Szeretetlenségvallomás

Nem szeretem a szegénységet. Nem lennék őszinte, ha szembe nézném a szegénységgel és azt mondanám neki: "Szeretlek!" Mert igazából nem szeretem. Ahogy betegségért sem vagyok oda érte. Bármennyire hallok innen is, onnan is: "Betegséget Isten adja, el kell fogadni!" Nem. Nem szeretem a betegséget. Istent szeretem, de a betegséget valahogy nem találom sem szimpatikusnak, sem kívánatosnak. Nem vonz a betegágy. Nem rohanok a gyógyszerekért sem, bármit, csak vegyem már be, úgy hiányzik! Nem hiányzik. 

Nem hiányzik sem a szegénység, sem a betegség. Átkok ezek. Szorult helyzetbe hozzak az embert, nem tud azt tenni, amit szeretne, ha szegény vagy beteg. Nyomás alá kerülünk, ha nincs pénzünk alapvető dolgokra, kölcsönökre szorulunk rá, vagy éjjel-nappal dolgoznunk kell, látástól mikulásig, pihenés nélkül. Nyomás alá kerülünk, ha a vérnyomásunk túl magas, vagy túl alacsony, az ízületeink fájnak, fáj a fejünk, vagy a fogunk, nem beszélve komolyabb betegségekről. Kinek hiányzik ez? Ki nem szeretne egészséges testben, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élni és a korának megfelelően végezni azt, amit Isten mond, ezzel segítve a környezetét? Segíteni a házastársának, gyerekének, szüleinek, rokonainak, barátainak, hívő testvéreinek, sőt az ellenségeinek - akár anyagilag, akár két kézi munkájával, akár élettapasztalattal? 

Bár nem szeretem sem a szegénységet, sem a betegséget, ők vágyakozással néznek rám, úgy veszem észre. Időnként meglátogatnak, bár nem hívom, sőt néha elég hosszú időre nálam maradnak. Többször átéltem már azt az állapotot, amikor a bankautomatától egyre kisebb összeget könyörögve a végen "a bankunk elutasította a műveletet" szemrehányó üzenettel távoztam, pénz nélkül. Előbb-utóbb mindig sikerült kidobni a szegénységet a házból, de nem megy messzire, kóborog a környékemen és mindig reménykedik, hátha végre megszeretem és örökké egymásé lehetünk. Nem leszünk egymásé, sem a szegénységgel, sem a betegséggel. Sohasem. Mert nem lehetünk egymásé. Én Krisztusé vagyok, ők pedig a Sátánhoz tartóznak. Krisztus sem szereti őket, sőt gyűlöli, mert halál előhírnöke a szegénység és a betegség. Ha az ember végleg elszegényedik, hogy már ennivalóra nincs pénze. meghal. Vagy ha a betegség benne marad az ember szervezetében, előbb-utóbb az emberi test halálát okozza. A halál pedig az Isten ellensége. Éppen a halál fölötti győzelmet ünnepelünk, amikor arra gondolunk, hogy Krisztus feltámasztása által az Isten nem csak legyőzte, hanem nyilvánosan meg is szégyenítette a halált. "Mi van, halál, hol van már a fullánkod?", ez maga Isten mondja, az Ő Igéjében. Azt olvassuk, Jézus Krisztus diadalmenetelben ledobta a halál legyőzhetetlenségét az Atya lábaihoz, amikor feltámadt. Azt is olvassuk, hogy az Atya a Fiát, Jézus Krisztust, a trónjára ültette és arra kérte, várjon, amíg Ő, az Isten az összes ellenségét nem győzi le. Tehát az Isten harcol az ellenségeivel, akik Krisztus ellenségei, és mivel Krisztussal egy vagyok, az én ellenségeimmel. 

Fontos tudni, hogy mi a helyzet a szegénységgel és a betegséggel. Fontos tudni, mikor és miért jelentek meg. Fontos tudni, milyen erők mozgatják és milyen célt szolgálnak. Fontos tudni, mi az Isten akarata a szegénységgel és a betegséggel kapcsolatban. Fontos tudni, miért halt meg a Jézus Krisztus a kereszten. Ha az ember veszi fáradságot és becsületesen utána néz ezeknek a kérdéseknek, arra a következtetésre jut, hogy Isten nem akarja, hogy az Ő gyermekei szegények vagy betegek legyenek. Nem találunk egyetlen egy olyan igét, amelyből azt következne, hogy szegény vagy beteg ember jobban tetszene az Istennek. Máskülönben Jézushoz nem betegek jöttek volna a gyógyulásért, hanem az egészségesek a betegségért. Kinek vakságát, kinek süketséget ajándékozta volna, valakit részlegesen bénítette volna le, ha pedig valakit különlegesen magas megbecsülésben szerette volna részesíteni, annak teljes bénulást ajándékozta volna meg, Atya szeretetéből. 

Ha Isten szándéka az emberek éheztetése lett volna, akkor azt a néhány halat és pár darab kenyeret Jézus maga ette volna meg, vagy kidobta volna a tengerben, azzal a kiáltással, mint Tamás Lázár feltámasztása előtt: "Menjünk mi is együtt halljuk meg!" Nem kell nagy bibliai ismeret ahhoz, hogy rájöjjünk: Isten nem szereti sem a szegénységet, sem a betegséget. És ami Isten maga sem szereti, nem adja a gyermekeinek sem szívesen. 

Istenünknél nincs jobb lény, nála nincs jobb apuka, nincs senki, akinek szeretete felülmúlna Isten szeretetét. Nekem három fiam van, szeretem őket és éppen ezért egyáltalán nem vagyok boldog, ha pénzhiányban szenvednek vagy betegek. Mégis van, hogy pénzhiányban szenvednek, vagy betegek. Ahogy én is időnként. Mi van akkor Isten szeretetével, szünetel? Nem szünetel, Ő már születésünk előtt el kezdte szeretni minket, és nem fogja ezt abbahagyni egy pillanatra sem. A szünet nálunk van. Mint üzenet: "A hiba az Ön készülékében van!", olvastam valahol, amikor régi rádiós készülékek voltak, ezt üzente a központ a rádió tulajdonosának. Tehát ha a szegénység, főleg tartósan, letelepszik nálunk, bátran kezdhetünk keresni a hibát a saját készülékünkben. És ha kitartóan keresünk, előbb-utóbb megtalálunk, Isten készségesen meg is mutatja, hol van a probléma. Ugyanez a helyzet a betegséggel is. Isten azon van, hogy a gyermekei ne legyenek sem szegények, sem betegek - hiszen éppen ezért lehetőleg legmagasabb árat kifizette ezért - átokká tette a saját Fiát, hogy az egyik tulajdonsága: a bűn iránti isteni gyűlölet, ne ütközzön egy másik tulajdonságába - az ember iránti atyai szeretet és meg tudja menteni az embert, minden embert. Gondolkodjunk el ezeken - és induljunk ki láthatatlan Istenből, nem pedig az éppen látható körülményeinkből. Hiszen a mi Istenünk a körülményeinket képes egy szempillantás alatt teljesen megváltoztatni - ha lehetőséget adunk Neki. 

Legyen áldott - lelkiekben és testiekben egészséges és gazdag minden drága testvérem az Úrban, hogy senki ne tartozzon senkinek semmi mással, csak testvérei szeretettel!   

Sok-sok szeretettel: Vagyim