2016. december 18., vasárnap

Olykor összeszorul a szívem....


      Olykor összeszorul a szívem. De nem azért, mert kevés a pénz, vagy öreg az autó. Nem is azért, mert valami hiányzik. Hiányzik, de nem valami, hanem valakik. Hirtelen hiányozni kezdenek az arcok, a hangok. Azoknak hangja, azoknak arca, akik már elmentek. Tudom, hogy jobb helyre költöztek, de nekem itt lent hiányoznak. 
    Itt van Köves Gábor például. Úgy elmennék hozzá, úgy megkérdeznék, mit gondol erről, mit gondol arról, mit tanácsol. Mindig valamivel gazdagabb lettem, miután beszélgettünk. A gyerekeink még kicsik voltak, sőt még nem is voltak még, amikor Gábor táplált és táplált és táplált a hitemet, példaképet állítva elém, anélkül, hogy tudott róla. Nem találom sehol, a sírját sem találtam meg, pedig többször nekiálltam keresni. Lehet, hogy az Úr direkt elrejtette, hogy ne a sírtól, hanem az élő Gábortól táplálkozzak, emlékezve és emlékeztetve magam azokra, amiket mondott, és ahogyan élt. 
    Vagy itt van Skolnik Jutka például. Nagyon hiányzik és senki sem tudja pótolni. Millió beszélgetés a gyerektáborokban, a gyülekezetben és privátban. Éveken keresztül egymás mellett szolgáltunk azzal, amink volt a gyerekek felé. Egyik szilveszter nálunk együtt töltöttünk. Feri, Jutka férje, már aludt a kanapén, mi meg hárman kitartóan társasoztunk. Senkinek nincs és nem is lesz olyan Jutka hangja, Jutka mosolya, humora. Jobb helyen van, él, csak máshol. És én még itt vagyok, itthol. 
     Vagy itt van Laci bácsi, Szabó Adrienn apukája. Egyszer beszélgettünk egy nagyot, talán három óráig tartott - sosem fogom elfelejteni el, egyetlen egy beszélgetés nyomán nagyot léptem előre a szellemi növekedésben. Próféciát mondott el, keserű dolgot, de valóságost, meg is valósult. Ő is már pihen elérhetetlen messziségben, szerencsémre pár szór meglátogattam az idősek otthonában, tudtunk beszélgetni. Bánom már, hogy nem látogattam sűrűbben. Már késő. 
     Vagy itt van Reichert Gyűri például. Mintha tegnap volt, amikor még itt volt - valóságos érték volt beszélgetni vele, bármiről volt szó. Egy időben egy bizonyos parkolóban találkoztunk Zuglóban, mindig rágondolok, amikor elmegyek a parkoló mellett. 
     Testvérek. Nekem a kereszténység: testvérek. És amikor összeszorul a szívem a hiányérzet miatt, csak egyetlen egy dolog segít - hogy nem mindenki elment, itt vannak még, sokan, mellettem. 
       
  

2016. december 15., csütörtök

Az ördög emberközelsége

Az ördög emberközeli. Nagyon megértő hozzánk és készséges. Hozza a cigit, hozza a piát, hozza a lányokat, mindent, ami kell az embernek. Hozza a gyógyszert, hozza a hatalmat, a befolyást. Kiválogatja legjobb cuccokat, csak hogy a kedvünkbe járjon, Legjobb számítógépes játékokat, leggyorsabb gépeket, legmenőbb holmikat tesz ránk. A lábunk alá dobja az egész világot. Ha már Jézusnál nem jött be, kénytelen megelégedni az emberrel. Ha már nem tudta Isten Fiát elpusztítani, pusztítja az embert. Aki elfogadja: a cigit, a piát, a lányokat, a befolyást és az ördög bölcs mondását: "Nem kell ide Isten, barátom, magad is boldogulsz, van erőd hozzá!"

2016. december 11., vasárnap

Szeretetlenségvallomás



Nem szeretem a szegénységet. Nem lennék őszinte, ha szembe nézném a szegénységgel és azt mondanám neki: "Szeretlek!" Mert igazából nem szeretem. Ahogy betegségért sem vagyok oda érte. Bármennyire hallok innen is, onnan is: "Betegséget Isten adja, el kell fogadni!" Nem. Nem szeretem a betegséget. Istent szeretem, de a betegséget valahogy nem találom sem szimpatikusnak, sem kívánatosnak. Nem vonz a betegágy. Nem rohanok a gyógyszerekért sem, bármit, csak vegyem már be, úgy hiányzik! Nem hiányzik. 

Nem hiányzik sem a szegénység, sem a betegség. Átkok ezek. Szorult helyzetbe hozzak az embert, nem tud azt tenni, amit szeretne, ha szegény vagy beteg. Nyomás alá kerülünk, ha nincs pénzünk alapvető dolgokra, kölcsönökre szorulunk rá, vagy éjjel-nappal dolgoznunk kell, látástól mikulásig, pihenés nélkül. Nyomás alá kerülünk, ha a vérnyomásunk túl magas, vagy túl alacsony, az ízületeink fájnak, fáj a fejünk, vagy a fogunk, nem beszélve komolyabb betegségekről. Kinek hiányzik ez? Ki nem szeretne egészséges testben, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élni és a korának megfelelően végezni azt, amit Isten mond, ezzel segítve a környezetét? Segíteni a házastársának, gyerekének, szüleinek, rokonainak, barátainak, hívő testvéreinek, sőt az ellenségeinek - akár anyagilag, akár két kézi munkájával, akár élettapasztalattal? 

Bár nem szeretem sem a szegénységet, sem a betegséget, ők vágyakozással néznek rám, úgy veszem észre. Időnként meglátogatnak, bár nem hívom, sőt néha elég hosszú időre nálam maradnak. Többször átéltem már azt az állapotot, amikor a bankautomatától egyre kisebb összeget könyörögve a végen "a bankunk elutasította a műveletet" szemrehányó üzenettel távoztam, pénz nélkül. Előbb-utóbb mindig sikerült kidobni a szegénységet a házból, de nem megy messzire, kóborog a környékemen és mindig reménykedik, hátha végre megszeretem és örökké egymásé lehetünk. Nem leszünk egymásé, sem a szegénységgel, sem a betegséggel. Sohasem. Mert nem lehetünk egymásé. Én Krisztusé vagyok, ők pedig a Sátánhoz tartóznak. Krisztus sem szereti őket, sőt gyűlöli, mert halál előhírnöke a szegénység és a betegség. Ha az ember végleg elszegényedik, hogy már ennivalóra nincs pénze. meghal. Vagy ha a betegség benne marad az ember szervezetében, előbb-utóbb az emberi test halálát okozza. A halál pedig az Isten ellensége. Éppen a halál fölötti győzelmet ünnepelünk, amikor arra gondolunk, hogy Krisztus feltámasztása által az Isten nem csak legyőzte, hanem nyilvánosan meg is szégyenítette a halált. "Mi van, halál, hol van már a fullánkod?", ez maga Isten mondja, az Ő Igéjében. Azt olvassuk, Jézus Krisztus diadalmenetelben ledobta a halál legyőzhetetlenségét az Atya lábaihoz, amikor feltámadt. Azt is olvassuk, hogy az Atya a Fiát, Jézus Krisztust, a trónjára ültette és arra kérte, várjon, amíg Ő, az Isten az összes ellenségét nem győzi le. Tehát az Isten harcol az ellenségeivel, akik Krisztus ellenségei, és mivel Krisztussal egy vagyok, az én ellenségeimmel. 

Fontos tudni, hogy mi a helyzet a szegénységgel és a betegséggel. Fontos tudni, mikor és miért jelentek meg. Fontos tudni, milyen erők mozgatják és milyen célt szolgálnak. Fontos tudni, mi az Isten akarata a szegénységgel és a betegséggel kapcsolatban. Fontos tudni, miért halt meg a Jézus Krisztus a kereszten. Ha az ember veszi fáradságot és becsületesen utána néz ezeknek a kérdéseknek, arra a következtetésre jut, hogy Isten nem akarja, hogy az Ő gyermekei szegények vagy betegek legyenek. Nem találunk egyetlen egy olyan igét, amelyből azt következne, hogy szegény vagy beteg ember jobban tetszene az Istennek. Máskülönben Jézushoz nem betegek jöttek volna a gyógyulásért, hanem az egészségesek a betegségért. Kinek vakságát, kinek süketséget ajándékozta volna, valakit részlegesen bénítette volna le, ha pedig valakit különlegesen magas megbecsülésben szerette volna részesíteni, annak teljes bénulást ajándékozta volna meg, Atya szeretetéből. 

