"Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló. Körülvetted mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed!" ( 139. Zsoltár, 4,5 )
Milyen jó, ha Isten kezét nyugtat rajtunk! Ha nem kell rángatnia minket, hogy ne essünk saját kívánságaink csapdájába. Ha nem kell fájdalom okozásával felébresztenie minket meddő álmodozásainkból és visszatérítenie a valós életbe. Ha nem kell kulcsra tennie kezét és könyörögnie hozzánk, hogy tegyünk már végre, amit annyiszor megígértünk neki, vagy higgyünk már el, amit mond rólunk, és bánjuk már végre azt a bűnt, vagy hagyjunk már végre azt a több éve félreértésből megszokott "igazságot". Milyen jó, ha Isten keze nyugodtan fekszik a vállunkon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése