Még tart a felvétel, még lehet csatlakozni!

    "Megfogtak tehát (Pált), és az Áreopágusra vitték, ezzel: "Szeretnénk tudni, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz? 

     A mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz, mi tehát meg akarjuk érteni, miről van szó.

    Az athéniek ugyanis mindnyájan és az ott lakó jövevények azzal töltötték minden idejüket, hogy valami újságot mondjanak vagy halljanak. 

    Erre Pál megállott az Áreopagus közepén, és így szólt: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélők vagytok.

    Mert mikor bejártam és szemléltem szentélyeiteket, egy olyan oltárra is akadtam, amelyre ez volt írva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit ti tisztelitek, anélkül, hogy ismernétek, azt hirdetem és nektek. 

    Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, a mennynek és a földnek Ura nem lakik kézzel csinált templomokban. 

    Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mivel Ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 

   És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén: meghatározta előre rendelt idejüket és lakozásuk határait azért, hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák Őt és megtalálhatnák. Bizony, nincs Ő messze egyikünktől sem, mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A ti költőitek közül is ezt mondták némelyek: "Az Ő nemzetsége vagyunk." 

   Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz vagy az emberi művészet és elképzelés valamely alkotásához hasonló. 

   A tudatlanság időszakát eddig ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt (itt és most is: ZsV), hogy térjenek meg, mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a földkerekséget igazságosan egy férfiú által, akit erre rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta Őt a halálból. 

   Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged e dolog felől. 

    Így Pál távozott közülük. 

    Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Ezek között Diénes, a legfőbb törvényszék bírája, és agy Dámáris nevű asszony, és velük együtt mások." ( Ap.csel. 17:19-34.)

Akihez a legfelsőbb bíróság bírája akkor csatlakozott, ahhoz ma is lehet csatlakozni, még tart a felvétel. Ma még tart.

 

Nem haldoklik, csak kiszáradt.

Nem az én sztorim, az egyik testvérünk az Úrban, nem rég, elmesélte:

 "Sebészeti osztályt vezettem egyik városi kórházban. Egyik nap áttoltak hozzánk a másik  
 osztályból férfit az ággyal együtt, hogy tegyem csak valahova, akár folyosóra, mert max.  
 két hét van hátra neki, aztán ennyi. Nem szóltam semmit, haldoklik, haldoklik - átvettem. 
 Rutinból kezdtem adagolni neki  infúziósan folyadékot - egy hét múlva felkelt, egy hétig 
 még segített nekünk az osztályban, utána hazament, egészségesen. Kiderült, hogy 
 semmi baja,  csak kiszáradt...."     

Hogy nézel Jézusra?

  "Jézus továbbment onnan, és két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták:"Dávid fia, könyörülj rajtunk!"

   Amikor Jézus bement egy házba, követték a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, amit kértek?"

    "Igen, Uram!" - válaszoltak. Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik:"Legyen a hitetek szerint!" Ekkor helyreállt a látásuk. Jézus szigorúan rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!" Ők mégis elterjesztették Jézus hírét az egész vidéken. 

    Amint felmentek, hoztak Jézushoz egy embert, aki néma volt, mert egy gonosz szellem lakott benne. Jézus kiűzte belőle a gonosz szellemet, mire az ember megszólalt. A tömeg csodálkozva mondta:"Ilyen dolog még soha nem történt Izráelben!"

    A farizeusok azonban ezt mondtak:"A gonosz szellemek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz szellemeket." ( Máté 9:27-34 )

    Az emberek háromféle módon néztek Jézusra. 

  A vakok mindenható Istent láttak benne - ezért könyörögtek hozzá a gyógyíthatatlan vakságuk meggyógyításáért. Mivel hittek benne, látóvá váltak, megszabadultak a vaksággal járó szörnyű kiszolgáltatottságtól - megláttak, milyen színű a virágzó meggyfa! Jézus ma is gyógyít azokat, akik mindenható Istent látják benne - mert Ő ma is az.

   A tömeg nem Istent, hanem csodatevő embert látta benne - ezért csodálkoztak a csodáin, de nem könyörögtek semmiért. Nem is használt nekik Jézus semmit. A tömeget mindig ez jellemzi, ma is: történt ma valami?

