Ügyvéd vagyok. Ez hatalom. Egyetlen aláírásomtól függhet, lesz valakinek lakása vagy cége, vagy nem.
Ügyvéd vagyok. Ez felelősség. Ha hibáztam, nem mutathatok senki másra, ott az aláírásom. A hibám ára nagyon magas lehet.
Ügyvéd vagyok. Ez szabadság. Nincs főnököm, magam döntöm el, milyen ügyet vállalok, és milyet nem.
Ügyvéd vagyok. Ez kötött pálya. Kötnek a jogszabályok, etikai normák, köteles vagyok fenntartani kamarai tagságomat, köteles vagyok fizetni kötelező biztosítást, egyébként egy-kettő és már nem vagyok ügyvéd.
Ügyvéd vagyok! Ez öröm. Boldog vagyok, amikor belépek az irodámba. Szeretem a hivatásomat. A helyemen vagyok.
Ügyvéd vagyok. Ez félelemmel is tölt. Amikor arra gondolok, hogy rajtam múlik valakinek a megélhetése, vagy lakhatása. Nem egyszerű.
Ügyvéd vagyok! Én? Igen, Hatalom, felelősség, szabadság és kötöttség, öröm és félelem egyszerre. De mindenek előtt hálaadás Annak, akinek ügyvédje vagyok. Az Úr Jézusnak, aki ide állította, hogy vezessen az igazságszolgáltatás szolgálatában.
Pár ember kérdezte, nem nehéz hívőként ügyvédnek lenni? Válaszom már lassan 20 éve ugyanaz: Nem! Sőt, hívőnek igazán könnyű ügyvédnek lenni. Hívővel ott az Istene. Csak nem szabad kompromisszumokat vállalni. Ha pedig "ide is-oda is" alapon dolgozik a hívő ügyvéd, akkor az nagyon nehéz, sőt kibírhatatlanul nehéz.
"Az üdvösség a Krisztus Jézusba vetett hit által érhető el." 2. Tim. 3,15. "Спасение возможно только через веру в Иисуса Христа." 2-е письмо Тимотею. 3,15.
2017. május 1., hétfő
2017. február 18., szombat
Vonattal Ausztriába - síelni! Egy napra!
Egy napos autózásmentes
ausztriai (Stuhleck) síelés tapasztalatai.
Először a kihívásokról.
Korai felkelés. Mivel lehetőleg legkorábban
szerettünk volna érkezni a sípályára, 5:40-kor induló vonatot választottam
Budapest – Bécs szakaszra. Ki-ki ki tudja számolni, hánykor kell felkelni ahhoz,
hogy le ne késse a vonatot. Nekünk 4:00-kor kellett, de korai lefekvéssel
szépen megoldottunk.
Viszonylag feszes tempó a csatlakozásoknál. Mivel
vonatunk 8:18-kor érkezett Wien Hauptbahnhof-ra, ahonnan 8:58-kor indult a következő
Wien-Mürzzuschlag szakaszra. (Mürzzuschlag a célállomásunk neve, onnan 10
perces buszos utazással kerülünk a sífelvonókhoz), 40 perc állt
rendelkezésünkre arra, hogy megtaláljuk a kasszát, megvegyünk jegyeket és
megtaláljuk, melyik vágányról indul az osztrák vonatunk. Látszólag 40 perc nem
kevés, de nem is túlzottan sok, tekintettel a nehéz táskákra és helyi tájékozatlanságunkra.
Végül is mindent gyorsan megoldottunk és sehova sem kellett rohannunk. Kellemesen
meglepett, hogy az osztrák pénztáros folyékonyan beszél magyarul.
Visszafelé úton 30 percünk volt a csatlakozásra. Az osztrák vonatunk
17:32-kor indult Mürzzuschlagból és 19:02-kor érkezett Wien Hauptbahnhofra, a
budapesti vonatunk 19:42-kor indult. Mivel jegyünk már volt, kihasználtunk ezt
az időt és 20 perc alatt megvacsoráztunk a pályaudvari gyiros-ban. „Izgalomnövelő”
tényező az volt, hogy tudomásom szerint 19:42-kor induló vonat az utolsó, tehát
ha lemaradunk, akkor bécsi éjszakai program után kellett volna nézzünk,
síléccel és bakancsokkal teli táskával. Hála Istennek, minden rendben zajlott
le és 22:50-kor már otthon voltunk, mármint a Keleti pályaudvaron.
