"Az üdvösség a Krisztus Jézusba vetett hit által érhető el." 2. Tim. 3,15. "Спасение возможно только через веру в Иисуса Христа." 2-е письмо Тимотею. 3,15.
2016. november 27., vasárnap
Van egy üveg vodka a szekrényemen...
Van egy üveg vodka a szekrényemen. És van egy TV a nappalimban. Időnként rá szoktam nézni ezekre a tárgyakra és hálás szível újra és újra konstatálni: "Elvégeztetett - Krisztusban ezektől is szabad vagyok - áldott legyen az Úr neve!"
2016. november 26., szombat
Ne bántsuk Jézust!
Amikor nem hiszünk Jézusnak, bántjuk Jézust.
Amikor azt mondjuk: "Itt már nem lehet mit tenni, ez van, és ez lesz!" és kifarolunk a problémás helyzettel valamilyen saját trükkünkkel, akkor újra kicsúfoljuk Jézust, kinevetjük őt, amikor azt mondja, Ő - mindenható Isten Fia, akié minden hatalom, az égben és a Földön.
Amikor panaszkodunk a körülményeinkre, de nem kérjük Jézustól segítséget, akkor újra elmegyünk a golgotai kereszt mellett, fejünket csóválva és gúnyolódva odadobva neki: "Magát sem tudja a keresztről levenni, engem hogy tudná kiszabadítani ebből?"
Amikor küzdünk valakikkel valamiért, valamilyen előnyért, valakinek kedvességéért, valakinek figyelméért, vagy csak irigyek vagyunk valakire, akkor újra ott ülünk a golgotai kereszt tövénél és szétszakítjuk Jézus köpenyét darabokra, remélve, hogy nekünk is jut.
Amikor nem fogadjuk kritikát, harcolunk az igazságunkért körömmel-foggal, netán bosszút állunk az ellenségeinken, megbocsátás helyett, akkor ütünk újabb és újabb vasszögeket Jézus lábába és kezére és újra és újra megszúrjuk az oldalát kemény szavaink dárdaival.
Amikor nem nézünk fel Jézusra, lenézünk Őt, ez az igazság és bűn egyszerre.
2016. november 15., kedd
Így nem akarom "ismerni" Jézust!
Úgy nem akarom "ismerni" Jézust, mint a saját falubeliek:
Azután elment a saját falujába, és tanította őket a
zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: "Honnan van ennek ilyen
bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a
testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Nincs
itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?" És
megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: "Nem vetik meg a prófétát,
csak a hazájában és a saját házában." Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
(Máté Evangéliuma, 13. fejezet, 54-58.)
Ma is meg lehet ismerni Jézust úgy, mint annak idején, ha nem is ács fiaként, de teológiai professzorként, akár az összes teológia főigazgatójaként. Jézust meg lehet ismerni: kedves Jézusként, szerető Jézusként, barátságos Jézusként, bölcs Jézusként. Baptista Jézusként, karizmatikus Jézusként, református, vagy római katolikus Jézusként.
A saját házában Jézust nagyon jól ismerték. Mi is Jézus saját háza vagyunk. Fennáll annak veszélye, hogy belefussunk ugyanabba a csapdába, mint annak idején a saját falubeli ismerősei. Ismerhetjük Jézust úgy is, mint aki kiszámíthatóan minden vasárnap egy bizonyos időpontban, egy bizonyos helyszínen előidézhető, minden körülmények között.
Ismerhetjük Jézust olyan Jézusként, akiről tudjuk, hogy általában nem tesz túl sok csodát. Hiszen nem tette már évek óta, miért tenne ezentúl, miért változtatná a szokásán? A gyülekezeteinkbe rendszeresen járunk, ott vagyunk minden vasárnap, észrevennénk, ha másképp lenne. Tudjuk már, hogy az a Jézus, akit mi ismerjük, nem szokott meggyógyítani minden betegséget, csak nagyon ritkán, kivételes esetben. Az a Jézus, akit mi ismerjük, sosem avatkozik be vasárnapi istentiszteleteink menetrendjébe, tudjuk már, hogy nem akarja, hiszen rend Istene ő. Így ismerjük mi Jézust. Nem is várunk ettől a nekünk már nagyon ismerős Jézustól igazán sok csodát. Hiszen ismerjük már évek óta!
A ma tisztességes, komoly hívőnek tartott emberek többsége nagyon elcsodálkozna, ha Jézus a mennyei, józan ész számára felfoghatatlan bölcsességével és azt alátámasztó csodáival állna elő a gyülekezeti vasárnapi istentiszteleti alkalmainkon valamelyik szolgáján keresztül. A gyülekezeteink számára ilyen Jézus nem igazán ismerős, erről az oldalról már rég nem jelentkezett. A betegeink többsége az orvosi beavatkozás segítségével gyógyul meg, ha meggyógyul. A démonok, gonosz lelkek létezésében egyszerűen nem vagyunk hajlandóak hinni, hiszen nekünk ismerős Jézus sem foglalkozik ezekkel, nekünk sem kéne.
