Milyen jó, hogy rövid az élet!

Milyen jó, hogy nem ezer évig élünk a Földön! És nem három vagy négyszáz évig, hanem csak maximum százhúszig. Ezt nem olyan régen megértettem, vagy inkább megéreztem. Nagyon szeretem az életet, és nagyon élvezem az Atya csodálatos alkotásait: napfényt, kék égboltot, minden évszakban találom szépet és minden korban tudok boldog lenni. Mégis, nagyon örülök, hogy az itteni tartózkodásunk ideje nem annyira hosszú. Ez is Istenünk szeretetéből fakad. Mert van véges élet, az itteni. És van végtelen, az ottani.

Gyakorlatilag minden ember élete két szakaszból áll: az első véges, a második végtelen. Az elsőt az ember itt él, a Földön. A másodikat már nem itt a Földön, hanem egy másik helyen: vagy nagyon-nagyon jó helyen, vagy nagyon-nagyon rossz helyen. Kettő hely között nagy különbség van és nincs átjárás kettő között. Az egyik hely csodálatos, a másik hely szörnyű. Egy közös van bennük: végtelen ott az ember tartózkodása. Ha az első helyre kerül az ember, nem megy el onnan soha, mert nem akarja. Ha a második helyre került az ember, nem megy el onnan soha, mert nem tudja. 

És az, hogy hol tölti el az életének második szakaszát az ember, attól függ, hogy hol él az életét itt, a Földön. Itt is kettő hely van ám, hiába egynek látszik a Föld! Itt nem arányos a kettőnek az elterjedése: a rossz hely sokkal nagyobb területet foglal a Földön, mint a jó hely. De van itt a jó hely, olyan mint a nagy kastélynak az előszobája: már bent van az ember, de még nem látta az egész kastély gyönyörűségét. Bármennyire furcsa, a Földön mindkét hely egy-egy személy nevéhez kapcsolódik, vagy inkább egy-egy személyhez való tartózását jelenti. A jó hely Jézus Krisztus nevéhez kapcsolódik. Azok, akik Jézus Krisztushoz tartóznak, jó helyen vannak. A rossz hely a Sátán, vagy másképp az ördög nevéhez kapcsolódik. Azok, akik a Sátán uralma van, rossz helyen van. Kik vannak a Sátán uralma alatt? Azok, akik nem tartóznak Jézus Krisztushoz és nem állnak Jézus Krisztus uralma alatt. Ugyanúgy fordítva is: Aki Jézus Krisztus uralma alatt él, nincs már a Sátán uralma alatt. 

És most jön a magyarázat arra, hogy miért vagyok ennyire boldog az életünk rövidsége miatt. Azt mondja a Biblia, ahhoz, hogy a második élet szakaszt az ember ne a rossz, hanem  a jó helyen töltsön, nem elég alákerülni Jézus Krisztus uralma alá, ott mindvégig - azaz az utolsó leheletig - benne kell maradni. Ez nem könnyű. Természetes Jézus Krisztus minden segítséget megadja azoknak, akik benne vannak, hogy mindvégig kitartsanak.De azért nekünk is, akik Jézus Krisztusban vagyunk, van ebben munkánk bőven. Alapvetően egyetlen egy munkánk van - ki kell tartanunk Jézus Krisztusban vetetett hitünk mellett. Az itteni életünk legutolsó másodpercéig a szívünkben és a szánkban meg kell őriznünk erős bizonyosságot arról, hogy minden, ami Jézus Krisztus mondott magáról, igaz. És mit mondott Jézus Krisztus magáról? Hogy Ő olyan, mint szőlőtő, és mi olyanok vagyunk, mint szőlővessző. Ezért ha benne vagyunk, van életünk, és életünknek vannak gyümölcsei. Ha pedig nem vagyunk benne, nincs életünk, és gyümölcseink sincsenek. És ezt az állapotot semmi mással nem tudunk fenntartani, egyedül csakis a mi hitünkkel, amit Istentől kaptunk. 

Mindvégig hinnem kell Krisztusban, annak ellenére, hogy naponként jön a Sátán, jön a világ, és jön a saját régi énem és nevet a szemembe Krisztusban való hitem miatt. Elképzelni is rossz, ha ezt ezer évig csinálnák.....

Hivatkozás: 

"Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett.."
(Jelenések könyve 2, 26)