Ha Isten szándéka az emberek éheztetése lett volna, akkor azt a néhány halat és pár darab kenyeret Jézus maga ette volna meg, vagy kidobta volna a tengerben, azzal a kiáltással, mint Tamás Lázár feltámasztása előtt: "Menjünk mi is együtt halljuk meg!" Nem kell nagy bibliai ismeret ahhoz, hogy rájöjjünk: Isten nem szereti sem a szegénységet, sem a betegséget. És ami Isten maga sem szereti, nem adja a gyermekeinek sem szívesen. 

Istenünknél nincs jobb lény, nála nincs jobb apuka, nincs senki, akinek szeretete felülmúlna Isten szeretetét. Nekem három fiam van, szeretem őket és éppen ezért egyáltalán nem vagyok boldog, ha pénzhiányban szenvednek vagy betegek. Mégis van, hogy pénzhiányban szenvednek, vagy betegek. Ahogy én is időnként. Mi van akkor Isten szeretetével, szünetel? Nem szünetel, Ő már születésünk előtt el kezdte szeretni minket, és nem fogja ezt abbahagyni egy pillanatra sem. A szünet nálunk van. Mint üzenet: "A hiba az Ön készülékében van!", olvastam valahol, amikor régi rádiós készülékek voltak, ezt üzente a központ a rádió tulajdonosának. Tehát ha a szegénység, főleg tartósan, letelepszik nálunk, bátran kezdhetünk keresni a hibát a saját készülékünkben. És ha kitartóan keresünk, előbb-utóbb megtalálunk, Isten készségesen meg is mutatja, hol van a probléma. Ugyanez a helyzet a betegséggel is. Isten azon van, hogy a gyermekei ne legyenek sem szegények, sem betegek - hiszen éppen ezért lehetőleg legmagasabb árat kifizette ezért - átokká tette a saját Fiát, hogy az egyik tulajdonsága: a bűn iránti isteni gyűlölet, ne ütközzön egy másik tulajdonságába - az ember iránti atyai szeretet és meg tudja menteni az embert, minden embert. Gondolkodjunk el ezeken - és induljunk ki láthatatlan Istenből, nem pedig az éppen látható körülményeinkből. Hiszen a mi Istenünk a körülményeinket képes egy szempillantás alatt teljesen megváltoztatni - ha lehetőséget adunk Neki. 

Legyen áldott - lelkiekben és testiekben egészséges és gazdag minden drága testvérem az Úrban, hogy senki ne tartozzon senkinek semmi mással, csak testvérei szeretettel!   

Sok-sok szeretettel: Vagyim




   

2016. december 4., vasárnap

Az Isten liftje és az ördög liftje


     Van sok bizonytalan és sokféleképpen értelmezhető dolog az Istennel kapcsolatban, amelynek megértéséhez csak fokozatosan érkezik hívő ember. De vannak egyszerűen és szinte azonnal felfogható dolgok is. Például az, hogy bármennyire is nagyok lehetünk az emberek előtt, az Istenhez képest mindenki senki. Senki a Pál apostol, Péter és János apostolok, senki a Mózes és Ábrahám, a hit atya, senki a Dávid király és senki a Dániel próféta is. Az Istenhez képest, természetesen az Isten Fiához, Jézus Krisztushoz képest és az Szent Szellemhez képest is. Ezek a hit nagy emberei, az Isten áldott szolgái senki. Nullák. És ha ők nullák, akkor én nullábbnál és nullább vagyok, tiszta sor. Ebből kiindulva mindenért, amim van és ezért, hogy egyáltalán vagyok, egyedül csak az Istennek jár köszönet és hála, de Neki nagyon.
      Ez az Isten liftje. Ha az Istent=az Úr Jézust megillető dicsőségét nem tartjuk meg magunknak, hanem becsületesen átadjuk az Istennek=az Úr Jézusnak, elindul az Isten liftje. Itt nem számít a megaláztatás, mellőzés, kicsúfolás, vagy egyenes üldözés, kirekesztés - minél jobban elfogadom ezeket hálás szívvel, annál jobban gyorsul a lift. A kijelzőn a számok lefelé mutatnak, de valójában felfelé megyek, egyre közelebb a Szolga Királyhoz, aki ezeken az emeleteken már keresztül ment.
     Mint például a lift két utasa, Pál és Barnabás (Apcsel.14:9-15): "Élt Lisztriában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni. Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani. Ekkor Pál hangosan rákiáltott:"Kelj fel és állj a lábadra!" Ő erre felugrott és járni kezdett. Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven úgy kiabáltak:"Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!" Barnabásról azt mondtak, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartottak, mert legtöbbször ő beszélt. Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeus papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.
      Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértettek ezt, megszaggatták ruhájukat és a tömeg közé futva így kiáltottak:"Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van".
      Az az Isten liftje. De van egy másik lift, az ördög liftje. Az ördög liftjében is a számok ellenkezőjét mutatnak a valósághoz képest, csak fordítva. A kijelző úgy számolja az emeleteket, mintha emelkedne a lift, valójában pedig a lift lefelé megy. A lift működésének ereje az emberektől kapott és az Istennek nem átadott dicsőségben rejlik. Minél jobban elfogadom az emberektől dicséretét, kihagyva ebből az Istent, annál jobban gyorsul az ördög liftje.
     Ha végképp elfelejtem, kinek köszönhetek mindent, amim van és magát az életemet, akkor megérkeztem, oda, ahova egykor megérkezett az ördög liftjének utasa, Heródes király (Apcsel. 12:21-25.): "Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. A sokaság így kiáltozott: "Egy isten szava ez, nem emberé!" Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg - így pusztult el."

