Nem akarom hinni azoknak az igehirdetőknek, akik igehirdetéseikben gondosan kikerülik az Isten természetfölötti megnyilvánulásának lehetőségét. Nem vagyok hajlandó befogadni a gyülekezeteinknek ezen óvatosságát. Nem így ismertem meg az Urat, ez a helyzet. Békesség kedvéért befogadnám a protestáns gyülekezeteinknek csodakerülő liturgikus rendszerét, csak az a baj, hogy így szembe kerülök az Istenünkkel és Jézus Krisztusunkkal, továbbá a Szentlélekkel is.
Még szembe kerülök az Isten Igéjével, amit tanulmányozom naponként és amit hirdetnek protestáns gyülekezeteinkben vasárnaponként legalább kétszer.
Azt mondják védekezésként, hogy az Isten csodatevő ereje csak az evangélium hirdetését kísérő jelként adatott az embereknek. Rendben van, egyetértek, sőt. Az Istenünk nem a megrendelésünk alapján nyilvánítja meg az isteni erejét. Ámen! De ha itt megállunk, helyesen tesszük-e?
Látszat szerint igen, valójában viszont nem. Pál apostol így beszél erről Korinthusbeliek írt levelében: "....az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék." (1.Kor. 2:4-5) Hoppá! Ezek szerint a mi hitünk az emberek bölcsességén is megnyugodhat? Meg, bizony és itt van a veszélyforrás.
Az emberek bölcsességén alapuló hit csak az ésszerű dolgokat képes befogadni. A Bibliát is másképpen olvassak az emberek bölcsességén alapuló hit birtokosai. Látják a vakok és a bénák gyógyulásáról szóló történeteket, látják Krisztus egyértelmű ígéretét a természetfölötti hatalmának gyakorlására nézve - és mégsem hiszik el.
Abból látjuk, hogy nem hiszik el, hogy nem hajtják végre a Szentlélek ajándékaival kapcsolatos bibliai rendelkezéseket. Tanítják a megtérés fontosságáról, a szent élet fontosságáról, a testvéri szeretet fontosságáról. De vétkeznek, sajnos, mert nem teljes az engedelmességük ilyenkor az Isten Igéje és Krisztus és a Szentlélek iránt, bármennyire mellbevágó egy ilyen kijelentés. Egyoldalú a tanításuk és egyoldalú lesz a hallgatóiknak a hite. Miért van ez? Úgy gondolom azért, mert hitnek harca van, a saját magunk és a környezetünk hitetlensége ellen. Ezt a harcot a mai protestáns gyülekezetek nem akarják. Kitöltik a vasárnapi istentiszteleteket különböző programokkal, de kimarad belőlük a gonosz természetfölötti hatalma elleni harc.
Pedig a gonosz hatalma elleni harc a gyülekezet fő feladata. Gyülekezet feladata folytatni Krisztus munkáját. Krisztus munkája pedig alapvetően ebben foglalható össze - az ördög munkáinak lerontása. Az ördög sokat felépített, sok felépítménye van, a gyülekezetnek pedig egytől egyig mindegyiket le kell rombolni. Nem kézzel-lábbal, hanem a Szentlélek erejével, imádsággal, böjttel.
Jó dolog klasszikus zenei koncertek, de az a baj, hogy az ördög is szívesen meghallgatja, rá nézve ez nem veszélyes. Jó dolog tanulni keresztény pszichológustól az emberi lélek rejtelmeiről, de az a baj, hogy az ördög ezt is szívesen meghallgatja, ott sincs veszélyben.
Rossz dolog kerülni a Bibliában egyes részeket. Én is kerültem sokáig egy, nekem nem tetsző bibliai igazságot, nehezen adtam be a derekam. De jó döntés volt, dicsérem az Urat az Ő türelméért. Sokkal könnyebb nem kerülni semmit a Bibliában, hanem minden igazság felé engedelmes szívvel közeledni, félelem nélkül. Ezt kívánom drága protestáns testvéreimnek, elsősorban vezetőknek - ne a kifogásokat keressétek az Isten Igéjével szemben, hanem annak a módját, hogyan tartsátok be minden bibliai parancsot, hogy az Isten hatalma növekedjen, az ördög hatalma ezzel szemben egyre csökkenjen, mert ez az Isten akarata és a mi küldetésünk. Imádkozzunk a vezetőinkért, nem könnyű a feladatuk, de az Isten szereti a gyermekeit és Krisztus szereti a népét, a gyülekezetét, velünk van és segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése