"Mit tegyünk, ha nem történik semmi?"

A testünk általában akkor jön mozgásba, ha történik valami. Ha nem, unatkozik és elfoglalja magát valamivel. Az ember tevékenységének jelentős része ezzel fejezhető ki: "Amíg nem történik semmi, csináljuk valamit!" Ez a régi, bukott természetünk magatartása. Vagy félelem, vagy izgalom irányítja. Egy jó film, rossz élmény, jó beszélgetés, szép szó, kedves sms, durva válasz, autóbaleset, vagy abból való megmenekülés, fizetési felszólítás, stb., - a lista rendkívül hosszú lenne, ha folytatnám. Ezek azok a "löketek", amelyektől indul valamerre a régi, bukott természetünk.

Jézus Krisztusban nyert új természetünk magatartása egészen más. Nem várja izgalmakra, rendkívüli eseményekre, vagy egyéb külső löketekre ahhoz, hogy cselekedjen. Figyel Istenre, Aki állandó és kiegyensúlyozott tevékenységben van. "Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom", - mondta Jézus ( János Ev. 5:17 ). Ebből látjuk, hogy a mennyei Atyánk milyen állapotban van. Munkálkodik. Munkálkodik ma is. Nem unatkozik, nem alszik, se nem kapkod össze-vissza. Tökéletes összhangban van önmagával és mindennel. Istenünk munkája mindig eredményes és hatékony. Jézus pedig tökéletes összhangban van az Atyjával, hiszen egy vele. Jézusban mi is egyek vagyunk az Atyánkkal. Jézusban, ( és csak Jézusban ! ) olyan állandó, kiegyensúlyozott és mindig eredményes élet zajlik, amihez nem kell semmi más és amely fölött nincs uralma sem időnek, sem körülményeknek. Hiszen Isten tervei végrehajtása folyik, aki fölötte van az időnek és fölötte áll a földi körülményeknek. Pál apostolt fogolyként vitték Rómába császári kihallgatásra. ( Apcsel. 27. fejezete ). Külső szemmel a körülmények irányítottak az egész utat: merénylet elől menekülve Pál római császárhoz fellebbezik, majd rossz hajóra szállítják, viharba keverednek, hol a hajósok miatt, hol a katonák miatt életveszélybe kerül, majd a hajó odavész, ő meg a többiék éppen, hogy megmenekülnek, ismeretlen szigetre vetődnek ki, ahol mérges kígyó marja meg, stb.stb. Mennyi "löketet" kapott Pál útközben, mire végre Rómába került! De mégsem ezek a "löketek" voltak az római útjának mozgatói - hanem maga az Isten. Sem a kormányzó, sem a százados, sem Pál útitársai sem tudtak, hogy ők nem a maguk akaratából kerültek ebbe, és Pál valójában nem is fogoly, hanem a menny Istene egy szolgálati útra indult küldött szolgája. Inkább ők voltak azok, akik Pál szolgálatára voltak beállítva, tudtukon kívül. Ez történik ma is. Ha Jézusban vagyunk, sosem vagyunk a körülmények rabszolgai, hanem mindig és minden körülmények között szabadok vagyunk. Mert Isten mindig szabad, mindig szabad Krisztus is, sőt, Ő uralkodik és nem valakik fölött, hanem MINDENKI fölött! És Benne, Krisztusban szabadok vagyunk mi is, Szabad tevékenységben, vagy tevékeny szabadságban. Nekünk nem kell löket, hogy Jézus élete elinduljon és valamilyen eredményre vezessen. Jézusban automatikusan eredményessé válunk, teljesen függetlenül attól, hogy éppen milyen körülmények között vagyunk. A mennynek nincs szüksége földi rásegítésre. Isten nem dolgozik bérmunkában, "külső vállalkozók" munkáját nem igényli. Viszont semmit sem tud létrehozni abban az emberben, aki nem hisz Jézus szavainak, és nem fogadja be Isten Szellemét vezetőjenek. Az ember vagy magában van, vagy Krisztusban - ezen múlik, hogy rá lesz szorulva a külső lökésre vagy nem. Ezzel bátorítom minden kedves testvéremet az Úrban: maradjon az Úr Jézus Krisztusban, ne lépjen túl Jézus Krisztuson és ne maradjon le Jézus Krisztusról - a Szent Szellem segítségünkre van, hála a szerető Atyánknak. És ha így maradunk - eredményesek leszünk, olyan biztos ez, mint ahogy él az Istenünk. Ámen!