Nem veszünk észre, hogy valójában hitetlenek vagy nagyon kishitűek vagyunk és a baj a mi oldalunkon van? Nem vagyunk esetleg olyanok, akik kiakadnak Jézusra, valóságos Jézusra, ha nem azt teszi, amit megszoktunk tőle, vagy megismertünk belőle "csodamentes" éveink, évtizedeink alatt ? Tényleg ismerjük Jézust úgy, ahogy kell, ahogyan Ő van valójában?
Úgy, mint például egy vadidegen" romai százados:
Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy
százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és
rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a
százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem
csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló
ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek:
‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ’Tedd
ezt!’, megteszi.”
Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt
mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet
senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s
letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az
ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és
fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen
úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. (Máté
Evangéliuma, 8. fejezet, 5-13.)
Talán nem ismerős nekünk mindkét rész a Bibliából? Hogyan olvasunk ezeket? Értjük, miről szólnak és kinek szólnak ezek a részek? Az Isten Igéje nem azért adatott nekünk, hogy kiválogassunk belőle azt, aminek befogadására képesek vagyunk természetes adottságaink szerint, a többi részt pedig átugorjunk. Nem mi ítéljük meg az Istent és az Ő Szent Igéjét, hanem fordítva, az Isten és az Ő Szent Igéje, Aki maga Jézus Krisztus személyével azonos, Ő fogja megítélni minket az Ő beszédéhez való hozzáállásunk alapján.
Kiválogatunk az Isten Igéjéből, ami nekünk tetszik, vagy amivel a gyülekezeteink többsége hajlandó egyetérteni? Ha igen, minket is ki fogják válogatni ugyanezen az alapon, és nem megünneplésünkre, hanem a megszégyenítésünkre. Jézus minden szavát komolyan kell venni. Látjuk itt Jézus és benne az Atyánk világos hozzáállását: Jézus nem csak megdicsérte a római százados hitét, hanem fontosnak tartotta figyelmeztetni azokat, akik bár azt mondják, jól ismerik Jézust, és a mennyei országának fiai, mégis, hitetlenségük miatt nem engednek Jézust kibontakozni úgy, ahogyan Ő szeretne és ezzel gyakorlatilag ellenségeivé válnak, akaratuk ellenére.
Drága Testvéreim! Ne legyünk olyanok, mint azok, akik kiakadtak Jézus természetfölöttijére, mert nekik természetes Jézust ismerték. Jézus szabad, és az Istenünk hatalma által korlátlanul hatalmas, de a saját hitetlenségünk - bármennyire is nehezen lehet ez elhinni - ugyanazt eredményez, mint Jézus földi szolgálata idején - csak kevés csodát tud tenni.
PS: Általános tévedés: ha a gyülekezetünkben a testvérek nem bántják egymást, már az Isten természet fölötti szeretetéről szokás beszélni. Korai, véleményem szerint.
PS: Általános tévedés: ha a gyülekezetünkben a testvérek nem bántják egymást, már az Isten természet fölötti szeretetéről szokás beszélni. Korai, véleményem szerint.
2016. október 26., szerda
Nem érzem, hogy ügyvéd vagyok!
Az örök élet, amit illet azokat, akik Krisztustól kapják ajándékba, más szóval, kegyelemből - nem érzés, hanem állapot. Nem érzem, hogy örökké Krisztussal leszek, mégis igaz, hogy örökké Krisztussal leszek. Nem érzem, hogy fel fogom támadni a biológiai halálom után, vagy pedig elváltozom, ha a biológia halálom pillanata előtt Krisztus visszajön a Földre.
Ennek ellenére fog következni, mégpedig akkor, amikor ennek eljön az ideje. Érzések itt semmilyen szerepet nem játszanak. Időnként átjár ennek az öröme, ilyenkor fel szoktam nézni az égre, hiszen ott van a hazám, ahol ott van az Atya és Jézus is ott van. De az idő nagyobbik részében semmit sem érzem, és nem is keresem már érzéseket.
Ez olyan, mint például az ügyvédségem. Ügyvéd vagyok függetlenül attól, érzek ebből valamit, vagy nem. Ránézek az ügyvédi igazolványomra - nem érzek semmit. Kezembe veszek a száraz bélyegzőmet, érzem a súlyát, fémből van - de mást nem érzek és nem is akarok érezni. Időnként megérzem annak az örömét, hogy ügyvéd lettem - mert szeretem a szakmámat és tisztában vagyok annak, hogy mekkora ritkaság egyrészt végzettség alapján dolgozni, másrészt külföldön ügyvédként dolgozni Ilyenkor is felnézek az égre és mosolygok fölfelé - mert onnan jött a segítség, amikor munka nélkül maradtam, családos emberként.
