Olykor összeszorul a szívem....

      Olykor összeszorul a szívem. De nem azért, mert kevés a pénz, vagy öreg az autó. Nem is azért, mert valami hiányzik. Hiányzik, de nem valami, hanem valakik. Hirtelen hiányozni kezdenek az arcok, a hangok. Azoknak hangja, azoknak arca, akik már elmentek. Tudom, hogy jobb helyre költöztek, de nekem itt lent hiányoznak. 

    Itt van Köves Gábor például. Úgy elmennék hozzá, úgy megkérdeznék, mit gondol erről, mit gondol arról, mit tanácsol. Mindig valamivel gazdagabb lettem, miután beszélgettünk. A gyerekeink még kicsik voltak, sőt még nem is voltak még, amikor Gábor táplált és táplált és táplált a hitemet, példaképet állítva elém, anélkül, hogy tudott róla. Nem találom sehol, a sírját sem találtam meg, pedig többször nekiálltam keresni. Lehet, hogy az Úr direkt elrejtette, hogy ne a sírtól, hanem az élő Gábortól táplálkozzak, emlékezve és emlékeztetve magam azokra, amiket mondott, és ahogyan élt. 

    Vagy itt van Skolnik Jutka például. Nagyon hiányzik és senki sem tudja pótolni. Millió beszélgetés a gyerektáborokban, a gyülekezetben és privátban. Éveken keresztül egymás mellett szolgáltunk azzal, amink volt a gyerekek felé. Egyik szilveszter nálunk együtt töltöttünk. Feri, Jutka férje, már aludt a kanapén, mi meg hárman kitartóan társasoztunk. Senkinek nincs és nem is lesz olyan Jutka hangja, Jutka mosolya, humora. Jobb helyen van, él, csak máshol. És én még itt vagyok, itthol. 

     Vagy itt van Laci bácsi, Szabó Adrienn apukája. Egyszer beszélgettünk egy nagyot, talán három óráig tartott - sosem fogom elfelejteni el, egyetlen egy beszélgetés nyomán nagyot léptem előre a szellemi növekedésben. Próféciát mondott el, keserű dolgot, de valóságost, meg is valósult. Ő is már pihen elérhetetlen messziségben, szerencsémre pár szór meglátogattam az idősek otthonában, tudtunk beszélgetni. Bánom már, hogy nem látogattam sűrűbben. Már késő. 

     Vagy itt van Reichert Gyűri például. Mintha tegnap volt, amikor még itt volt - valóságos érték volt beszélgetni vele, bármiről volt szó. Egy időben egy bizonyos parkolóban találkoztunk Zuglóban, mindig rágondolok, amikor elmegyek a parkoló mellett. 

     Testvérek. Nekem a kereszténység: testvérek. És amikor összeszorul a szívem a hiányérzet miatt, csak egyetlen egy dolog segít - hogy nem mindenki elment, itt vannak még, sokan, mellettem.