Cipelés. Nem muszáj otthonról hozni a sílécet és a
bakancsot. Mi otthonról hoztunk, így olcsóbb volt. Volt hátizsákunk, egy
síléctáska, abba befért mindkét síléc botokkal együtt és nagy táska, abban
voltak a bakancsok és a sisakok. Óriási dolog volt, hogy mindkét táskát üres
állapotban könnyen össze lehet lapítani és betenni a hátizsákba. Át kell
gondolni, mennyi ruhát és mást visz magával az ember, mert mivel nincs autó,
mindennek be kell férnie a hátizsákba. Először úgy gondoltunk, hátizsákkal együtt
fogunk síelni, de nagy örömünkre jött fentről a gondolat, hogy hagyjuk ott a
hátizsákokat a felvonó fenti állomásánál lévő étteremben és így hátizsákok
nélkül tudtunk síelni, a végén ott találtunk sértetlenül, és kiderült, hogy
sokan ugyanúgy leteszik a hátizsákokat az étteremben vagy felakasztanak a
síléctartókra az étterem előtt.
Átöltőzés. Mi az utcán öltöztünk át, de a WC-ben is
lehetett volna. Hazafelé sínadrágban maradtam, és nem bántam meg.
Gyakorlatilag ennyi a kihívás. A vonat, amivel mi mentünk,
román illetőségű, tehát fülkés. Minket ezt nem zavarta, sőt, jól jártunk vele.
Mivel alig volt ember, ledöntöttük a székek melletti kartámlákat és kényelmesen
tudtunk feküdni, sőt aludni. Visszafelé úton a mi kocsinkban nem működött a
fűtés, de a kalauz segítségünkre volt és felajánlotta az 1. osztályt, ahol jó
idő volt és volt hely bőven. Egyébként a
vonat tiszta és kényelmes. (Nem értettem, a kislány az 1. osztályban miért
egyfolytában mondogatta síró hangon szegény anyukájának a fülébe:”Anyja, ez
vonat koszos, nem jó, koszos!”
Itt találtam információt arról, hogyan kerülünk Stuhleck-re
vonattal:
Innen tovább osztrák vasút oldalára, ahol részletes
információt kapjuk az oda-vissza utazásról.
http://fahrplan.oebb.at/bin/query.exe/dn?to=Spital%20am%20Semmering%20Stuhleckbahn%20Talstation
Amint korábban mondtam, a célállomásunk neve: Mürzzuschlag,
irány Graz.
Az árakról.
Itt az árkalkuláció, személyenként (felnőtt):
2.700,-Ft -
síléc, bakancs, sisak kölcsönzése személyenként (5.000,-Ft visszajáró kaució),
10.230,-Ft
vonatjegy Budapest-Bécs-Budapest, (Vonatjegy az utazás időpontjától számított 3
napig érvényes), plusz 1.860,-Ft helyjegy, összesen 12.090,-Ft.
59 euró úgy nevezett Kombiticket Wintersport Sichleck. Ebben
benne van vonatjegy oda-vissza, buszjegy a Mürzzuschlag pályaudvarról a
sífelvonóig és vissza, és 1 napos sífelvonó jegy.
Megjegyzés: Kombiticket nagyon kényelmes módon működik:
külön-külön kapunk vonatjegyet, helyi buszjegyet és sífelvonó jegyet. Mindenütt
bankkártyával lehet fizetni, csak egy helyen szükség van 2 euró készpénzre – a sífelvonó
kasszánál, ennyit kérik letétként, a plasztik sífelvonó jegyért, visszaadáskor
2 eurót visszakapjuk.
Tehát összesen egy személyre kb. 30.000 - 32.000,-Ft-ra jön ki az utazás,
sílécbérlésével együtt.
Miért azt mondom: „megérte!”?