2016. november 27., vasárnap

Van egy üveg vodka a szekrényemen...


Van egy üveg vodka a szekrényemen. És van egy TV a nappalimban. Időnként rá szoktam nézni ezekre a tárgyakra és hálás szível újra és újra konstatálni: "Elvégeztetett - Krisztusban ezektől is szabad vagyok - áldott legyen az Úr neve!" 

2016. november 26., szombat

Ne bántsuk Jézust!


Amikor nem hiszünk Jézusnak, bántjuk Jézust. 

Amikor azt mondjuk: "Itt már nem lehet mit tenni, ez van, és ez lesz!" és kifarolunk a problémás helyzettel valamilyen saját trükkünkkel, akkor újra kicsúfoljuk Jézust, kinevetjük őt, amikor azt mondja, Ő - mindenható Isten Fia, akié minden hatalom, az égben és a Földön. 

Amikor panaszkodunk a körülményeinkre, de nem kérjük Jézustól segítséget, akkor újra elmegyünk a golgotai kereszt mellett, fejünket csóválva és gúnyolódva odadobva neki: "Magát sem tudja a keresztről levenni, engem hogy tudná kiszabadítani ebből?" 

Amikor küzdünk valakikkel valamiért, valamilyen előnyért, valakinek kedvességéért, valakinek figyelméért, vagy csak irigyek vagyunk valakire, akkor újra ott ülünk a golgotai kereszt tövénél és szétszakítjuk Jézus köpenyét darabokra, remélve, hogy nekünk is jut. 

Amikor nem fogadjuk kritikát, harcolunk az igazságunkért körömmel-foggal, netán bosszút állunk az ellenségeinken, megbocsátás helyett, akkor ütünk újabb és újabb vasszögeket Jézus lábába és kezére és újra és újra megszúrjuk az oldalát kemény szavaink dárdaival. 

Amikor nem nézünk fel Jézusra, lenézünk Őt, ez az igazság és bűn egyszerre. 



2016. november 15., kedd

Így nem akarom "ismerni" Jézust!


Úgy nem akarom "ismerni" Jézust, mint a saját falubeliek: 

Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: "Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?" És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában." Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt. (Máté Evangéliuma, 13. fejezet, 54-58.)

Ma is meg lehet ismerni Jézust úgy, mint annak idején, ha nem is ács fiaként, de teológiai professzorként, akár az összes teológia főigazgatójaként. Jézust meg lehet ismerni: kedves Jézusként, szerető Jézusként, barátságos Jézusként, bölcs Jézusként. Baptista Jézusként, karizmatikus Jézusként, református, vagy római katolikus Jézusként. 

A saját házában Jézust nagyon jól ismerték. Mi is Jézus saját háza vagyunk. Fennáll annak veszélye, hogy belefussunk ugyanabba a csapdába, mint annak idején a saját falubeli ismerősei. Ismerhetjük Jézust úgy is, mint aki kiszámíthatóan minden vasárnap egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyszínen előidézhető, minden körülmények között. 

