Azt mondják, nem kell sokat beszélni Istenről. Sem Jézusról, sem hitről, sem ilyesmiről. Azt mondják, legyünk szerényebbek, nem szavak, hanem tettek emberei. Ne zaklassuk, ne erőszakoskodjunk mások véleménye fölött. Ne papoljunk agyon másokat, stb. Hanem csendben, bölcsen, szavak nélkül legyünk hívők. Ha már hívők vagyunk. De ezt is először bizonyítanunk kell. Persze, szavak nélkül, szép tettekkel. És ha már bizonyítottunk, ha már letettünk valamit az asztalra, akkor már lehet mondani is valamit, de csak ha kérdeznek. Ha pedig nem kérdeznek, maradjunk csendben.
Szép gondolatok ezek. Kár, hogy a Sátán adja. A Sátán megpróbálta megölni Jézust, sikerült. De csak három napig tartott a vigasság, 3. napon vége lett a Sátán örömének, és elindult a bánata. Jézus feltámadt Krisztusként, a Sátán minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, onnantól kezdve már nem mert Krisztusra emelni kezét, de nem is lehetett már, elvették tőle a hatalmat, kivették a pisztolyából a golyókat, üres tárral szaladgál azóta, csak ijesztget. Egyetlen fegyvere: a hazugság. Hazug, megtévesztő gondolatokat ébreszt a hívőkben - az egyik ez, amiről most van szó: legyünk szerények, ne beszéljük Istenről, Jézusról és a hitünkről.
Hogyne beszélnénk? Hiszen mindenki beszél arról, akit szeret. Próbálj csak elhallgattatni a szerelmes párt, hogy ne szóljon egy szót a szerelméről, senkinek! Csak csöndben, szerényen szeresse, szavak nélkül. Belebolondul viszonylag rövid idő alatt. Próbáljunk csak megtiltani egy édesanyának, hogy beszéljen a lányáról vagy a fiáról. Ne dicsekedjen vele, ne meséljen róla semmit, ne tegye ki a fotóit a neten és ne mutassa senkinek. Csak szépen, szerényen, csöndben legyen jó édesanya. Ha már édesanyja......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése