk, amikor arra gondolunk, hogy Krisztus feltámasztása által az Isten nem csak legyőzte, hanem nyilvánosan meg is szégyenítette a halált. "Mi van, halál, hol van már a fullánkod?", ez maga Isten mondja, az Ő Igéjében. Azt olvassuk, Jézus Krisztus diadalmenetelben ledobta a halál legyőzhetetlenségét az Atya lábaihoz, amikor feltámadt. Azt is olvassuk, hogy az Atya a Fiát, Jézus Krisztust, a trónjára ültette és arra kérte, várjon, amíg Ő, az Isten az összes ellenségét nem győzi le. Tehát az Isten harcol az ellenségeivel, akik Krisztus ellenségei, és mivel Krisztussal egy vagyok, az én ellenségeimmel. 

Fontos tudni, hogy mi a helyzet a szegénységgel és a betegséggel. Fontos tudni, mikor és miért jelentek meg. Fontos tudni, milyen erők mozgatják és milyen célt szolgálnak. Fontos tudni, mi az Isten akarata a szegénységgel és a betegséggel kapcsolatban. Fontos tudni, miért halt meg a Jézus Krisztus a kereszten. Ha az ember veszi fáradságot és becsületesen utána néz ezeknek a kérdéseknek, arra a következtetésre jut, hogy Isten nem akarja, hogy az Ő gyermekei szegények vagy betegek legyenek. Nem találunk egyetlen egy olyan igét, amelyből azt következne, hogy szegény vagy beteg ember jobban tetszene az Istennek. Máskülönben Jézushoz nem betegek jöttek volna a gyógyulásért, hanem az egészségesek a betegségért. Kinek vakságát, kinek süketséget ajándékozta volna, valakit részlegesen bénítette volna le, ha pedig valakit különlegesen magas megbecsülésben szerette volna részesíteni, annak teljes bénulást ajándékozta volna meg, Atya szeretetéből. 

Ha Isten szándéka az emberek éheztetése lett volna, akkor azt a néhány halat és pár darab kenyeret Jézus maga ette volna meg, vagy kidobta volna a tengerben, azzal a kiáltással, mint Tamás Lázár feltámasztása előtt: "Menjünk mi is együtt halljuk meg!" Nem kell nagy bibliai ismeret ahhoz, hogy rájöjjünk: Isten nem szereti sem a szegénységet, sem a betegséget. És ami Isten maga sem szereti, nem adja a gyermekeinek sem szívesen. 

Istenünknél nincs jobb lény, nála nincs jobb apuka, nincs senki, akinek szeretete felülmúlna Isten szeretetét. Nekem három fiam van, szeretem őket és éppen ezért egyáltalán nem vagyok boldog, ha pénzhiányban szenvednek vagy betegek. Mégis van, hogy pénzhiányban szenvednek, vagy betegek. Ahogy én is időnként. Mi van akkor Isten szeretetével, szünetel? Nem szünetel, Ő már születésünk előtt el kezdte szeretni minket, és nem fogja ezt abbahagyni egy pillanatra sem. A szünet nálunk van. Mint üzenet: "A hiba az Ön készülékében van!", olvastam valahol, amikor régi rádiós készülékek voltak, ezt üzente a központ a rádió tulajdonosának. Tehát ha a szegénység, főleg tartósan, letelepszik nálunk, bátran kezdhetünk keresni a hibát a saját készülékünkben. És ha kitartóan keresünk, előbb-utóbb megtalálunk, Isten készségesen meg is mutatja, hol van a probléma. Ugyanez a helyzet a betegséggel is. Isten azon van, hogy a gyermekei ne legyenek sem szegények, sem betegek - hiszen éppen ezért lehetőleg legmagasabb árat kifizette ezért - átokká tette a saját Fiát, hogy az egyik tulajdonsága: a bűn iránti isteni gyűlölet, ne ütközzön egy másik tulajdonságába - az ember iránti atyai szeretet és meg tudja menteni az embert, minden embert. Gondolkodjunk el ezeken - és induljunk ki láthatatlan Istenből, nem pedig az éppen látható körülményeinkből. Hiszen a mi Istenünk a körülményeinket képes egy szempillantás alatt teljesen megváltoztatni - ha lehetőséget adunk Neki. 

Legyen áldott - lelkiekben és testiekben egészséges és gazdag minden drága testvérem az Úrban, hogy senki ne tartozzon senkinek semmi mással, csak testvérei szeretettel!   

Sok-sok szeretettel: Vagyim

   

Az Isten liftje és az ördög liftje

     Van sok bizonytalan és sokféleképpen értelmezhető dolog az Istennel kapcsolatban, amelynek megértéséhez csak fokozatosan érkezik hívő ember. De vannak egyszerűen és szinte azonnal felfogható dolgok is. Például az, hogy bármennyire is nagyok lehetünk az emberek előtt, az Istenhez képest mindenki senki. Senki a Pál apostol, Péter és János apostolok, senki a Mózes és Ábrahám, a hit atya, senki a Dávid király és senki a Dániel próféta is. Az Istenhez képest, természetesen az Isten Fiához, Jézus Krisztushoz képest és az Szent Szellemhez képest is. Ezek a hit nagy emberei, az Isten áldott szolgái senki. Nullák. És ha ők nullák, akkor én nullábbnál és nullább vagyok, tiszta sor. Ebből kiindulva mindenért, amim van és ezért, hogy egyáltalán vagyok, egyedül csak az Istennek jár köszönet és hála, de Neki nagyon.
      Ez az Isten liftje. Ha az Istent=az Úr Jézust megillető dicsőségét nem tartjuk meg magunknak, hanem becsületesen átadjuk az Istennek=az Úr Jézusnak, elindul az Isten liftje. Itt nem számít a megaláztatás, mellőzés, kicsúfolás, vagy egyenes üldözés, kirekesztés - minél jobban elfogadom ezeket hálás szívvel, annál jobban gyorsul a lift. A kijelzőn a számok lefelé mutatnak, de valójában felfelé megyek, egyre közelebb a Szolga Királyhoz, aki ezeken az emeleteken már keresztül ment.
     Mint például a lift két utasa, Pál és Barnabás (Apcsel.14:9-15): "Élt Lisztriában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni. Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani. Ekkor Pál hangosan rákiáltott:"Kelj fel és állj a lábadra!" Ő erre felugrott és járni kezdett. Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven úgy kiabáltak:"Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!" Barnabásról azt mondtak, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartottak, mert legtöbbször ő beszélt. Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeus papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
      Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértettek ezt, megszaggatták ruhájukat és a tömeg közé futva így kiáltottak:"Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van".
      Az az Isten liftje. De van egy másik lift, az ördög liftje. Az ördög liftjében is a számok ellenkezőjét mutatnak a valósághoz képest, csak fordítva. A kijelző úgy számolja az emeleteket, mintha emelkedne a lift, valójában pedig a lift lefelé megy. A lift működésének ereje az emberektől kapott és az Istennek nem átadott dicsőségben rejlik. Minél jobban elfogadom az emberektől dicséretét, kihagyva ebből az Istent, annál jobban gyorsul az ördög liftje.
     Ha végképp elfelejtem, kinek köszönhetek mindent, amim van és magát az életemet, akkor megérkeztem, oda, ahova egykor megérkezett az ördög liftjének utasa, Heródes király (Apcsel. 12:21-25.): "Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. A sokaság így kiáltozott: "Egy isten szava ez, nem emberé!" Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg - így pusztult el."

Van egy üveg vodka a szekrényemen...

Van egy üveg vodka a szekrényemen. És van egy TV a nappalimban. Időnként rá szoktam nézni ezekre a tárgyakra és hálás szível újra és újra konstatálni: "Elvégeztetett - Krisztusban ezektől is szabad vagyok - áldott legyen az Úr neve!" 

Ne bántsuk Jézust!

Amikor nem hiszünk Jézusnak, bántjuk Jézust. 

Amikor azt mondjuk: "Itt már nem lehet mit tenni, ez van, és ez lesz!" és kifarolunk a problémás helyzettel valamilyen saját trükkünkkel, akkor újra kicsúfoljuk Jézust, kinevetjük őt, amikor azt mondja, Ő - mindenható Isten Fia, akié minden hatalom, az égben és a Földön. 

Amikor panaszkodunk a körülményeinkre, de nem kérjük Jézustól segítséget, akkor újra elmegyünk a golgotai kereszt mellett, fejünket csóválva és gúnyolódva odadobva neki: "Magát sem tudja a keresztről levenni, engem hogy tudná kiszabadítani ebből?" 

Amikor küzdünk valakikkel valamiért, valamilyen előnyért, valakinek kedvességéért, valakinek figyelméért, vagy csak irigyek vagyunk valakire, akkor újra ott ülünk a golgotai kereszt tövénél és szétszakítjuk Jézus köpenyét darabokra, remélve, hogy nekünk is jut. 

Amikor nem fogadjuk kritikát, harcolunk az igazságunkért körömmel-foggal, netán bosszút állunk az ellenségeinken, megbocsátás helyett, akkor ütünk újabb és újabb vasszögeket Jézus lábába és kezére és újra és újra megszúrjuk az oldalát kemény szavaink dárdaival. 

Amikor nem nézünk fel Jézusra, lenézünk Őt, ez az igazság és bűn egyszerre. 

Így nem akarom "ismerni" Jézust!

Úgy nem akarom "ismerni" Jézust, mint a saját falubeliek: 

Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: "Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?" És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában." Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt. (Máté Evangéliuma, 13. fejezet, 54-58.)

Ma is meg lehet ismerni Jézust úgy, mint annak idején, ha nem is ács fiaként, de teológiai professzorként, akár az összes teológia főigazgatójaként. Jézust meg lehet ismerni: kedves Jézusként, szerető Jézusként, barátságos Jézusként, bölcs Jézusként. Baptista Jézusként, karizmatikus Jézusként, református, vagy római katolikus Jézusként. 

A saját házában Jézust nagyon jól ismerték. Mi is Jézus saját háza vagyunk. Fennáll annak veszélye, hogy belefussunk ugyanabba a csapdába, mint annak idején a saját falubeli ismerősei. Ismerhetjük Jézust úgy is, mint aki kiszámíthatóan minden vasárnap egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyszínen előidézhető, minden körülmények között. 

Ismerhetjük Jézust olyan Jézusként, akiről tudjuk, hogy általában nem tesz túl sok csodát. Hiszen nem tette már évek óta, miért tenne ezentúl, miért változtatná a szokásán? A gyülekezeteinkbe rendszeresen járunk, ott vagyunk minden vasárnap, észrevennénk, ha másképp lenne. Tudjuk már, hogy az a Jézus, akit mi ismerjük, nem szokott meggyógyítani minden betegséget, csak nagyon ritkán, kivételes esetben. Az a Jézus, akit mi ismerjük, sosem avatkozik be vasárnapi istentiszteleteink menetrendjébe, tudjuk már, hogy nem akarja, hiszen rend Istene ő. Így ismerjük mi Jézust. Nem is várunk ettől a nekünk már nagyon ismerős Jézustól igazán sok csodát. Hiszen ismerjük már évek óta! 