De nem minden nap jár át ennek az érzése, viszont minden nap, reggeltől estig és estétől reggeli ügyvéd vagyok. Éjszaka, amikor alszom - ügyvéd vagyok. Vasárnap, ha ott vagyok az istentiszteleten - ha megkérdezik, mi a szakmám, azt kell mondanom: ügyvéd vagyok és ez igaz lesz.
Így van az örök élettel is, és bennünk lévő Szent Szellemmel is. Tőlünk teljesen függetlenül bennünk van. Az örök élet, és a Szent Szellem. Gyakran látni, hogy érzéseket keresnek a keresztények, és nagyon ingovány talajon mozognak ilyenkor. Nem szól a dob - már is nem érzi Isten jelenletét. Nem mosolyog rá a testvér - már nem érzi, hogy szereti az Isten. Nem süt a nap - le is ment búsba az Isten drága gyermeke. Pedig nincs oka rá. Van állandó státusza, változatlan és visszavonhatatlan különleges helyzete: Isten gyermeke. Békében élhet, nyugodtan - mert Isten megbocsátott neki és már nem haragszik rá, sőt, segít. És ha az Isten segít - akkor gond nem lehet.
Van nagyon sok ember, akikre haragszik az Isten, ez az igazság másik oldala. Biblia nyíltan beszél erről, azt mondja, hogy azokra az emberekre, akik tudni sem akarnak Istenről, és a maguk feje szerint élnek, Isten haragszik. Jogosan, mert az emberek nem a saját világába jönnek, hanem az Isten világába, méghozzá gonosz természettel, és gonosz szándékokkal, akkor is, ha nem így gondolkodnak magukról.
Attól, hogy az ember nem látja, hogy a háta koszos esetleg, attól koszos. Ez is állapot, független attól, mit érez az ember, vagy mit nem érez. Nincs örök élet a birtokában annak, aki nem fogadja Istentől. Istentől pedig örök életet csak egy személyen keresztül lehet, a Fiától, Jézus Krisztustól. Ő van feljogosítva erre, saját életével megfizette ennek az árát. Ez is objektív valóság, teljesen független érzésektől és lelki állapotoktól. Ha felfogja az ember, odafordul Istenhez bűnbocsánattal, Krisztus lesz, aki közvetlenül örök életet adni fogja. Ezt meg fogja érezni, ez biztos. De egy idő múlva az érzések elmaradnak - de a helyzet nem változik!
2016. október 15., szombat
Megüzentük a Marsnak - nem kell több UFO!
Nagyából ennyire kell komolyan venni Orbán Viktor meséjét arról, hogy milyen kemény a Brüsszellel a mostani magyar kormány. Csak befelé szól ez: "Tudja meg a Brüsszel...!" A Brüsszel nem tudja. Belső piacra gyártják a kék plakátokat, a népszavazást, a híradót. A lakosság sokkos állapotban jobban manipulálható, keveset gondolkodik és nagyon fél. És nem akar változást. Mert ha nem Orbán Viktor, akkor kicsoda? Kádár János miért húzta ilyen sokáig, meg a többi nagy népatya? Mert a népet így tanítottak: "Ha nem Kádár János, akkor kicsoda?" És a nép jól megtanulta, és most visszaismétli. De miért nem Krisztusra mondja ezt? "Ha nem Krisztus, akkor kicsoda?" Ezt meg kell tanulnia a nemzetnek - akkor rendben lesz a nemzet. És ha Orbán Viktor is ezt megtanulná: "Ha Krisztus nem segít rajtam, akkor kicsoda?", akkor nagyon jó lenne miniszterelnöknek is, állampolgárnak is.
Hátha Jézus éppen ma!
Miért takarítom a szobámban? Hátha Jézus éppen ma jön vissza, nálam pedig rumli van.
Miért azon vagyok, hogy ne legyen harag a szívemben, vagy neheztelés senki iránt? Vagy miért bocsánatkérésre keresek alkalmat, vagy ha tőlem kérik, megadom? Ugyanezért.
2016. október 13., csütörtök
Kutyánk istene vagyok.
Ma reggel rájöttem: Lufi kutyánk és Mátyás macskánk istene vagyok. Reggel nem tudtam nekik rögtön enni adni, láttam, ott csúcsul mindkettő az üveges ajtó mögött, várják a reggelit. Nem tudják, adok-e, nem tudják, mikor adok, és mit - de ott vannak és várnak. Hisznek bennem. Azzal igazolják, hogy hisznek bennem, mert ott ülnek az ajtónk előtt és nem kolbászolnak az utcán kis kolbász reményében. Nem mennek sehova, és nem arrébb ülnek, hanem pont ott, ahol ki szoktam lépni. Na, mondom, ez aztán gyakorlati hit! És én vagyok a hit tárgya! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy nekem is így kell bíznom a mennyei Atyámban, aki sokszor nem rögtön kilép az ajtóból, és nem azonnal adja, amire nekem szükségem van, de biztos lehetek: előbb-utóbb elém lép és megáldja azzal, amire nekem éppen szükségem van, és éppen a legjobbkor.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)