Ismerhetjük Jézust olyan Jézusként, akiről tudjuk, hogy általában nem tesz túl sok csodát. Hiszen nem tette már évek óta, miért tenne ezentúl, miért változtatná a szokásán? A gyülekezeteinkbe rendszeresen járunk, ott vagyunk minden vasárnap, észrevennénk, ha másképp lenne. Tudjuk már, hogy az a Jézus, akit mi ismerjük, nem szokott meggyógyítani minden betegséget, csak nagyon ritkán, kivételes esetben. Az a Jézus, akit mi ismerjük, sosem avatkozik be vasárnapi istentiszteleteink menetrendjébe, tudjuk már, hogy nem akarja, hiszen rend Istene ő. Így ismerjük mi Jézust. Nem is várunk ettől a nekünk már nagyon ismerős Jézustól igazán sok csodát. Hiszen ismerjük már évek óta! 

A ma tisztességes, komoly hívőnek tartott emberek többsége nagyon elcsodálkozna, ha Jézus a mennyei, józan ész számára felfoghatatlan bölcsességével és azt alátámasztó csodáival állna elő a gyülekezeti vasárnapi istentiszteleti alkalmainkon valamelyik szolgáján keresztül. A gyülekezeteink számára ilyen Jézus nem igazán ismerős, erről az oldalról már rég nem jelentkezett. A betegeink többsége az orvosi beavatkozás segítségével gyógyul meg, ha meggyógyul. A démonok, gonosz lelkek létezésében egyszerűen nem vagyunk hajlandóak hinni, hiszen nekünk ismerős Jézus sem foglalkozik ezekkel, nekünk sem kéne.     

Nem veszünk észre, hogy valójában hitetlenek vagy nagyon kishitűek vagyunk és a baj a mi oldalunkon van? Nem vagyunk esetleg olyanok, akik kiakadnak Jézusra, valóságos Jézusra, ha nem azt teszi, amit megszoktunk tőle, vagy megismertünk belőle "csodamentes" éveink, évtizedeink alatt ? Tényleg ismerjük Jézust úgy, ahogy kell, ahogyan Ő van valójában? 

Úgy, mint például egy vadidegen" romai százados:

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ’Tedd ezt!’, megteszi.”
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. (Máté Evangéliuma, 8. fejezet, 5-13.) 

Talán nem ismerős nekünk mindkét rész a Bibliából? Hogyan olvasunk ezeket? Értjük, miről szólnak és kinek szólnak ezek a részek? Az Isten Igéje nem azért adatott nekünk, hogy kiválogassunk belőle azt, aminek befogadására képesek vagyunk természetes adottságaink szerint, a többi részt pedig átugorjunk. Nem mi ítéljük meg az Istent és az Ő Szent Igéjét, hanem fordítva, az Isten és az Ő Szent Igéje, Aki maga Jézus Krisztus személyével azonos, Ő fogja megítélni minket az Ő beszédéhez való hozzáállásunk alapján. 
Kiválogatunk az Isten Igéjéből, ami nekünk tetszik, vagy amivel a gyülekezeteink többsége hajlandó egyetérteni? Ha igen, minket is ki fogják válogatni ugyanezen az alapon, és nem megünneplésünkre, hanem a megszégyenítésünkre. Jézus minden szavát komolyan kell venni. Látjuk itt Jézus és benne az Atyánk világos hozzáállását: Jézus nem csak megdicsérte a római százados hitét, hanem fontosnak tartotta figyelmeztetni azokat, akik bár azt mondják, jól ismerik Jézust, és a mennyei országának fiai, mégis, hitetlenségük miatt nem engednek Jézust kibontakozni úgy, ahogyan Ő szeretne és ezzel gyakorlatilag ellenségeivé válnak, akaratuk ellenére. 

Drága Testvéreim! Ne legyünk olyanok, mint azok, akik kiakadtak Jézus természetfölöttijére, mert nekik természetes Jézust ismerték. Jézus szabad, és az Istenünk hatalma által korlátlanul hatalmas, de a saját hitetlenségünk - bármennyire is nehezen lehet ez elhinni  - ugyanazt eredményez, mint Jézus földi szolgálata idején - csak kevés csodát tud tenni.  

PS: Általános tévedés: ha a gyülekezetünkben a testvérek nem bántják egymást, már az Isten természet fölötti szeretetéről szokás beszélni. Korai, véleményem szerint.