Azért, mert sokkal intenzívebben ki tudtunk kapcsolódni,
mint ha „autópálya – sípálya – autópálya” hagyományos rendszert választottunk
volna. Hiszen az egész utazás alatt pihentünk – nem kellett odakoncentrálni
semmire, csak a csatlakozásokkor. Bár az idő ködős volt, tudtunk gyönyörködni a
tájban, magyarban és osztrákban. Figyelgettem az embereket, főleg az osztrák
vonat volt nagy élmény: kis állomások, havas fenyős erdők, majd egyre magasabb
havas tetejű hegyek, vonat csendes suhanása, kényelmes ülések, kifogástalan
tájékoztatás – mire oda kerültem a sípályára, már nagyot pihentem! A helyi
buszon is élmény volt utazni, bár nagyon rövid utazás volt, kb. 10 perc. (Megjegyzés:
Stuchleck-nek két buszmegállója van, a másodikon kell leszállni! Mi az elsőn
szálltunk le és egy kicsit sétálnunk kellet, de legalább bemelegedtünk a síelés
előtt.)
Lehet, hogy csak nekünk élmény volt Danival. Mindketten
szeretünk vonatos és buszos utazást és nem ragaszkodunk az autóhoz. Amikor
bárhova utazom, igyekszem elkerülni a hivatalos turista „kirakat” részeket és
legalább egy kicsit megismerni, hogyan élnek ott „normális” emberek. Erre most bőven
volt lehetőségünk. Amikor megérkeztünk, szinte egyszerre azt mondtunk
egymásnak: „Úgy érzem, ez több volt, mint egy nap!” Nagyon hálás vagyok
Istennek, hogy végig velünk volt, megőrizte a balesettől, és minden olyantól,
ami elrontotta volna ezt a szép napot. Talán ennyi röviden. Ha van még kérdés,
szívesen válaszolok.
2016. december 18., vasárnap
Olykor összeszorul a szívem....
Olykor összeszorul a szívem. De nem azért, mert kevés a pénz, vagy öreg az autó. Nem is azért, mert valami hiányzik. Hiányzik, de nem valami, hanem valakik. Hirtelen hiányozni kezdenek az arcok, a hangok. Azoknak hangja, azoknak arca, akik már elmentek. Tudom, hogy jobb helyre költöztek, de nekem itt lent hiányoznak.
Itt van Köves Gábor például. Úgy elmennék hozzá, úgy megkérdeznék, mit gondol erről, mit gondol arról, mit tanácsol. Mindig valamivel gazdagabb lettem, miután beszélgettünk. A gyerekeink még kicsik voltak, sőt még nem is voltak még, amikor Gábor táplált és táplált és táplált a hitemet, példaképet állítva elém, anélkül, hogy tudott róla. Nem találom sehol, a sírját sem találtam meg, pedig többször nekiálltam keresni. Lehet, hogy az Úr direkt elrejtette, hogy ne a sírtól, hanem az élő Gábortól táplálkozzak, emlékezve és emlékeztetve magam azokra, amiket mondott, és ahogyan élt.
Vagy itt van Skolnik Jutka például. Nagyon hiányzik és senki sem tudja pótolni. Millió beszélgetés a gyerektáborokban, a gyülekezetben és privátban. Éveken keresztül egymás mellett szolgáltunk azzal, amink volt a gyerekek felé. Egyik szilveszter nálunk együtt töltöttünk. Feri, Jutka férje, már aludt a kanapén, mi meg hárman kitartóan társasoztunk. Senkinek nincs és nem is lesz olyan Jutka hangja, Jutka mosolya, humora. Jobb helyen van, él, csak máshol. És én még itt vagyok, itthol.
Vagy itt van Laci bácsi, Szabó Adrienn apukája. Egyszer beszélgettünk egy nagyot, talán három óráig tartott - sosem fogom elfelejteni el, egyetlen egy beszélgetés nyomán nagyot léptem előre a szellemi növekedésben. Próféciát mondott el, keserű dolgot, de valóságost, meg is valósult. Ő is már pihen elérhetetlen messziségben, szerencsémre pár szór meglátogattam az idősek otthonában, tudtunk beszélgetni. Bánom már, hogy nem látogattam sűrűbben. Már késő.