A ma tisztességes, komoly hívőnek tartott emberek többsége nagyon elcsodálkozna, ha Jézus a mennyei, józan ész számára felfoghatatlan bölcsességével és azt alátámasztó csodáival állna elő a gyülekezeti vasárnapi istentiszteleti alkalmainkon valamelyik szolgáján keresztül. A gyülekezeteink számára ilyen Jézus nem igazán ismerős, erről az oldalról már rég nem jelentkezett. A betegeink többsége az orvosi beavatkozás segítségével gyógyul meg, ha meggyógyul. A démonok, gonosz lelkek létezésében egyszerűen nem vagyunk hajlandóak hinni, hiszen nekünk ismerős Jézus sem foglalkozik ezekkel, nekünk sem kéne.     

Nem veszünk észre, hogy valójában hitetlenek vagy nagyon kishitűek vagyunk és a baj a mi oldalunkon van? Nem vagyunk esetleg olyanok, akik kiakadnak Jézusra, valóságos Jézusra, ha nem azt teszi, amit megszoktunk tőle, vagy megismertünk belőle "csodamentes" éveink, évtizedeink alatt ? Tényleg ismerjük Jézust úgy, ahogy kell, ahogyan Ő van valójában? 

Úgy, mint például egy vadidegen" romai százados:

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ’Tedd ezt!’, megteszi.”

Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. (Máté Evangéliuma, 8. fejezet, 5-13.) 

Talán nem ismerős nekünk mindkét rész a Bibliából? Hogyan olvasunk ezeket? Értjük, miről szólnak és kinek szólnak ezek a részek? Az Isten Igéje nem azért adatott nekünk, hogy kiválogassunk belőle azt, aminek befogadására képesek vagyunk természetes adottságaink szerint, a többi részt pedig átugorjunk. Nem mi ítéljük meg az Istent és az Ő Szent Igéjét, hanem fordítva, az Isten és az Ő Szent Igéje, Aki maga Jézus Krisztus személyével azonos, Ő fogja megítélni minket az Ő beszédéhez való hozzáállásunk alapján. 

Kiválogatunk az Isten Igéjéből, ami nekünk tetszik, vagy amivel a gyülekezeteink többsége hajlandó egyetérteni? Ha igen, minket is ki fogják válogatni ugyanezen az alapon, és nem megünneplésünkre, hanem a megszégyenítésünkre. Jézus minden szavát komolyan kell venni. Látjuk itt Jézus és benne az Atyánk világos hozzáállását: Jézus nem csak megdicsérte a római százados hitét, hanem fontosnak tartotta figyelmeztetni azokat, akik bár azt mondják, jól ismerik Jézust, és a mennyei országának fiai, mégis, hitetlenségük miatt nem engednek Jézust kibontakozni úgy, ahogyan Ő szeretne és ezzel gyakorlatilag ellenségeivé válnak, akaratuk ellenére. 

Drága Testvéreim! Ne legyünk olyanok, mint azok, akik kiakadtak Jézus természetfölöttijére, mert nekik természetes Jézust ismerték. Jézus szabad, és az Istenünk hatalma által korlátlanul hatalmas, de a saját hitetlenségünk - bármennyire is nehezen lehet ez elhinni  - ugyanazt eredményez, mint Jézus földi szolgálata idején - csak kevés csodát tud tenni.  

PS: Általános tévedés: ha a gyülekezetünkben a testvérek nem bántják egymást, már az Isten természet fölötti szeretetéről szokás beszélni. Korai, véleményem szerint. 

Nem érzem, hogy ügyvéd vagyok!

Az örök élet, amit illet azokat, akik Krisztustól kapják ajándékba, más szóval, kegyelemből - nem érzés, hanem állapot. Nem érzem, hogy örökké Krisztussal leszek, mégis igaz, hogy örökké Krisztussal leszek. Nem érzem, hogy fel fogom támadni a biológiai halálom után, vagy pedig elváltozom, ha a biológia halálom pillanata előtt Krisztus visszajön a Földre. 

Ennek ellenére fog következni, mégpedig akkor, amikor ennek eljön az ideje. Érzések itt semmilyen szerepet nem játszanak. Időnként átjár ennek az öröme, ilyenkor fel szoktam nézni az égre, hiszen ott van a hazám, ahol ott van az Atya és Jézus is ott van. De az idő nagyobbik részében semmit sem érzem, és nem is keresem már érzéseket. 

Ez olyan, mint például az ügyvédségem. Ügyvéd vagyok függetlenül attól, érzek ebből valamit, vagy nem. Ránézek az ügyvédi igazolványomra - nem érzek semmit. Kezembe veszek a száraz bélyegzőmet, érzem a súlyát, fémből van - de mást nem érzek és nem is akarok érezni. Időnként megérzem annak az örömét, hogy ügyvéd lettem - mert szeretem a szakmámat és tisztában vagyok annak, hogy mekkora ritkaság egyrészt végzettség alapján dolgozni, másrészt külföldön ügyvédként dolgozni Ilyenkor is felnézek az égre és mosolygok fölfelé - mert onnan jött a segítség, amikor munka nélkül maradtam, családos emberként. 

De nem minden nap jár át ennek az érzése, viszont minden nap, reggeltől estig és estétől reggeli ügyvéd vagyok. Éjszaka, amikor alszom - ügyvéd vagyok. Vasárnap, ha ott vagyok az istentiszteleten - ha megkérdezik, mi a szakmám, azt kell mondanom: ügyvéd vagyok és ez igaz lesz. 