     A farizeusok irigyelték a népszerűségét és ellenséget látták benne - ezért mindenáron le akartak járatni mások előtt és kerestek alkalmat, hogyan öljék meg. Ma is vannak azok, akik kifejezetten halálra keresik Jézust - aki ma az Ő Testében él, a tanítványaiban. Ma is vannak, akik titokban vagy nyilvánosság előtt próbáljak lejáratni keresztényeket, vagy fizikailag megsemmisíteni őket. De hiába - anno a farizeusok megszégyenültek, amikor Jézus feltámadása által kiderül, hogy a halálnak nincs hatalma fölötte, sőt sokan Jézus gyilkosai közül tanítványai lettek. Ma is hiába üldözik halálra bennünket - halál nem uralkodik rajtuk sem, akik Krisztusban vagyunk - ha adott esetben megölik a fizikai testünket - ha ezt az Urunk megengedi - akkor majd a feltámadásunkkor kiderül, hogy nem volt annyira komoly - az élet és a halál Ura, ami Istenünk, a Fia halála és feltámadása által a mi halálunkat is legyőzte a golgotai kereszten és a feltámadásakor ezt be is bizonyította. Ámen.

    

Nem tudtam....

Nem tudtam, miért van a nyelvem, miért beszélek. Gondoltam, arra, hogy káromkodjak. Hát káromkodtam. Vagy arra, hogy hazudjak. Hát hazudtam. Vagy arra, hogy kipletykáljak valakit a háta mögött. Tettem is szépen, gátlás nélkül. Nem tudtam, ezért csináltam.  

Nem tudtam, mert nem ismertem Azt, Aki adta a nyelvem és a beszédképességem. Aki megteremtette bennem az értelmet és az értelmes beszéd képességét. Aki azért adta a nyelvet, hogy szeretet és igazság eszköze legyen. Már tudom, Krisztus ezeket elmondta nekem. 

Már tudom, ezért káromkodás helyett - tisztán beszélek.

A mennyben bajban lesznek....

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak vasárnap és csak a templomban szoktak találkozni Istennel, de hétfő reggel már nem is keresik. Mert a mennyben nem lesz sem templom, sem vasárnap, sőt időt már nem is számítják. 

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak az otthonukban négy szem között, zárt ajtók mögött szoktak találkozni Istennel, de a testvéreket kerülik. Mert a mennyben nem lesznek zárt ajtók, átmegyünk majd a falakon át, mint Jézus a feltámadás után. És sokan egybejövünk Istent dicsérni, Jézussal járunk-kelünk, naaaagy tömegekben. 

A mennyben bajban lesznek azok, akik csak egy bizonyos tanításhoz ragaszkodnak a Bibliából, de egyes részeket átugranak, vagy kimagyarázzák. Mert a mennyben kiderül, hogy a Teljes Írás Istentől ihletett, nem csak egyes részei. 

Készüljünk a mennybe, alaposan, nehogy bajba kerüljünk... 

A kereszténységnél unalmas dolog lenne, ha

A kereszténység nagyon unalmas lenne, ha nem szó szerint értenénk a Bibliát, hanem átvitt értelemben. Ha nem igazán bocsátanánk meg a valóságos sérelmet, hanem csak úgy tennénk, mintha. Ha nem igazán mondanánk le a személyes javainkról az Isten és az Isten országa javára, hanem úgy tennénk, mintha. Ha mi magunk döntetnénk arról, hova megyünk és mit kezdjük az időnkkel, a pénzünkkel. Krisztus követése rendkívül unalmas lenne, ha igazán nem is követnénk Krisztust, hanem csak úgy tennénk, mintha. Ha amikor azt mondja, vigyázzatok, szüntelenül imádkozzatok - nem vigyáznánk, és nem szüntelenül imádkoznánk. Ha amikor azt mondja, úgy bánjátok másokkal, mint ahogy akarjátok, hogy bánjának veletek - nem úgy tennénk, hanem ahogy nekünk jó. Ha amikor azt mondja, ha hazudjátok és legyetek irgalmasok - hazudnánk tovább és nem lennénk irgalmasok. Ha amikor azt mondja, ne kívánjátok a másikét, kívánnánk stb. Ha csak az emberek előtt lennénk keresztények, akkor a kereszténység tényleg unalmas lenne. Mert nem lenne kereszténység egyáltalán.  

A kormányunk fél, de nem kellene.

Szombat van, jöhet egy kis közügyi elmélkedés. Nem "politikai" - "politika" szó kapcsán "indulatok" és "rossz gondolatok", meg "botrányok" és "igazságtalan", "értelmetlen", "nem őszinte" szavak jönnek fel bennem. Nem tudom, miért. Ezek károsak az egészségre, ezért a belső spam szűrőm nem engedi át. Közügy. Közös ügyeink. Olyan ügyek, amelyekhez mindenkinek van köze, így vagy úgy. Tehát. 

Közeledik október eleje. Egy ideje a kormányunk országszerte elhelyezett kék "Tudta?" plakátokról informálja a lakosságot, hogyan kell gondolkodnunk a bevándorlókról. Tömeggyilkosok, nőket erőszakolók, dolgozni nem akarók, vagy inkább nagyon akarók, potenciális terroristák, de főleg sokan vannak, mint annak idején az oroszok. A kormányunk fél a bevándorlók az országunkba való beözönlésétől, ezt látjuk. Ez önmagában nem gond. A kormányunk nem rendelkezik világos elképzeléssel arra nézve, hogyan lehetne normálisan kezelni a bevándorlókkal kapcsolatosan felmerülő feladatokat, ezt is látjuk.  Ez sem gond önmagában. A kormányunkban élő emberek dolgoznak, nem gond, ha félnek és nem azonnal minden kérdésre találnak választ.

Viszont miért rá akarnak venni minket is, hogy féljünk velük együtt, ezt nem értem. Miért ijesztgetnek? "Tudta, hogy minden bevándorló meg fogja ölni legalább egy magyar gyereket, ha beengedjük az országunkba?" Kb. ez olvasható a sorok között a kék háttéren. Miért leereszkednek a bulvársajtó és a kereskedelmi csatornák híradója szintjére? "Tudta, hogy tegnap este oroszlán széttépte egész családot nyugat afrikai faluban?" Nem tudtam. "Tudta, hogy még mindig nem találják a múlt héten eltűnt villanyszerelő holttestét?" Nem tudtam. "Tudta, hogy mobil telefon használata agydaganatot okoz?" Nem tudtam. "Tudta, hogy mobil telefon használata mégsem okoz az agydaganatot?" Ezt sem tudtam. De miért tudjam? Vagy mi van, ha nem tudtam? Mi köze egyébként a kormányunknak ahhoz, mit tudtunk és mit nem? Nem kellene inkább a saját dolgaikkal foglalkozniuk? Például felszámolni a korrupciót, kialakítani végre normális adórendszert. Kialakítani indulatmentes, közérdekű politizálás kultúráját. Még többet tenni annak érdekében, hogy a társadalmi igazságosság legyen a legfontosabb paraméter a közügyekért felelős személyek és szervek megítélésében.

Bátorítani kell, nem pedig félelmeket gerjeszteni. Eleve nem megengedett ilyen stílusú közlés. Felnőtt emberek vagyunk, tudunk és akarunk gondolkodni. Halljuk a szavakat, és látjuk a tényeket. Ha a kormányunk bizalmat szeretne, nem kellene ijesztgetnie. Akitől fél az ember, vagy aki által fél, abban nem fog bízni. De tisztelni sem, Pedig nagyon jó, ha tiszteletre méltó vezetők vezetik az országot. Akik maguk sem félnek, másokat sem engednek félni. Pláne ha nincs mitől, csak súgom.

Istent viszont félni kell. Erre bátorítom mindenkit. Meggyőződésem, hogy az teszi bátorrá a politikust, ha féli Istent igazán. Miért? Mert aki féli Istent, és tiszteli az Isten törvényeit, azzal ott van az Isten maga, személyesen. Így már az lesz, hogy "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" Ha így vezeti valaki az országot, annak az országnak sem kellene félnie senkitől. Így látom.

Hol volt, hol nem volt.....megszületett, .... és megholt. Pont. Pont?

A földi élet annyi, hogy "megszülettem, éltem, meghaltam". Három pontból áll. A kezdet, a vég és ami e kettő között van. Ez a földi élet lényege: az időtartam. A sírköveken található feliratok tanúskodnak erről. Egy név és két dátum, pont. Senkinek sincs a sírkövére odaírva, milyen autókkal járt, hány négyzetméter volt a lakása. Milyen országokban utazott, mi volt a szakmai teljesítménye, milyen kapcsolatai voltak. Hány hangszerrel játszott és mennyire nagyszerű volt a humorérzéke. Még nem láttam selfis sírkövet, vagy olyan sírkövet, ahol az illető az összes csinos ruhájában le van fényképezve. Itt megszületett, ott meghalt. Itt még megvolt, onnan már sehol sincsen. A sírkő alatt csak csontváz fekszik, a csontvázra nézve pedig mindegy, milyen zenéket hallgatott, és milyen szép tetkó volt a hátán. Már nincs füle, és bocsánat, háta sincsen. A csontvázra nézve már mindegy, volt saját úszómedencéje, vagy a panel tizedik emeletéről gyönyörködött a messzi budai hegyekben egész életen át. A sírkő összetömörít, keményen. A halál áthúzza a színes részleteket. Amíg él az ember, olyan lelki, olyan sokrétű izgalmak mozgatják: ilyen szenvedély, olyan szerelem, amilyen becsvágy vagy magasröptű gondolat. A sírkőre mégis csak két fajta szám kerül, ennyi az összes infó. Sem hányas Iphone-ja volt, sem a kedven kutyájának a neve, de a macskáé sem. Hol volt az ember, hol már nem volt, megszületett, élt is egy darabig, akár egy hosszú nagy darabig, de a végén mégis megholt. Pont. Pont?