Vagy itt van Reichert Gyűri például. Mintha tegnap volt, amikor még itt volt - valóságos érték volt beszélgetni vele, bármiről volt szó. Egy időben egy bizonyos parkolóban találkoztunk Zuglóban, mindig rágondolok, amikor elmegyek a parkoló mellett.
Testvérek. Nekem a kereszténység: testvérek. És amikor összeszorul a szívem a hiányérzet miatt, csak egyetlen egy dolog segít - hogy nem mindenki elment, itt vannak még, sokan, mellettem.
2016. december 15., csütörtök
Az ördög emberközelsége
Az ördög emberközeli. Nagyon megértő hozzánk és készséges. Hozza a cigit, hozza a piát, hozza a lányokat, mindent, ami kell az embernek. Hozza a gyógyszert, hozza a hatalmat, a befolyást. Kiválogatja legjobb cuccokat, csak hogy a kedvünkbe járjon, Legjobb számítógépes játékokat, leggyorsabb gépeket, legmenőbb holmikat tesz ránk. A lábunk alá dobja az egész világot. Ha már Jézusnál nem jött be, kénytelen megelégedni az emberrel. Ha már nem tudta Isten Fiát elpusztítani, pusztítja az embert. Aki elfogadja: a cigit, a piát, a lányokat, a befolyást és az ördög bölcs mondását: "Nem kell ide Isten, barátom, magad is boldogulsz, van erőd hozzá!"
2016. december 11., vasárnap
Szeretetlenségvallomás
Nem szeretem a szegénységet. Nem lennék őszinte, ha szembe nézném a szegénységgel és azt mondanám neki: "Szeretlek!" Mert igazából nem szeretem. Ahogy betegségért sem vagyok oda érte. Bármennyire hallok innen is, onnan is: "Betegséget Isten adja, el kell fogadni!" Nem. Nem szeretem a betegséget. Istent szeretem, de a betegséget valahogy nem találom sem szimpatikusnak, sem kívánatosnak. Nem vonz a betegágy. Nem rohanok a gyógyszerekért sem, bármit, csak vegyem már be, úgy hiányzik! Nem hiányzik.
Nem hiányzik sem a szegénység, sem a betegség. Átkok ezek. Szorult helyzetbe hozzak az embert, nem tud azt tenni, amit szeretne, ha szegény vagy beteg. Nyomás alá kerülünk, ha nincs pénzünk alapvető dolgokra, kölcsönökre szorulunk rá, vagy éjjel-nappal dolgoznunk kell, látástól mikulásig, pihenés nélkül. Nyomás alá kerülünk, ha a vérnyomásunk túl magas, vagy túl alacsony, az ízületeink fájnak, fáj a fejünk, vagy a fogunk, nem beszélve komolyabb betegségekről. Kinek hiányzik ez? Ki nem szeretne egészséges testben, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élni és a korának megfelelően végezni azt, amit Isten mond, ezzel segítve a környezetét? Segíteni a házastársának, gyerekének, szüleinek, rokonainak, barátainak, hívő testvéreinek, sőt az ellenségeinek - akár anyagilag, akár két kézi munkájával, akár élettapasztalattal?