Így van az örök élettel is, és bennünk lévő Szent Szellemmel is. Tőlünk teljesen függetlenül bennünk van. Az örök élet, és a Szent Szellem. Gyakran látni, hogy érzéseket keresnek a keresztények, és nagyon ingovány talajon mozognak ilyenkor. Nem szól a dob - már is nem érzi Isten jelenletét. Nem mosolyog rá a testvér - már nem érzi, hogy szereti az Isten. Nem süt a nap - le is ment búsba az Isten drága gyermeke. Pedig nincs oka rá. Van állandó státusza, változatlan és visszavonhatatlan különleges helyzete: Isten gyermeke. Békében élhet, nyugodtan - mert Isten megbocsátott neki és már nem haragszik rá, sőt, segít. És ha az Isten segít - akkor gond nem lehet. 

Van nagyon sok ember, akikre haragszik az Isten, ez az igazság másik oldala. Biblia nyíltan beszél erről, azt mondja, hogy azokra az emberekre, akik tudni sem akarnak Istenről, és a maguk feje szerint élnek, Isten haragszik. Jogosan, mert az emberek nem a saját világába jönnek, hanem az Isten világába, méghozzá gonosz természettel, és gonosz szándékokkal, akkor is, ha nem így gondolkodnak magukról. 

Attól, hogy az ember nem látja, hogy a háta koszos esetleg, attól koszos. Ez is állapot, független attól, mit érez az ember, vagy mit nem érez. Nincs örök élet a birtokában annak, aki nem fogadja Istentől. Istentől pedig örök életet csak egy személyen keresztül lehet, a Fiától, Jézus Krisztustól. Ő van feljogosítva erre, saját életével megfizette ennek az árát. Ez is objektív valóság, teljesen független érzésektől és lelki állapotoktól. Ha felfogja az ember, odafordul Istenhez bűnbocsánattal, Krisztus lesz, aki közvetlenül örök életet adni fogja. Ezt meg fogja érezni, ez biztos. De egy idő múlva az érzések elmaradnak - de a helyzet nem változik! 

Megüzentük a Marsnak - nem kell több UFO!

Nagyából ennyire kell komolyan venni Orbán Viktor meséjét arról, hogy milyen kemény a Brüsszellel a mostani magyar kormány. Csak befelé szól ez: "Tudja meg a Brüsszel...!" A Brüsszel nem tudja. Belső piacra gyártják a kék plakátokat, a népszavazást, a híradót. A lakosság sokkos állapotban jobban manipulálható, keveset gondolkodik és nagyon fél. És nem akar változást. Mert ha nem Orbán Viktor, akkor kicsoda? Kádár János miért húzta ilyen sokáig, meg a többi nagy népatya? Mert a népet így tanítottak: "Ha nem Kádár János, akkor kicsoda?" És a nép jól megtanulta, és most visszaismétli. De miért nem Krisztusra mondja ezt? "Ha nem Krisztus, akkor kicsoda?" Ezt meg kell tanulnia a nemzetnek - akkor rendben lesz a nemzet. És ha Orbán Viktor is ezt megtanulná: "Ha Krisztus nem segít rajtam, akkor kicsoda?", akkor nagyon jó lenne miniszterelnöknek is, állampolgárnak is. 

Hátha Jézus éppen ma!

Miért takarítom a szobámban? Hátha Jézus éppen ma jön vissza, nálam pedig rumli van. 

Miért azon vagyok, hogy ne legyen harag a szívemben, vagy neheztelés senki iránt? Vagy miért bocsánatkérésre keresek alkalmat, vagy ha tőlem kérik, megadom? Ugyanezért. 

Kutyánk istene vagyok.

Ma reggel rájöttem: Lufi kutyánk és Mátyás macskánk istene vagyok. Reggel nem tudtam nekik rögtön enni adni, láttam, ott csúcsul mindkettő az üveges ajtó mögött, várják a reggelit. Nem tudják, adok-e, nem tudják, mikor adok, és mit - de ott vannak és várnak. Hisznek bennem. Azzal igazolják, hogy hisznek bennem, mert ott ülnek az ajtónk előtt és nem kolbászolnak az utcán kis kolbász reményében. Nem mennek sehova, és nem arrébb ülnek, hanem pont ott, ahol ki szoktam lépni. Na, mondom, ez aztán gyakorlati hit! És én vagyok a hit tárgya! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy nekem is így kell bíznom a mennyei Atyámban, aki sokszor nem rögtön kilép az ajtóból, és nem azonnal adja, amire nekem szükségem van, de biztos lehetek: előbb-utóbb elém lép és megáldja azzal, amire nekem éppen szükségem van, és éppen a legjobbkor.  

Akarsz-e meggyógyulni? Miért, testvérem?

Ha a mai európai protestáns gyülekezetek tanítását és hitélet gyakorlását nézem, így kell olvasnom a Máté Evangéliumának 4.23-25. versét: "És bejárta Jézus az egész Galileát. Tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliumát, és imádkozott a nép között minden betegségért és minden erőtlenségért. Híre is ment egész Szíriában, úgyhogy odavitték hozzá mind a szenvedőket, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, az ördöngősöket, a holdkórosokat és a bénákat, és Ő minden betegnek megmagyarázta a betegségének okát és Isten célját és a különféle betegségekben és kínokban sínylődök boldogan követtek őt, megköszönve Istennek a betegségeiket és kínjaikat, Jézusnak pedig hálásak voltak, hogy rávilágított a nyomorult állapotuk értékes mivoltára. És betegek, leprások, vakok és süketek egyre nagyobb tömege követte Őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Judéából és a Jorgánon túlról."  Hála Istennek, hogy ez nem igaz. 

