Az emberek mondják nekem.....

"Jaj, de lefogytál! Nincs valami baj?" - mondják nekem az ételörömét fontosnak tartó, súlyfölöslegekkel küzdő emberek.

"Irigyelek, olyan sportos vagy! Sziklamászók alakja van magának, ez az igazi!" - mondják nekem a múltban aktívan sportoló és még aktív életet élő, mozgást szerető emberek.

"Nem viszed túlzásba az adófizetéseket? Miért kell számlát adnod mindenkinek?" - mondják nekem a gazdasági szempontokat a hitük fölé helyező emberek.

"Te igazán hiteles hívő vagy, Vagyim!" - mondják ugyanazok az emberek, jobb szellemi állapotuk pillanatában.

"Önfejű vagy, csak magad véleményével törődsz, kemény a szíved!" - hallom egyes emberektől.

"Különleges irgalmassággal megáldott szíved van, Vagyim, tudsz-e róla?" - hallom ugyanazoktól az emberektől más körülmények között.

"De jó, hogy ilyen határozott vagy, köszi, hogy segítettél lerázni ezt az asszonyt, nem tudtam megszabadulni tőle!" - hallom más emberektől.

"Nincs saját véleményed, mások irányítják téged, éppen akivel beszélsz utoljára, annak hatása alatt vagy!" - ha szembe kerülök az illetővel, ezt kapom meg.

"Sosem tudsz befejezni semmit, mindig félbe hagyod dolgokat!" - mondják nekem az emberek.

"Kitartó ember vagy, mindig végig viszed azt, amibe belekezdted!" - mondják nekem ugyanazok az emberek, pár hónappal később.

És így tovább, és így tovább. Emberek mondják nekem a maguk véleményét, maguk pillanatnyi állapotát, téves vagy helyes nézetüket. Meg szoktam hallgatni őket, aztán felnézek a kék égbe, és megkérdezem: "Atyám, te erre mit mondasz?" Valamikor bólogat egyetértően, és azt mondja: "Ezt vedd komolyan, igazuk van!"  Valamikor mosolyog és azt mondja:"Felejtsd el! Imádkozz értük!"

Így haladok, Krisztus szabadságában, Krisztussal feszesen összekötve, véleményétől függve, szabadon a saját és az emberek véleményétől....