Bár nem szeretem sem a szegénységet, sem a betegséget, ők vágyakozással néznek rám, úgy veszem észre. Időnként meglátogatnak, bár nem hívom, sőt néha elég hosszú időre nálam maradnak. Többször átéltem már azt az állapotot, amikor a bankautomatától egyre kisebb összeget könyörögve a végen "a bankunk elutasította a műveletet" szemrehányó üzenettel távoztam, pénz nélkül. Előbb-utóbb mindig sikerült kidobni a szegénységet a házból, de nem megy messzire, kóborog a környékemen és mindig reménykedik, hátha végre megszeretem és örökké egymásé lehetünk. Nem leszünk egymásé, sem a szegénységgel, sem a betegséggel. Sohasem. Mert nem lehetünk egymásé. Én Krisztusé vagyok, ők pedig a Sátánhoz tartóznak. Krisztus sem szereti őket, sőt gyűlöli, mert halál előhírnöke a szegénység és a betegség. Ha az ember végleg elszegényedik, hogy már ennivalóra nincs pénze. meghal. Vagy ha a betegség benne marad az ember szervezetében, előbb-utóbb az emberi test halálát okozza. A halál pedig az Isten ellensége. Éppen a halál fölötti győzelmet ünnepelünk, amikor arra gondolunk, hogy Krisztus feltámasztása által az Isten nem csak legyőzte, hanem nyilvánosan meg is szégyenítette a halált. "Mi van, halál, hol van már a fullánkod?", ez maga Isten mondja, az Ő Igéjében. Azt olvassuk, Jézus Krisztus diadalmenetelben ledobta a halál legyőzhetetlenségét az Atya lábaihoz, amikor feltámadt. Azt is olvassuk, hogy az Atya a Fiát, Jézus Krisztust, a trónjára ültette és arra kérte, várjon, amíg Ő, az Isten az összes ellenségét nem győzi le. Tehát az Isten harcol az ellenségeivel, akik Krisztus ellenségei, és mivel Krisztussal egy vagyok, az én ellenségeimmel.
Fontos tudni, hogy mi a helyzet a szegénységgel és a betegséggel. Fontos tudni, mikor és miért jelentek meg. Fontos tudni, milyen erők mozgatják és milyen célt szolgálnak. Fontos tudni, mi az Isten akarata a szegénységgel és a betegséggel kapcsolatban. Fontos tudni, miért halt meg a Jézus Krisztus a kereszten. Ha az ember veszi fáradságot és becsületesen utána néz ezeknek a kérdéseknek, arra a következtetésre jut, hogy Isten nem akarja, hogy az Ő gyermekei szegények vagy betegek legyenek. Nem találunk egyetlen egy olyan igét, amelyből azt következne, hogy szegény vagy beteg ember jobban tetszene az Istennek. Máskülönben Jézushoz nem betegek jöttek volna a gyógyulásért, hanem az egészségesek a betegségért. Kinek vakságát, kinek süketséget ajándékozta volna, valakit részlegesen bénítette volna le, ha pedig valakit különlegesen magas megbecsülésben szerette volna részesíteni, annak teljes bénulást ajándékozta volna meg, Atya szeretetéből.
Ha Isten szándéka az emberek éheztetése lett volna, akkor azt a néhány halat és pár darab kenyeret Jézus maga ette volna meg, vagy kidobta volna a tengerben, azzal a kiáltással, mint Tamás Lázár feltámasztása előtt: "Menjünk mi is együtt halljuk meg!" Nem kell nagy bibliai ismeret ahhoz, hogy rájöjjünk: Isten nem szereti sem a szegénységet, sem a betegséget. És ami Isten maga sem szereti, nem adja a gyermekeinek sem szívesen.
Istenünknél nincs jobb lény, nála nincs jobb apuka, nincs senki, akinek szeretete felülmúlna Isten szeretetét. Nekem három fiam van, szeretem őket és éppen ezért egyáltalán nem vagyok boldog, ha pénzhiányban szenvednek vagy betegek. Mégis van, hogy pénzhiányban szenvednek, vagy betegek. Ahogy én is időnként. Mi van akkor Isten szeretetével, szünetel? Nem szünetel, Ő már születésünk előtt el kezdte szeretni minket, és nem fogja ezt abbahagyni egy pillanatra sem. A szünet nálunk van. Mint üzenet: "A hiba az Ön készülékében van!", olvastam valahol, amikor régi rádiós készülékek voltak, ezt üzente a központ a rádió tulajdonosának. Tehát ha a szegénység, főleg tartósan, letelepszik nálunk, bátran kezdhetünk keresni a hibát a saját készülékünkben. És ha kitartóan keresünk, előbb-utóbb megtalálunk, Isten készségesen meg is mutatja, hol van a probléma. Ugyanez a helyzet a betegséggel is. Isten azon van, hogy a gyermekei ne legyenek sem szegények, sem betegek - hiszen éppen ezért lehetőleg legmagasabb árat kifizette ezért - átokká tette a saját Fiát, hogy az egyik tulajdonsága: a bűn iránti isteni gyűlölet, ne ütközzön egy másik tulajdonságába - az ember iránti atyai szeretet és meg tudja menteni az embert, minden embert. Gondolkodjunk el ezeken - és induljunk ki láthatatlan Istenből, nem pedig az éppen látható körülményeinkből. Hiszen a mi Istenünk a körülményeinket képes egy szempillantás alatt teljesen megváltoztatni - ha lehetőséget adunk Neki.