Hol élsz, félelmek között?

Félelmek között élni rossz dolog. Ijesztő és kilátástalan. Mert a félelmek tornyosulnak az égig és nem lehet kilátni tőlük. Sokféle félelem van, vannak öregek és fiatalok. Nem rég született például  Migránsoktól való félelem, még nagyon friss, erős, egész Európát képes lebéníteni egyesegyedül. Betegségtől való félelem régi motoros, de azért ő is képes sakkban tartani sok embert, Haláltól való félelemről nem is beszélve, még mindig ő a bajnok. Vannak kisebb fajta félelmek, azoknak csak bizonyos embercsoportok fölött van hatalmuk: Babahaláltól való félelem, Szegénységtől való félelem, Magamra maradok öregkoromra, Sosem fog szeretni senki, Luzer vagyok és az is maradok, Mindjárt itt a világ vége, Holnap biztos kirúgnak és ezekhez hasonlók. Nem valami nagy ágyúak, de azért ha átölel egy ilyen az embert, abból is akár szép kis öngyilkosság is összejöhet, vagy legalább valamilyen lelki baj, vagy minimum egy elrontott nap. Vannak pici méretű és rövid életű félelmek: Elkésem a vonatot, Nyitva maradt a gáz a konyhában, Fiam megint rövid ujjúban ment a suliba, Be fogom ragadni a liftben és ezekhez hasonló, rengeteg van belőlük. Olyanok, mint kis patkányok, nyüzsögnek a lábunk alatt és belénk harapnak mérges fogaikkal. Az összes félelem, a nagy és a kicsi, az öreg és a fiatal között van valami, ami közös bennük - a lelkük. Félelem változtatja a külsejét, de belül ugyanaz a lélek mozgatja. És ettől a lélektől nem tud megszabadulni senki, bármennyire igyekszik. Minden ember tudja, hogy a betegséggel szemben nem segít sem a pénz, sem a hatalom, sem a jó barátok. Mindenki tisztában van azzal, hogy halál egyszer betoppan az ajtón, és nincs olyan zár, amit nem törne le. Akinek kis gyereke van, azt félti. Akinek nagy, azt. Hova lehet elfutni ebből az erdőből, hova menekülhet az ember, mi a megoldás? Lélekcsere. Nem kell futni sehova, nem kell bujkálni - Istentől kell kérni új Lelket, a régi helyett. Aki kér, kap - félelem lelkét leadja, cserébe az Istentől egy másik lelket kap, erő, szeretet, és józanság lelkét. Ebben az új lélekben nincs félelem, kiűzi, ez egy ilyen lélek. Akinek már van, tartsa meg - akinek még nincs, kérje el!  

1.

2Tim 1,7

Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

Nem akarom hinni....

   Nem akarom hinni azoknak az igehirdetőknek, akik igehirdetéseikben gondosan kikerülik az Isten természetfölötti megnyilvánulásának lehetőségét. Nem vagyok hajlandó befogadni a gyülekezeteinknek ezen óvatosságát. Nem így ismertem meg az Urat, ez a helyzet. Békesség kedvéért befogadnám a protestáns gyülekezeteinknek csodakerülő liturgikus rendszerét, csak az a baj, hogy így szembe kerülök az Istenünkkel és Jézus Krisztusunkkal, továbbá a Szentlélekkel is. 

     Még szembe kerülök az Isten Igéjével, amit tanulmányozom naponként és amit hirdetnek protestáns gyülekezeteinkben vasárnaponként legalább kétszer. 

    Azt mondják védekezésként, hogy az Isten csodatevő ereje csak az evangélium hirdetését kísérő jelként adatott az embereknek. Rendben van, egyetértek, sőt. Az Istenünk nem a megrendelésünk alapján nyilvánítja meg az isteni erejét. Ámen! De ha itt megállunk, helyesen tesszük-e?

       Látszat szerint igen, valójában viszont nem. Pál apostol így beszél erről Korinthusbeliek írt levelében: "....az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék." (1.Kor. 2:4-5) Hoppá! Ezek szerint a mi hitünk az emberek bölcsességén is megnyugodhat? Meg, bizony és itt van a veszélyforrás. 

     Az emberek bölcsességén alapuló hit csak az ésszerű dolgokat képes befogadni. A Bibliát is másképpen olvassak az emberek bölcsességén alapuló hit birtokosai. Látják a vakok és a bénák gyógyulásáról szóló történeteket, látják Krisztus egyértelmű ígéretét a természetfölötti hatalmának gyakorlására nézve - és mégsem hiszik el. 

     Abból látjuk, hogy nem hiszik el, hogy nem hajtják végre a Szentlélek ajándékaival kapcsolatos bibliai rendelkezéseket. Tanítják a megtérés fontosságáról, a szent élet fontosságáról, a testvéri szeretet fontosságáról. De vétkeznek, sajnos, mert nem teljes az engedelmességük ilyenkor az Isten Igéje és Krisztus és a Szentlélek iránt, bármennyire mellbevágó egy ilyen kijelentés. Egyoldalú a tanításuk és egyoldalú lesz a hallgatóiknak a hite. Miért van ez? Úgy gondolom azért, mert hitnek harca van, a saját magunk és a környezetünk hitetlensége ellen. Ezt a harcot a mai protestáns gyülekezetek nem akarják. Kitöltik a vasárnapi istentiszteleteket különböző programokkal, de kimarad belőlük a gonosz természetfölötti hatalma elleni harc. 

        Pedig a gonosz hatalma elleni harc a gyülekezet fő feladata. Gyülekezet feladata folytatni Krisztus munkáját. Krisztus munkája pedig alapvetően ebben foglalható össze - az ördög munkáinak lerontása. Az ördög sokat felépített, sok felépítménye van, a gyülekezetnek pedig egytől egyig mindegyiket le kell rombolni. Nem kézzel-lábbal, hanem a Szentlélek erejével, imádsággal, böjttel. 

      Jó dolog klasszikus zenei koncertek, de az a baj, hogy az ördög is szívesen meghallgatja, rá nézve ez nem veszélyes.  Jó dolog tanulni keresztény pszichológustól az emberi lélek rejtelmeiről, de az a baj, hogy az ördög ezt is szívesen meghallgatja, ott sincs veszélyben.  

          Rossz dolog kerülni a Bibliában egyes részeket. Én is kerültem sokáig egy, nekem nem tetsző bibliai igazságot, nehezen adtam be a derekam. De jó döntés volt, dicsérem az Urat az Ő türelméért. Sokkal könnyebb nem kerülni semmit a Bibliában, hanem minden igazság felé engedelmes szívvel közeledni, félelem nélkül. Ezt kívánom drága protestáns testvéreimnek, elsősorban vezetőknek - ne a kifogásokat keressétek az Isten Igéjével szemben, hanem annak a módját, hogyan tartsátok be minden bibliai parancsot, hogy az Isten hatalma növekedjen, az ördög hatalma ezzel szemben egyre csökkenjen, mert ez az Isten akarata és a mi küldetésünk. Imádkozzunk a vezetőinkért, nem könnyű a feladatuk, de az Isten szereti a gyermekeit és Krisztus szereti a népét, a gyülekezetét, velünk van és segít. 

      

      

Még tart a felvétel, még lehet csatlakozni!

    "Megfogtak tehát (Pált), és az Áreopágusra vitték, ezzel: "Szeretnénk tudni, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz? 

     A mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz, mi tehát meg akarjuk érteni, miről van szó.

    Az athéniek ugyanis mindnyájan és az ott lakó jövevények azzal töltötték minden idejüket, hogy valami újságot mondjanak vagy halljanak. 

    Erre Pál megállott az Áreopagus közepén, és így szólt: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélők vagytok.

    Mert mikor bejártam és szemléltem szentélyeiteket, egy olyan oltárra is akadtam, amelyre ez volt írva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit ti tisztelitek, anélkül, hogy ismernétek, azt hirdetem és nektek. 

    Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, a mennynek és a földnek Ura nem lakik kézzel csinált templomokban. 

    Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mivel Ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 

   És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén: meghatározta előre rendelt idejüket és lakozásuk határait azért, hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák Őt és megtalálhatnák. Bizony, nincs Ő messze egyikünktől sem, mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A ti költőitek közül is ezt mondták némelyek: "Az Ő nemzetsége vagyunk." 

   Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz vagy az emberi művészet és elképzelés valamely alkotásához hasonló. 

   A tudatlanság időszakát eddig ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt (itt és most is: ZsV), hogy térjenek meg, mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a földkerekséget igazságosan egy férfiú által, akit erre rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta Őt a halálból. 

   Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged e dolog felől. 

    Így Pál távozott közülük. 

    Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Ezek között Diénes, a legfőbb törvényszék bírája, és agy Dámáris nevű asszony, és velük együtt mások." ( Ap.csel. 17:19-34.)

Akihez a legfelsőbb bíróság bírája akkor csatlakozott, ahhoz ma is lehet csatlakozni, még tart a felvétel. Ma még tart.

 

Nem haldoklik, csak kiszáradt.

Nem az én sztorim, az egyik testvérünk az Úrban, nem rég, elmesélte:

 "Sebészeti osztályt vezettem egyik városi kórházban. Egyik nap áttoltak hozzánk a másik  
 osztályból férfit az ággyal együtt, hogy tegyem csak valahova, akár folyosóra, mert max.  
 két hét van hátra neki, aztán ennyi. Nem szóltam semmit, haldoklik, haldoklik - átvettem. 
 Rutinból kezdtem adagolni neki  infúziósan folyadékot - egy hét múlva felkelt, egy hétig 
 még segített nekünk az osztályban, utána hazament, egészségesen. Kiderült, hogy 
 semmi baja,  csak kiszáradt...."     

Hogy nézel Jézusra?

  "Jézus továbbment onnan, és két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták:"Dávid fia, könyörülj rajtunk!"

   Amikor Jézus bement egy házba, követték a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, amit kértek?"

    "Igen, Uram!" - válaszoltak. Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik:"Legyen a hitetek szerint!" Ekkor helyreállt a látásuk. Jézus szigorúan rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!" Ők mégis elterjesztették Jézus hírét az egész vidéken. 

    Amint felmentek, hoztak Jézushoz egy embert, aki néma volt, mert egy gonosz szellem lakott benne. Jézus kiűzte belőle a gonosz szellemet, mire az ember megszólalt. A tömeg csodálkozva mondta:"Ilyen dolog még soha nem történt Izráelben!"

    A farizeusok azonban ezt mondtak:"A gonosz szellemek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz szellemeket." ( Máté 9:27-34 )

    Az emberek háromféle módon néztek Jézusra. 

