„Ha látsz szép fiút………. vagy hogyan döntsem jól?”

„Ha látsz szép fiút………. vagy hogyan döntsem jól?”

Ha látsz szép fiút vagy szép lányt és tetszik neked. Tetszik a szép szeme, tetszik, ahogy beszél, ahogy mozog, ahogy nevet, vagy éppen ahogy szomorkodik.  Tetszik a humora, a ruhája, az alakja, a haja színe és hossza, a szemüveg kerete, a szoknyája vagy a farmere. Sőt a szülei is tetszenek, a testvére és a környék, ahol lakik. A hívőknél jönnek hozzá ezek az „extrák”: „óriási a Biblia tudása, hogy vágja az Igét, és milyen mélyek a gondolatai; milyen kitartó és oda adó, mindenkinek segít, mindent bevállal, ott van mindenütt, ahol szükség van rá: az istentiszteleten, az énekórán, a szeretetvendégségen, meg a börtön misszióban is benne van, stb.”

Azt mondod magadnak, ha nem is szavakba öntve: „Ó, Istenem, ő kell nekem! Bárcsak ő lenne a férjem/a feleségem, nekem kell egy ilyen ember, őt akarom magamnak!”.

De mit is látsz valójában ilyenkor? Azt kell mondanom, hogy semmit. Vagy csak annyit, mint látsz egy fényképen. „Nézz csak ide, mosolyogj”! Klikk! Mosolyog a fiú! Mert még nem tudja, hogy meghalt az anyukája, vagy hogy kirúgtak az állásából. ( Szándékosan fokozom a helyzetet, hogy jobban kijöjjön a mondanivalóm. )

A külsőnk. Az van a szemünk előtt. Nem csak az alakunk, hanem a beszédstílusunk, a habitusunk, a lelkünk megnyilvánulásai, a szokásaink stb – ez a külsőnkhöz tartozik, a külső, természetes testünkhöz. 

De gondoljuk csak meg. Amikor mi arról gondolkodunk, ki legyen a férjünk vagy feleségünk, akkor az EGÉSZ ÉLETRE szóló döntés előtt állunk, nem egy évre, vagy tíz évre. A külsőnk, aolyan, mint egy fénykép. Egy fénykép alapján pedig az autót sem vesszük meg, nem hogy azt az embert, aki mellett, nem – akivel együtt – a világon létező legszorosabb kapcsolatban fogunk élni addig, amíg nem halunk, meg, méghozzá boldogan!

A külsőnk változékony: ma ilyen, holnap olyan, harminc év múlva talán egészen másmilyen és ezzel nincs semmi baj. A külsőnk őszinte és természetes: bármit csinálsz vele, romlik és mindenáron a temető felé igyekszik! ( Moszkvai rádióban híres humorista ezzel kapcsolatban ezt mondta: „Ma eldöntöttem, hogy örökké fogok élni. Egyelőre minden szépen alakul….!” )

Ha látsz szép fiút/lányt és ezért döntesz mellette, akkor a következő „csomagot” választasz ki:

1. Elvárom a kiválasztottamtól, hogy a külseje mindig olyan legyen, mint most. Az „eredeti állapotát” őrizzen meg és igény szerint rendelkezésemre bocsásson.

2. Kötelezem magam arra, hogy a külsőm mindig olyan lesz, mint most. Az „eredeti állapotomat” megőrzöm és igény szerint a párom rendelkezésére bocsátom.

Vajon vállalhatóak ezek az elkötelezettségek? Persze, hogy nem. Akkor hogyan döntsük helyesen? Akkor a külsőnk nem is fontos egyáltalán? Mindegy, mi van rajtunk, hogy áll a hajunk, és milyen a szemüvegkeretünk? Lehetünk büdösek, ápolatlanok? Zabálhatunk, amennyit csak akarunk, - úgyis romlik, oda neki, hadd romoljon csak nyugodtan! Aki így is szeret, az szeret csak igazán!? Ne sportoljunk, ne fegyelmezzünk magunkat, ne foglalkozzunk a természetes testünkkel egyáltalán?

Hogyne foglalkozzunk, nagyon is foglalkozzunk! De nem azért, hogy valakinek a tetszését megnyerjünk. Hanem azért, hogy a testünk nem a miénk. Ne a sajátom sem a lábam, sem a kezem, sem a hajam, sem a ruhám, sem a nyelvem – semmi sem a sajátom! Sem a szokásaim, sem a humorom, sem a bánatom, sem a szemem színe vagy szépsége – mind valakié és nem az enyém. És az, amit látsz a másikon, sem az övé.

Nem a sajátja sem a szép szeme, sem a szép haja, sem a jó stílusa. Hogy állandósítsuk a szépségünket és az egészségünket? Ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat! Engedjünk, hogy Ő foglalkozzon a külsőnkkel is  - Ő rakott össze minket és ért hozzá!

Visszatérve a párválasztásra: Isten egyedül, aki tudja, jó-e nekünk ez a lány, vagy ez a fiú. Isten ellát a szíve legmélyebb részéig, és elhat a szívünk legrejtettebb mélységeit, az ember nem képes erre, akárhogy igyekszik. Mi magunk sem tudjuk igazán, mi lakozik bennünk, csak talán sejteni tudunk legfeljebb. Isten szeme előtt nem fénykép, hanem teljes ember áll, az élete teljes hossza és mélysége előtte olyan, mint nyitott könyv és nem is kell olvasnia, mindent lát, mindenről pontos tudomása van. Nem a külsőt nézi, hanem az egész embert. Ezért jó, ha mielőtt eldöntjük, miképpen legyen a kapcsolatunk ezzel vagy azzal szép fiúval, vagy szép lánnyal, - nem is feltétlenül a házasságról beszélek most, hanem még csak a szerelem előtti ajtó megnyitásáról  – vigyünk a kérdésünket az Isten elé és várjuk Tőle a választ. Ha azt mondja, hogy „Nem!” – akkor arra mi is mondjuk magunknak, hogy „Nem!”. Amire pedig azt mondja, hogy „Igen!”, arra mi is azt mondjunk magunknak, hogy „Igen!”. És higgyünk el, jól járunk Vele.