Legyen áldott - lelkiekben és testiekben egészséges és gazdag minden drága testvérem az Úrban, hogy senki ne tartozzon senkinek semmi mással, csak testvérei szeretettel!
Sok-sok szeretettel: Vagyim
2016. december 4., vasárnap
Az Isten liftje és az ördög liftje
Van sok bizonytalan és sokféleképpen értelmezhető dolog az Istennel kapcsolatban, amelynek megértéséhez csak fokozatosan érkezik hívő ember. De vannak egyszerűen és szinte azonnal felfogható dolgok is. Például az, hogy bármennyire is nagyok lehetünk az emberek előtt, az Istenhez képest mindenki senki. Senki a Pál apostol, Péter és János apostolok, senki a Mózes és Ábrahám, a hit atya, senki a Dávid király és senki a Dániel próféta is. Az Istenhez képest, természetesen az Isten Fiához, Jézus Krisztushoz képest és az Szent Szellemhez képest is. Ezek a hit nagy emberei, az Isten áldott szolgái senki. Nullák. És ha ők nullák, akkor én nullábbnál és nullább vagyok, tiszta sor. Ebből kiindulva mindenért, amim van és ezért, hogy egyáltalán vagyok, egyedül csak az Istennek jár köszönet és hála, de Neki nagyon.
Ez az Isten liftje. Ha az Istent=az Úr Jézust megillető dicsőségét nem tartjuk meg magunknak, hanem becsületesen átadjuk az Istennek=az Úr Jézusnak, elindul az Isten liftje. Itt nem számít a megaláztatás, mellőzés, kicsúfolás, vagy egyenes üldözés, kirekesztés - minél jobban elfogadom ezeket hálás szívvel, annál jobban gyorsul a lift. A kijelzőn a számok lefelé mutatnak, de valójában felfelé megyek, egyre közelebb a Szolga Királyhoz, aki ezeken az emeleteken már keresztül ment.
Mint például a lift két utasa, Pál és Barnabás (Apcsel.14:9-15): "Élt Lisztriában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni. Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani. Ekkor Pál hangosan rákiáltott:"Kelj fel és állj a lábadra!" Ő erre felugrott és járni kezdett. Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven úgy kiabáltak:"Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!" Barnabásról azt mondtak, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartottak, mert legtöbbször ő beszélt. Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeus papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértettek ezt, megszaggatták ruhájukat és a tömeg közé futva így kiáltottak:"Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van".
Az az Isten liftje. De van egy másik lift, az ördög liftje. Az ördög liftjében is a számok ellenkezőjét mutatnak a valósághoz képest, csak fordítva. A kijelző úgy számolja az emeleteket, mintha emelkedne a lift, valójában pedig a lift lefelé megy. A lift működésének ereje az emberektől kapott és az Istennek nem átadott dicsőségben rejlik. Minél jobban elfogadom az emberektől dicséretét, kihagyva ebből az Istent, annál jobban gyorsul az ördög liftje.
Ha végképp elfelejtem, kinek köszönhetek mindent, amim van és magát az életemet, akkor megérkeztem, oda, ahova egykor megérkezett az ördög liftjének utasa, Heródes király (Apcsel. 12:21-25.): "Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. A sokaság így kiáltozott: "Egy isten szava ez, nem emberé!" Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg - így pusztult el."
2016. november 27., vasárnap
Van egy üveg vodka a szekrényemen...
Van egy üveg vodka a szekrényemen. És van egy TV a nappalimban. Időnként rá szoktam nézni ezekre a tárgyakra és hálás szível újra és újra konstatálni: "Elvégeztetett - Krisztusban ezektől is szabad vagyok - áldott legyen az Úr neve!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