  A vakok mindenható Istent láttak benne - ezért könyörögtek hozzá a gyógyíthatatlan vakságuk meggyógyításáért. Mivel hittek benne, látóvá váltak, megszabadultak a vaksággal járó szörnyű kiszolgáltatottságtól - megláttak, milyen színű a virágzó meggyfa! Jézus ma is gyógyít azokat, akik mindenható Istent látják benne - mert Ő ma is az.

   A tömeg nem Istent, hanem csodatevő embert látta benne - ezért csodálkoztak a csodáin, de nem könyörögtek semmiért. Nem is használt nekik Jézus semmit. A tömeget mindig ez jellemzi, ma is: történt ma valami?

     A farizeusok irigyelték a népszerűségét és ellenséget látták benne - ezért mindenáron le akartak járatni mások előtt és kerestek alkalmat, hogyan öljék meg. Ma is vannak azok, akik kifejezetten halálra keresik Jézust - aki ma az Ő Testében él, a tanítványaiban. Ma is vannak, akik titokban vagy nyilvánosság előtt próbáljak lejáratni keresztényeket, vagy fizikailag megsemmisíteni őket. De hiába - anno a farizeusok megszégyenültek, amikor Jézus feltámadása által kiderül, hogy a halálnak nincs hatalma fölötte, sőt sokan Jézus gyilkosai közül tanítványai lettek. Ma is hiába üldözik halálra bennünket - halál nem uralkodik rajtuk sem, akik Krisztusban vagyunk - ha adott esetben megölik a fizikai testünket - ha ezt az Urunk megengedi - akkor majd a feltámadásunkkor kiderül, hogy nem volt annyira komoly - az élet és a halál Ura, ami Istenünk, a Fia halála és feltámadása által a mi halálunkat is legyőzte a golgotai kereszten és a feltámadásakor ezt be is bizonyította. Ámen.

    

Nem tudtam....

Nem tudtam, miért van a nyelvem, miért beszélek. Gondoltam, arra, hogy káromkodjak. Hát káromkodtam. Vagy arra, hogy hazudjak. Hát hazudtam. Vagy arra, hogy kipletykáljak valakit a háta mögött. Tettem is szépen, gátlás nélkül. Nem tudtam, ezért csináltam.  

Nem tudtam, mert nem ismertem Azt, Aki adta a nyelvem és a beszédképességem. Aki megteremtette bennem az értelmet és az értelmes beszéd képességét. Aki azért adta a nyelvet, hogy szeretet és igazság eszköze legyen. Már tudom, Krisztus ezeket elmondta nekem. 

Már tudom, ezért káromkodás helyett - tisztán beszélek.

A mennyben bajban lesznek....

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak vasárnap és csak a templomban szoktak találkozni Istennel, de hétfő reggel már nem is keresik. Mert a mennyben nem lesz sem templom, sem vasárnap, sőt időt már nem is számítják. 

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak az otthonukban négy szem között, zárt ajtók mögött szoktak találkozni Istennel, de a testvéreket kerülik. Mert a mennyben nem lesznek zárt ajtók, átmegyünk majd a falakon át, mint Jézus a feltámadás után. És sokan egybejövünk Istent dicsérni, Jézussal járunk-kelünk, naaaagy tömegekben. 

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak egy bizonyos tanításhoz ragaszkodnak a Bibliából, de egyes részeket átugranak, vagy kimagyarázzák. Mert a mennyben kiderül, hogy a Teljes Írás Istentől ihletett, nem csak egyes részei. 

Készüljünk a mennybe, alaposan, nehogy bajba kerüljünk... 

A kereszténységnél unalmas dolog lenne, ha

A kereszténység nagyon unalmas lenne, ha nem szó szerint értenénk a Bibliát, hanem átvitt értelemben. Ha nem igazán bocsátanánk meg a valóságos sérelmet, hanem csak úgy tennénk, mintha. Ha nem igazán mondanánk le a személyes javainkról az Isten és az Isten országa javára, hanem úgy tennénk, mintha. Ha mi magunk döntetnénk arról, hova megyünk és mit kezdjük az időnkkel, a pénzünkkel. Krisztus követése rendkívül unalmas lenne, ha igazán nem is követnénk Krisztust, hanem csak úgy tennénk, mintha. Ha amikor azt mondja, vigyázzatok, szüntelenül imádkozzatok - nem vigyáznánk, és nem szüntelenül imádkoznánk. Ha amikor azt mondja, úgy bánjátok másokkal, mint ahogy akarjátok, hogy bánjának veletek - nem úgy tennénk, hanem ahogy nekünk jó. Ha amikor azt mondja, ha hazudjátok és legyetek irgalmasok - hazudnánk tovább és nem lennénk irgalmasok. Ha amikor azt mondja, ne kívánjátok a másikét, kívánnánk stb. Ha csak az emberek előtt lennénk keresztények, akkor a kereszténység tényleg unalmas lenne. Mert nem lenne kereszténység egyáltalán.  

A kormányunk fél, de nem kellene.

Szombat van, jöhet egy kis közügyi elmélkedés. Nem "politikai" - "politika" szó kapcsán "indulatok" és "rossz gondolatok", meg "botrányok" és "igazságtalan", "értelmetlen", "nem őszinte" szavak jönnek fel bennem. Nem tudom, miért. Ezek károsak az egészségre, ezért a belső spam szűrőm nem engedi át. Közügy. Közös ügyeink. Olyan ügyek, amelyekhez mindenkinek van köze, így vagy úgy. Tehát. 

Közeledik október eleje. Egy ideje a kormányunk országszerte elhelyezett kék "Tudta?" plakátokról informálja a lakosságot, hogyan kell gondolkodnunk a bevándorlókról. Tömeggyilkosok, nőket erőszakolók, dolgozni nem akarók, vagy inkább nagyon akarók, potenciális terroristák, de főleg sokan vannak, mint annak idején az oroszok. A kormányunk fél a bevándorlók az országunkba való beözönlésétől, ezt látjuk. Ez önmagában nem gond. A kormányunk nem rendelkezik világos elképzeléssel arra nézve, hogyan lehetne normálisan kezelni a bevándorlókkal kapcsolatosan felmerülő feladatokat, ezt is látjuk.  Ez sem gond önmagában. A kormányunkban élő emberek dolgoznak, nem gond, ha félnek és nem azonnal minden kérdésre találnak választ.

Viszont miért rá akarnak venni minket is, hogy féljünk velük együtt, ezt nem értem. Miért ijesztgetnek? "Tudta, hogy minden bevándorló meg fogja ölni legalább egy magyar gyereket, ha beengedjük az országunkba?" Kb. ez olvasható a sorok között a kék háttéren. Miért leereszkednek a bulvársajtó és a kereskedelmi csatornák híradója szintjére? "Tudta, hogy tegnap este oroszlán széttépte egész családot nyugat afrikai faluban?" Nem tudtam. "Tudta, hogy még mindig nem találják a múlt héten eltűnt villanyszerelő holttestét?" Nem tudtam. "Tudta, hogy mobil telefon használata agydaganatot okoz?" Nem tudtam. "Tudta, hogy mobil telefon használata mégsem okoz az agydaganatot?" Ezt sem tudtam. De miért tudjam? Vagy mi van, ha nem tudtam? Mi köze egyébként a kormányunknak ahhoz, mit tudtunk és mit nem? Nem kellene inkább a saját dolgaikkal foglalkozniuk? Például felszámolni a korrupciót, kialakítani végre normális adórendszert. Kialakítani indulatmentes, közérdekű politizálás kultúráját. Még többet tenni annak érdekében, hogy a társadalmi igazságosság legyen a legfontosabb paraméter a közügyekért felelős személyek és szervek megítélésében.

Bátorítani kell, nem pedig félelmeket gerjeszteni. Eleve nem megengedett ilyen stílusú közlés. Felnőtt emberek vagyunk, tudunk és akarunk gondolkodni. Halljuk a szavakat, és látjuk a tényeket. Ha a kormányunk bizalmat szeretne, nem kellene ijesztgetnie. Akitől fél az ember, vagy aki által fél, abban nem fog bízni. De tisztelni sem, Pedig nagyon jó, ha tiszteletre méltó vezetők vezetik az országot. Akik maguk sem félnek, másokat sem engednek félni. Pláne ha nincs mitől, csak súgom.

Istent viszont félni kell. Erre bátorítom mindenkit. Meggyőződésem, hogy az teszi bátorrá a politikust, ha féli Istent igazán. Miért? Mert aki féli Istent, és tiszteli az Isten törvényeit, azzal ott van az Isten maga, személyesen. Így már az lesz, hogy "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" Ha így vezeti valaki az országot, annak az országnak sem kellene félnie senkitől. Így látom.

Hol volt, hol nem volt.....megszületett, .... és megholt. Pont. Pont?

A földi élet annyi, hogy "megszülettem, éltem, meghaltam". Három pontból áll. A kezdet, a vég és ami e kettő között van. Ez a földi élet lényege: az időtartam. A sírköveken található feliratok tanúskodnak erről. Egy név és két dátum, pont. Senkinek sincs a sírkövére odaírva, milyen autókkal járt, hány négyzetméter volt a lakása. Milyen országokban utazott, mi volt a szakmai teljesítménye, milyen kapcsolatai voltak. Hány hangszerrel játszott és mennyire nagyszerű volt a humorérzéke. Még nem láttam selfis sírkövet, vagy olyan sírkövet, ahol az illető az összes csinos ruhájában le van fényképezve. Itt megszületett, ott meghalt. Itt még megvolt, onnan már sehol sincsen. A sírkő alatt csak csontváz fekszik, a csontvázra nézve pedig mindegy, milyen zenéket hallgatott, és milyen szép tetkó volt a hátán. Már nincs füle, és bocsánat, háta sincsen. A csontvázra nézve már mindegy, volt saját úszómedencéje, vagy a panel tizedik emeletéről gyönyörködött a messzi budai hegyekben egész életen át. A sírkő összetömörít, keményen. A halál áthúzza a színes részleteket. Amíg él az ember, olyan lelki, olyan sokrétű izgalmak mozgatják: ilyen szenvedély, olyan szerelem, amilyen becsvágy vagy magasröptű gondolat. A sírkőre mégis csak két fajta szám kerül, ennyi az összes infó. Sem hányas Iphone-ja volt, sem a kedven kutyájának a neve, de a macskáé sem. Hol volt az ember, hol már nem volt, megszületett, élt is egy darabig, akár egy hosszú nagy darabig, de a végén mégis megholt. Pont. Pont?  

Adatátvitel nehézségei

Az élet gyorsabb lett és egyszerűbb az adatátvétel. Millió fotó, zene, videó, szöveg és egyéb adathalmaz pillanatok alatt átrepül az egyik kontinensről a másikra. Csak a „Bocsáss meg, kérlek!” adat átvitele még mindig lassú. Néha évek telnek el, mire ez a rövid adat átfut a rendszeren és megérkezik a címzetthez. A Föld egyik sarkából a másikra. A város egyik széléről a másikra. A lakás egyik szobájából a másikra. A gyülekezeti imaterem jobb széléről a bal szélére. Az ágy egyik széléről a másikra.